HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Horváth Jánosnak
[h. n.], [1820 december 6. és december 17. között]

7.) Főtiszt. Horváth Apáturnak.
Itt ám Szent János’ ünnepe, itt az új esztendő! és ime! levelem által én is*
is <is>
megjelenek Kedves Drága Barátom Uramnál, kinek hosszú életet, állandó egésséget, minden testi lelki áldást, és elkezdett Egyházi gyönyörű ’s mind*
mind<en>
az Isten, mind az emberek előtt*
előtt <a>
nagy érdemű ügyekezetéhez erőt, békességes tűrést, fáradhatatlan buzgóságot kivánok*
buzgóságot |kivánok| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
. Ezeket kívánnyák igaz szívbűl Ossitzkyék is gyermekeikkel együtt, kik Főtisztelendő Úrnak kezét csókolván, velem eggyütt indúlatos esdekléssel kérik, hogy házunkot szívességével, barátságával ezentűl is boldogítani méltóztasson.
Utólsó levelébűl Főtisztelendő Úrnak de dato 6. Decemb. örömmel értettem, hogy a’ Recensusbúl Hanthaller Introductióját leírattya: de ehhez még ama’ kérésemet is függesztem, hogy Kedves Barátom Uram ne sajnállya gondolatit vélem közleni, mikép volna legjobb a’ Magyar Káptalanokot és Szerzeteket a’ hasonló ügyekezetre gerjeszteni? és ha nem kelleneë valamit Hanthaller’ Plánumábúl a’ Magyarokra nézve megjobbítani? Ezekben Főtisztelendő Úr járatosabb ám, mint én, és így*
így <s>
vezető karjáért nagyon esedezek. A’ Magyar Egyházi Literatúrárúl elolvastattya majd magának szegény Trenka Sághy Barátunk által az Írást; mert főfolyási mind szemeit, mind még füleit is nagyon elfogták.*
elfogták, <úgy hogy nehezen hall, és <.> sajnosan olvas.>
Haj! be megérzettem én is a’ Lexiconnak szükségét, mellybűl ime! megint ragasztok ide eggy Terniót, hét Zsoltárral. Ámde hát mi történt eddig Schmidtnek megmagyarított Logicabéli Lexiconnyával? mi a’ Lexiconunknak II. Szakasszábúl elküldött Terniókkal? mellynek első felénn már átestem? Ezekrűl a’ hosszas hallgatás nem jelentië azt, hogy sokat meg kell bennek változtatnom? Voltaire’ mondását Kedves Barátom Uramnak kívánsága szerint magyar versekbe teszem, mihelyt a’ rendetlenségbűl, mellyel az ünnepek és az új esztendők mindenkor*
esztendők <többnyire minden esztendőben> |mindenkor| [Betoldás a sor fölött.]
meglátogatnak, csak félig is kiverődhetek. A’ Poézis, tudgya Főtiszt. Úr, mind csendes elmét, mind csendes szobát kíván.
Csókolom,*
<Sághy mondgy> Csókolom,
ölelem Édes Barátom Uramot ezerszer meg ezerszer, ’s örökké tartandó mély háladatossággal köszönöm eddig*
eddig <…>
hozzám mutatott szíves barátságát, és mondhatom, indúlatos ragaszkodását. Az Isten áldgya meg érte! Az új esztendőben, kérem, legyen hozzám megint olly testvér szívvel, mint eddig, és ne kételkedgyen, hogy vagyok, még élek, háladatos tisztelője.
E’ leveleket, kérem, küldözgesse el oda, a’ hová szóllanak.*
szóllanak. <|<Méltóságos Veszprémi Püspöknek, adja kézcsókolásomat <…>> Főtiszt. <Balassa> Lekovits, Balassa, Sinkay <Urak> K. Uraknak, <valamint Balassa Secretarius Úrnak etc> kérem, jelentse Főtiszt. Úr az új esztendőre szíves tiszteletemet.|> [Előbb betoldásra jelölt, majd többszörösen javított, végül teljesen áthúzott szöveg a lap szélén.]
Professor urakot,*
urakot, <..>
szíves barátimot, Expaulinus Fratereimmel eggyütt az új esztendőre köszöntöm, csókolom. Fliszár Úrnak Ossitzky’ Háza minden jókot kíván!