HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Horváth János – Verseghy Ferencnek
Veszprém, 1820. szeptember 17.

Igen Tisztelendő Úr!
Kedves Uram Bátyám!
Be szerencsések volnának a’ Creditorok, kölcsönadók, ha adóssaik úgy fizetnék vissza a’ kölcsönpénzt, mint Uram Bátyám szokott eleget tenni azoknak, a’ kik legkevesbbé lekötelezik is! Én három levéllel voltam ugyan előre; de Uram Bátyámnak azon eggy levele is, mellyel engemet 8dik Septemberben megörvendezetetett, fellűl halladta valamennyit.
A’ folyó hónapnak 13 dikánn Ferencz Cs. Kir. Herczeget, a’ Püspöki Residentiában szerencsénk*
szerencsénk [A kiemelt betű a kéziratban elmosódott.]
lévén tisztelni, az*
[.]z [Átírással javítva.]
Értekezéseknek három első kötetét Ő Cs. Fő Herczegségének bemutattam, ’s ajánlottam a’ ki is azt igen kegyesen méltóztatott fogadni, ’s*
’s <…>
Balassa Secretáriusnak átadván kérte,*
kérvén [Átírással javítva.]
hogy csak a’ kocsijábá [!] tenné; mert ő „még az útonn elkezdi azt*
elkezdi |azt| [Betoldás a sor fölött.]
olvasni, Pestenn pedig majd több üdeje lészen az olvasásra.” Az egész intézetnek a’ planumát el kellett a’ Fő Herczegnek beszéllenem. Méltós. Görög Urnak is eggy példázattal kedveskedtem, ki engemet annak folytatása iránt is szívesen megkért. Ez a’ jó Úr igen magasztalta ügyekezetünket, ’s nagyon örűlt, hogy a’ tűz, melly a’ Literatúra iránt a’ Generale Semináriumban gyúlladott e’ tájékonn még most sem alutt*
aludt [Átírással javítva.]
el. Mellyet*
Melly[..] [Átírással javítva.]
felém Nagyságod éllesztett; és mink nagy ’s szép példája által serkentve ápolni meg nem szününk.
A’ Pesti Gyűjtők is kihirdették a’ jövő esztendőbéli járat iránt közre bocsátott jelentésemet, azt adván hozzá: „hogy e’ szelíd Lélekkel irtt munkát ők is ajánlyák olvasóinknak.”*
olvasóinknak.[] [em.]
A’ Halai Allgem. Litt. Zeit. is; Juniusi darabjában a’ 146 szám alatt, kétség kivűl*
kivűl<,>
Magyarországi tudósítója utánn ekképen itélt Értekezéseinkrűl: „Egyházi Értekezések és Tudósítások (Theologische Abhandlungen und Nachrichten) Der Herausgeber dieser schätzbaren theologischen Zeitschrift ist der gelehrte Abt und Dommherr zu Veszprim Joh. von Horváth. Auch von protestantischen Theologen werden Beyträge angenommen. Die in dem ersten Bande vorgetragenen Ansichten über das Lesen der Bibel, und die Bibelgesellschaften kann Referent nicht unterschreiben. Auf jeden Fall ist diese theologische magyarische Zeitschrift den von Obscurantismus und Hass des Protestantismus angewehten Zeitschriften und deren Fortsetzung, der Sonnenblume, von Folnesics in Ofen, vorzuziehen.”
Ime ezek én nálam, a’ ki csak a’ vak kútak mellett üldögélek, legújabbak, legnevezetesebbek; az, hogy Kedves Uram Bátyámat mindnyájan szeretik, ’s általam tisztelik, nevezet szerint Hornyik, Kis, Külley, Kolosvári, Szmodiss, etc. etc. mind*
[..]ind [Átírással javítva.]
régi dolog; ’s ha nem is írnám is, gondolhatná Uram Bátyám.
Osziczky Urnak ’s Asszonynak azt üzenem, hogy a’ betegséget magoktúl messze távoztassák; mert nekik – kik kincsünket őrízik – meg nem engedhettyük, hogy gondgyokat olly veszedelmes vendégre függesszék: azért ohajtyuk, hogy a’ jó kedvű, piros ábrázatú Egésséggel*
egésséggel [Átírással javítva.]
legyen inkább társalkodások; ammint az én jó Collégáim is mindnyájan vele tartanak.
Mendelsohn ellen jó hogy erőt ’s tüzet kívánt Uram Bátyám; mert Filozofussal lévén dolgom, ugyan mélyen kellett nyomozódnom, hogy az Ekklesia ideáját az ész szerint alkotván, benne*
alkotván |benne| [Betoldás a sor fölött.]
már annak segédével az Egyházi hatalmat felállíthassam. De meg van. Pedig, hogy igazat mondgyak ezen tapasztalás haladó világba sem tudtam volna kiröpűlni, ha oda a’ képzőerőnek szárnyai nem vittek volna. – A’ cubusra emeltt csókoknak cubussával azonban levelemet befejezem, ’s a’ kótákat Fliszár által elvárván vagyok
Veszprimben Sept 17 dikénn, 1820.
igaz baráttya
Horváth mk