Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Szinte szégyenlem, hogy három levelére a’ feleletet mindeddig halasztottam. Az elsőben de dato 26. August. az én Drága Veszprémi Jóakaróimnak és Barátimnak szíves óhajtásait háladatos örömmel olvastam, mellyekkel engemet mint útazót kísértettek, ’s egész hazáig erősen védelmeztek. De bezzeg még én is esdeklettem mindnyájoknak egésségéért és kivált Főtiszt. Hornyik Úrnak gyógyúlásáért és olly hosszas életéért, hogy az egész Lexiconnak kiadását lássa. Ennek utólsó részét, Lexicon Aesthetico-Rhetoricum, el nem készítem én egészen, hanem hagyok belőlle legalább fél árkust a’ végbűl, hogy e’ jó Úr meg ne halhasson; mint a’ régi Magyarok, mikor házat építettek magoknak, mindég hagytak épűletlenűl eggy kis darabot belőlle, hogy meg ne hallyanak. Csókolom háladatos^* tisztelettel kezeit, valamint a’ mi kedves Aristarchusunkot is, kinek tanácsánn mind a’ két írásdarabomra nézve, mellyeket az Ékesenszóllás iránt küldöttem, tökélletesen megnyugszok. Mendelsohnak paradoxiái ellen kívánok különös^* tüzet, állhatatos erőt annyival is inkább, mivel e’ czáfolással a’ Prímásnak előre dücsekedtem, Tisztelendő Török Damascénus Atyának mind a’ két feleletét már fordítottam, a’ két utólsó^* paragraphus’ hijával. Hogyha nem hamarább, Méltós. Kopácsy Püspök által bizonyosan elküldöm tisztán leírva. Sághy azt mondgya, hogy Tek. Trenka Úr már a’ Palestinánn is átesett, és hogy már a’ többiekkel ezen Írás is Veszprémben van. Én ezen Urat most nagyon kerűlöm, mert nem bízok magamhoz annyit, hogy még akaratom ellen is ne böfentsek^* valami ollyast, a’ mi megbánthatná. Sághynak a’ nyakába vetem mind, a’ mi őtet illeti; vesződgyön vele! A’ mi Sághy’ dolgait illeti, mondhatom, hogy in optimo cardine versantur, de mivel ezek^* bizonyos okokra nézve titkon tractáltatnak, még jó baráti sem hathatnak könnyen az igazsághoz. Az Énekre való Kóták meg vannak már szedve, ’s mind általam, mind Seiler által corrigálva, Sághy^* az Éneket ma^* viszi a’ Censorhoz Főtiszt. Barátom Uramnak levelével eggyütt, mellybűl^* azonban azt, a’ mi az Éneket illeti, csak akkor olvassa el majd neki, ha hásártoskodna. Seillernál van már a Super flumina Babylonis Zsoltár két héttűl fogva. Erősen tanúllya, kíváltt mióta eggy másik virtuosus hallván^* a’ Zsoltárnak foglalattyát, azzal biztatta fel jelenlétemben,^* hogy e’ materiára classicus munkát csinálhat. Az Éneklő Szózat négy lessz; mivel a’ Zsoltár mindenütt in prima persona plurali beszéll. A’ Musicát csak Fortepiánóra teszi, hogy könnyebb legyen azt az Énekszózatokkal kinyomtatni; de megigérte, hogy azutánn átteszi más hangeszközökre is.^* Egynehány nap múlva el megy már mindenestűl Esztergomba: én pedig levelet adok neki Igen Tisztelendő Haulik Primatiális Secretarius Úrhoz, ki derék musikus, jó magyar, és nekem barátom, hogy ez őtet a’ compositio köztt támadható kétkedésekben igazgassa. E’ barátomra bízom majd a’ jövendő Énekeket is. I. T. Fliszár Professor Úrnak helyes gondolattya^* van e’ Zsoltár iránt, ha akkorra elkészűl. Producáltatni akarja tudni illik Főtiszt. Hornyik Úr házánál neve’ napjára: Hei mihi! quo Domino non licet ire tuo. Be szeretném benne a’ Bassust énekelni! A’ keresztnek egynehány^* öntött Cópiáit akarja Sághy Watz által, ki a’ Typographiának Anglus^* Stereotypotetája, és neki szíves baráttya, előbb levetetni, a’ minek ez nagy mestere; azutánn pedig lerajzoltatni,^* hogy metszése mennél könnyebben, annál tisztábban essen. Hogy illykép kitisztúlván, úgymond az én Drága Barátom utólsó levelében, a’ képző erőnek kiműveléséhez foghassak. Értem, Édesem! értem; én azt felelem reá, hogy eggy nap sem múlik el, hogy e’ Franczia verseknek fordításában valamit ne dolgozzak. Negyvenkét verset elolvastam már Fliszárnak belőlle; nagyon reméllem pedig, hogy az első hosszú és nehéz darabonn átesvén, a’ többiekkel könnyebben bánhatok. Barátságos tudósítását Főtiszt. Úrnak a’ könyvekrűl, mellyek Jezus’ életérűl értekeznek, szívesen köszönöm. A’ Grófné Muschellt választotta az oktatások miatt, mellyek az Evangéliumnak hasznos olvasásárúl benne foglaltatnak. A’ Lexiconban is naponkint dolgozok; de mivel a’ beküldött régi szavak, úgymint a’ II. Szakasznak tárgya,^* még jó nagy darab üdőmöt elveszik, a’ Psychologiához és így az átküldött Jákobhoz is csak a’ jövő télenn juthatok. Mihelyt Damascenusunkot elvégzem, az Ékesenszólláshoz is különösebben fogok, és így az Isten’ segítségével lassankint mindennek eleget teszek. Halni, látom, meg nem halhatok, mert azt mondgya Fliszárka, hogy ez ellen a’ Veszprémiek solemniter^* protestálnak. A’ munkához tehát, míg szusszal győzöm.

