Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Örömemet, a’ nélkűl, hogy közöllyem, elviselnem lehetetlen. Sághy Barátunknak ügyében a’ Felséges Cancelláriánál Bécsben Ő Felségének Kegyelmes Resolútiója szerint a’ folyó holnapnak elejénn a’ következendő parancsolatok határoztattak meg: 1o) Sághy cum honore visszatetetik hivatallyába,^* fizetésébe és beneficiumiba. 2o) Mivel több ízben megpanaszolta feleleteiben, hogy sok punctumrúl meg sem hallgattatott, hogy a’ comissariusok szemlátomást való ellenségei, kik még feleleteit is vagy elforgatták, vagy elsikkasztották;^*hogy a’ commisssáriusoknak az eggyike az ő subalternussa, kinek sokakban incassusnak kellene lenni, nem pedig actornak, vagy éppen bírónak, ammint valóban megtörtént;^* megparancsoltatik, hogy disinteressatus Consiliarius neveztessen itt ki, a’ ki az egész dolgot, csak a’ mennyire a hivatalt illeti, félre tévén a’ dühös denunciansoknak kofákhoz illő minden egyéb rágalmait, újra átnézze^* a’ nem közöltt punctumokot Sághyval közöllye, és feleleteit igazságosan megfontolván felküldgye.^* 3o) Subalternussa, ki eddig a’ commissáriusoknak eggyike volt, czinkos társával eggyütt, Falkával tudni illik, eggy Ariánussal, ki az egész tüzet okozta, szoros számadás alá vettessen. El lehet gondolni, micsoda consternatio van ama’ notorie rossz emberek között, kik szegény Sághyt több mint két esztendeig kínozták; ’s melly nagy öröm van ellenben mind’ a két várasunkban a’ böcsületes emberek között, kik Ő Felségét nem győzik ezen igazságos Resolutiójáért áldani, magasztalni. Officiose még tudomra el nem jött, de Pestenn lévén Testamentomomnak legalizatiója végett már egynehány nap előtt, hamarább hallottam, mint maga Sághy. Seregesen repűltek Bécsbűl ide és Pestre a’ levelek, mihelyt ott titok nem volt. Csak sok jó ember van még elhintve a’ világonn. Kár hogy egymást olly nehezen és olly lassan ösmerhetik meg.

Az Értekezéseknek 3. és 4. kötetét szíves köszönettel vettem. Gróf Bekkerszhez Sághy kívánnya elvinni a’ negyediket; de ha illy rossz lessz az üdő, talán a’ Herczeghez is őtet kell küldenem vele. A’ jövő esztendőnek első kötetébe ne tegyünk tán Éneket, mivel a’ Palesztinai Mappa van benne. Ha Sailler kész lesz a’ Zsoltárral, eggy különös gondolatomot akarnám végre hajtani, ha Főtiszt Barátom Uram, és azok az Urak, a’ kikhez tartozik, nem elleneznék. Az Úr’ koporsójához illő egynehány strófát akarnék szerezni, mellyeknek mindenikét másmár [!] melodiára kellene tenni, négy énekszózatra és csupán eggy violonra, melly a’ tónust fenntartsa. A’ stílusnak tactusra vontt chorálisnak kellene lenni, ammint az I. Kötetben említettem. Mindenik strófa utánn, úgymint musikabéli rideg rész utánn^* megmeg pihenvén az énekesek, a’ koporsónak méllyében elrejtve, a’ Szentség megett új meg új indúlatossággal foghatnák el a’ látogató népnek szíveit. Ihol! megint eggy Planum, noha fél lábam a’ koporsóban. De én azt tartom, még más világrúl sem szűnök meg^* Veszprémi édes Barátimmal Értekezéseikrűl tanácskozni.

Az Isten áldgya meg azt minden jókkal, mind itt, mind ott, a’ ki e’ 4. kötetben Márton Urat olly helyesen megrostálta.

Örömest többet csevegnék; de dög testem nyugodalmat kíván; az éjfél közelget. Tisztelem, csókolom, ölelem mindnyájokot, kik engem’ szeretni méltóztatnak, kik közé Kedves B. Uram kiváltkép tartozik, ’s vagyok, még élek etc. Ossitzkyék etc.