Ihol megmeg itt van és alkalmatlankodik az öreg Hárfás. De olly okos ám! hogy minekelőtte kérését előterjessze, új műdarabocskájáját mutattya be.
*<be>mutattya |be.| [Betoldás a sor fölött.]
Fordítottam én a’ Franczia verseket az Actiórúl
szorosan; de elolvasván, azt gondoltam, hogy szalmát rágok. Nem volt bennek Magyar vér. Tudván tehát e’ fordításnak nemes és felséges czéllyát, úgy adtam belé Magyar lelket, ammint itt fekszik. Kívánom, hogy Főtisztelendő Úr előtt nem külömben, mint egyébb Jóakaróim előtt helybenhagyást lellyen.
*czéllyát, <mint> úgy <tettem Magya> adtam belé Magyar lelket, ammint itt fekszik. Kívánom, hogy Főtisztelendő Úr előtt nem külömben, mint egyébb <Kedves Drága Barátim> |Jóakaróim| előtt helybenhagyást lellyen. [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Főtisztelendő Barátom Uramnak eme’ szavai utólsó levelében Pyrkerrűl: „
Azonban e’ kis darabban is*
darabban |is| [Betoldás a sor fölött.]
(a’ Partriarcha’ Előbeszédgyében Hanthaller’ könyve’ elejébe: Recensus Diplomatico-Genealogicus etc)
szép vonásait láthatni a’ köz jó és a’ Tudományok’ szeretetének, mellyek lelkemben ama’ régi ohajtást megmeg feleleveníttették: vajha a’ Káptalanok, Szerzetek, kiknek kezénél Archivumok vannak, a’ régi Írásokkal ugyanazt cselekednék! Mennyi Dátumok jönnének elő, mellyek honi ’s egyházi történeteinket megvilágositanák;” e’ szavak, mondom, énbennem is felébresztették ama’ gondolatot, hogy Főtiszt. Dréta Apátur
*Apátúr [Az ékezet áthúzva.]
Urtúl kérjük meg
*meg <Hantha>
copiáját Hanthaller’ Introductiójának, mellyre Pyrker Előbeszédgyében
*Előbeszédgyében <ime>
eme’ szókkal igazíttya az Olvasót: quam viam, quemque ordinem ac methodum in recensendis archivi nostri documentis Author sit prosecutus, praefatione sive praevia introductione proxime adjuncta suggerit; hunc proinde, antequam (Lector!) explicueris librum, a te cura et sensu perlegi lectumque memori mente servari cum eodem Authore moneo atque obsecro. Ezen Introductiót, ha talán
*talán <h>
két vagy három árkusbúl állana is, minden bizonnyal örömest leírattya számunkra a’ Zirczy Apátúr annyival is inkább, mivel nem csak a’ köz jónak előmozdítására, hanem szent Szerzetének dücsősségére is fog válni, ha én a’ Veszprémi Értekezések’ számára nem csak Kedves Barátom Uramnak nemes ohajtásait az Archivumoknak nyilvánvaló közlése iránt, hanem azonnkivűl e
közlésnek módgyát is a Magyar Egyházi világ’ elejébe terjesztem; a’ mit még a’ Tuniziásnak recensiója előtt akarok végbe vinni, mikor majd Pyrkernek Szepesi Főpásztorságárúl kezemhez veszem. Főtisztel. Andujár Apátur és Kanonok Úrtúl a’ szükséges Datumokot. A’ Zirczi Apaturt sürgetni kell, kinek ne sajnállya Főtisztelendő Barátom Uram az én tiszteletemet is
*is <meg>jelenteni
jelenteni.
*<5. Decemb>