Ossitzkyék csókollyák, valamint ösmeretlen leányok is, Kedves Barátom Uramnak kezeit. Ossitzky e’ napokban meghűtötte magát, ’s mivel Ő Felségeknek érkezése miatt a’ Királyi Palotában való szobáját a’ vendégeknek kellett hagynia, és hálni éjféltájban, még ezek itt lesznek, haza járnia, mérgelődvén, megbetegedett, ma harmad napja: de mérgét kipökvén, és Fliszárkát meglátván, kivel Sámsonnyát bizonyosan várta egészen felelevenedett.^* Az asszony ellenben ugyanezen Professor Úrtúl hallván, hogy Főtiszt. Úr az idénn már nehezen veheti az istállónak^* hasznát, mellyet Jóskával a’ lovaknak e’ nyáronn készített, egészen elszomorodott. Szinte most érkezett Leányunk is betegen haza. Szobáját, mellyben csak mikor beteg volt, hálni szokott, ő is kénytelen volt harmad nap előtt a’ vendégeknek engedni; betegen pedig a’ gyermekeknél, mint egyébkor szokott, nem szabad hálnia. Ő is tehát haza szorúltt. Az orvos remélli, hogy harmad napra egész baja elmúlik.

Főtiszt. Külley, Vajky,^* Kolosváry, Szmodics^* Kanonok Urakot különös tisztelettel ölelem és csókolom; valamint szinte Főtisz. Lekovits és kivált Laszkalner Kanonok Urakot. Eggy szóval Tutti quasi valamennyieket.

Hát Kedves Drága Barátom Uramnak mit mondgyak? Valamennyinek ölelését és csókját ezerrel sokszorozta nekem szíves levelében úgye? Az Egek fizessék, jutalmazzák meg hozzám való érzékeny barátságát. Én viszontag az ezerrel sokszorozottaknak sommáját cubusra emelem: meglátom, ha nem kezdë alatta nyögni? Vagyok etc.

