Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Első böcsös Levelére de dato 22. 9br nem feleltem mindgyárt, mivel a’ postanapig nem tudhattam meg, mit végzett a’ Censurával Sághy Barátunk. Ez tegnap nállam lévén, hírűl hozta nekem, hogy mind a’ Biographiát, mind az Egyházi Ékesenszóllást az öreg Úr Trnka helybenhagyta,^* és hogy mind a’ két írás már a’ postára die 26. 9br fel is adatott. Én azonkívűl Főtiszt. Úrnak első levele szerint eggy másikot vártam a’ Tuniziásnak Mythologiájárúl. E’ másik levél eljött ugyan, de nem a’ Mythologiával, hanem Pyrker’ Praefatiójával, mellynek kinyomozása Főtiszt. Úrnak fáradhatatlan iparkodását és nemes buzgóságát bizonyíttya, és a’ Franczia versekkel, mellyek szívemet egészen megbájolták. Óh! Édesem! Szinte az illyen műdarabok, mellyek az embert a’ jóra nem bottal, nem harsogó trombitaszóval unszollyák, hanem kegyesen és szelíden érzékenyítik, éppen az illyen műdarabok mondám, mellyekkell^* legörömestebb foglalatoskodok, kivált ha még azt is tudom hozzá, hogy az én Kedves Barátomnak vele örömet szerzek.

A’ Praefatiónak, mellyet Magyarra fordítok,^* majd csak akkor veszem hasznát, mikor a’ Tuniziást recenseálom. Pyrkert ide várjuk új esztendőre: vele tehát magával^* a’ Campoliliumi dolgokrúl, kivált a’ mennyire a’ Publicumot és a’ Familiákot illeti, bővebben értekezek. A’ mit a’ Tuniziásban uralkodó Mythologiárúl a’ Biográphiában mondok, hogy a’ Ker. Epopoejákra Miltonénál és Klopstockénál sokkal alkalmatosabbnak látszik, meg ne ütközzön Főtiszt. Úr, azt gondolván,^* mintha én e’ szókkal a’ Veszprémi Censuárnak ítéletét akarnám megelőzni. Nem! valóban tellyességgel nem! Meg fogom én azt talán a’ megelégedésig^* bizonyítani, hogy praescindendo a theologicis, az ortodoxiának minden sérelme nélkűl lehet az illyen Mythologiával a’ Poétának élni, csak azt ne vítassa, hogy sükeressége in sensu sive theologico sive physico a’ Szent Írásban fundáltatik. Az egész dolgot én így veszem. A’ mostani Epopoeják nem a’ köz népnek valók, mint a’ régiek. A’ Tudós emberek pedig, mikor az Epopoejában olvassák, hogy Mahomed, Attila, Hannibal, Caesar, Nagy Károly, Pipin, István, László ’s a’ t. kiket a’ Poéta Biográphiáikbúl characterizál, a’ hadi vezéreknek ezt vagy amazt sugarollyák, sőt a’ vezérek által még a’ köz emberekre is kiterjesztetik, igen természetesen veszik e’ personificátiót a’ helyett, hogy a’ hadi vezérek a’ sugarlott dolgokot az említett régi híres férjfiaknak tetteibűl, characterükbűl vagy még elkövetett hadi hibáikbúl is a’ Históriának olvasása által, vagy a’ kézrűl kézre leérkezett hagyományokbúl^* tanúlták, és az ütközeteknek alkalmatosságával eszekbe juttattyák. Lehet e’ szerint az efféle Lelkekkel, mellyek a’ Históriában lerajzoltt képeikben és tetteikben még most is velünk társalkodnak, és így némünémű értelemben nekünk meg is jelenhetnek,^* tanácskozásokot és villongásokot is tartani az epopoejában, a’ nélkűl, hogy a’ tudós Olvasó az illyen personificatiókban megütközzön, mellyek inkább még gyönyörködtetik is. Az imént megnevezett Lelkekhez egész népeket is függeszthet a’ Poéta, mellyek őköt mint lelkek még most is követik, mivel hajdan mint seregek követték ’s a’ t.^* De se abba ne ereszkedgyen soha, honnan jöttek a’ levegőbe, igazán physice^* repdesnekë a’ levegőben vagy csak a’ mi képzésünkben? se abba, hogy mi lessz belőllök? kivált úgy, hogy irántok való vélekedéseit a’ Szent Írásbúl vitassa ’s a’ t. Chateaubriandal sem elégszek én meg tellyesen: czéllya jó, szép, és igaz: de úttyai némellykor tekervényesek.

A’ Zsoltárok Főtiszt. Barátom Uramnak olly kedvező invitátiójára a’ jövő holnapnak közepe felé útra indúlnak majd eggy csoportban Veszprémi^* Dajkáihoz. Nagy Pénteket csak a’ Super flumina Zsoltárnak Musikája^* utánn veszem elő. Nem tudom, mit csinál vele Sailer. Késedelmessége miatt talán a’ Nagy Pénteki Rhapsodiákkal máshoz folyamodok. E’ napokban meghalt Pestenn eggy derék musikaszerző, Tucsek, ki magának eggy halhatatlan böcsű Requiemet szerzett. Liberája már^* az előtt olly nagy divatra emelkedett, hogy Motzárt Requiemje utánn még Bécsben is mindenütt hallatik. A’ Requiemet az özveggye el akarná adni, ha jól megfizetnék neki. De van még eggy musikus szerző^* Pestenn és nekem jó ösmerősöm, a’ ki Sailert kipótollya, ha ez elhágy.

Tiszt. Tanhoffer Atyának, kérem, üzennye meg Főtiszt. Úr, hogy Pensiójának argumentuma Bécsbűl már ide megérkezett. Solita Paulinorum Pensio. Ez pedig, úgy látszik, hogy már az elagott Atyák’ számára 500 f. Az én argumentumom még el nem jött. Isten neki! Patientia, baráttáncz! Tisztelem, csókolom mindnyájokot, kik Veszprémben róllam emlékezni szeretnek. Ossitzkyék szíves tiszteletekkel mellett köszönik a’ róllok való barátságos megemlékezést. Az Asszony, mivel Főtisztelendő Úr fellyebb nem mehet, méllyen lekukorodik, és Barátom Uramnak kezét csókollya. Ezek saját szavai. Fliszár Barátomnak sokat kell csuklani, mivel nagyon emlegettyük. Illyenkor Ossitzky azutánn Sámsonnal dobban beszédünkbe. Főtiszt. Hornyik Úrnak kezeit csókolom az én kedves, elfelejthetetlen szivességű^* Mezei Egeremet pedig szívesen ölelem és csókolom; úgy szinte Kedves Barátom Uramot is, kinek még élek, meg nem szünök lenni igaz és háladatos tisztelője.