Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

A’ szegény, ’s mondhatom rossz szüretrűl tized napja, hogy haza érkeztem. – Böcsös levelének első sorai igen megrettentettek, ’s vigasztalhatatlan lettem volna, ha utóbb vén Hárfásomnak elmosolyodását ’s tréfáját eszre nem vettem volna. Csak okosan adta Sz. Pál tanítvánnyának ama’ szép intést: Vino modico utere propter debilitatem stomachi; kövesse hát édes Uram Bátyám ís. Hogy pedig a’ bor ollyan legyen, melly még a’ vén gyomrot is erőre segítse, rövid üdő alatt fogok gondoskodní; pedig úgy hogy még Osziczky Urnak is jusson néha néha par compagnie, kit én az Asszonysággal eggyütt szívesen tisztelek. Kanonoktársaimnak tudtokra sem adhattam, hogy ez az alkalmatosságom akadott, egyébaránt tiszteletek ezen levelembűl sem maradott volna ki; most tehát csak egyedűl magam tisztelem ölelem, ’s csókolom, ezen alkalmatossággal, mellyre az írásokat reá lehet bízni, kedves Hárfásomat, kinek holtig maradok