Fliszárka hozzá jövén declarálta, hogy mivel egynehány nap múlva megint jön ide alkalmatosság Zirczrűl, ő addig itt marad. E’ levelemet tehát a’ postára adom. Itt érte őtet nállam Sághy, ki az éneket is elhozta a’ Censortúl ugyanennek aláírásával. Azt beszélli, hogy a’ Censor a’ Veszprémi Censúrát^* különös vizsgasággal olvasván, vállat vonított, és azt mondotta, ha úgy van a’ dolog, én nem bánom! de én ugyan mint Theologus soha nem engedtem volna meg? De miért? Est contra Religionem, contra Dogmaticam. Hogyhogy? A’ Szűz Anya nem pillantott a’ keresztre, hanem nézett. Krisztus’ halála nem volt kínos, mert magna voce exclamans emisit spiritum. – Úgyde ének? – Az éneknek is szorosan a’ Dogmaticához, a’ Szent Íráshoz kell szabva lenni.

Kedves Barátom Uram! én^* errűl a’ jó emberrűl, szinte mikor ezt írom, azt veszem észre, hogy ő a’ Jésuitáktúl szerzett hajdani Magyar Istenes Énekeket erőszakosan fenn akarja tartani, mint legjobbakot, legszebbeket: de azt ki nem mervén mondani, a’ Dogmatica és Religio megé búik. E’ tendentiát eszre vettem egyszer beszéd köztt (az Egyház Énekekrűl)^* az egri Érsekben is. Esprit du corps! Álla a’ keserves Anya ’s a’ t. ez ám őnállok az igazi szép ének; ugrós tót nótája van ugyan,^* de bezzeg még a’ paraszt gyermek is eggy hallásra megtanúllya; és a’ Dogmaticával megeggyez, minden szóban, mert szórúl szóra van fordítva.^* Illyen a’ Szűz Mária! e’ világra nékünk szent Fiát hozá. Ám!^* Ennek a’ nótájára még dogmatice tánczolni is lehet. – Haj! be nehéz, még illyen emberek’ kezében vagyunk, a’ régi vadság helyett az igazi emberséget, creditumba hozni! Én érzem magamban, hogy az Úr Isten olly tehetségekkel megáldott, mellyeknek segedelmével az emberi szívet az Isteni szolgálatnál megilletni, megérzékenyíteni, és ennél fogva a’ keresztény kötelességeknek tellyesítésére bírni tudnám. De mit tehetnék csak ezen istenes énekecskémmel is, ha minket a’ Mennyei Gondviselés a’ Veszprémi Megyebéli Censúrának oltalma alá nem szerkeztett volna? ^*

Még eggy fontost! Mélt. Wurum Püspök maga méltóztatott^* Fliszárnak és nekem, mikor eggyütt tiszteletére voltunk, elbeszélleni, hogy mint Pest vármegyének orátora megköszönte Deputationalis beszédgyében különösebben^* Ő Felségének azt az atyai gondviselést, mellyel azonban, még több Európai híres országok constitutióik miatt háborognak és zavarognak, minállunk mind a’ constitutiót mind a’ békességet fenntartani ügyekezik. Ő Felsége erre illyformán méltóztatott felelni: hogy a’ békességet ugyan tellyes erővel fenntartya; de még is ha kényteleníttetne hadakozni, reménli, hogy a’ jó és hű Magyarok el nem haggyák. A’ mi Constitutióinkot illeti, úgymond, tik azt buzgón szeretitek, tudom; de én sem különben szeretem; és itt ismét nyilván mondom, hogy megsérteni sem hagyom. A’ vivat kiáltások egynehányszor szakasztották félbe Ő Felségének szívreható és valóban Atyai beszédgyét; ’s a’ Deputatio illetődött szívvel, még örömkönnyek köztt is, búcsúzott el tőlle. A’ többi Vármegyékhez is mentek már staféták, hogy ide Deputatiókot küldgyenek.^*

Elmenvén azutánn Méltos. Paintner Püspökhöz és e’ történetrűl itt is előfordúlván a’ szó, a’ következendő plánummal hítt meg bennünköt. A’ Prímás, és^* a’ Püspökök, a’ kik itt vannak, ’s^* kik közé M. Paintner kiváltkép tartozik, eggy Repraesentatiot adnak Ő Felségéhez, melly a’ következendő syllogismusbúl fog állani:

Nyilván meg méltóztatott Ő Felsége a’ Pest Vármegyei Deputatiónak vallani és igérni, hogy Constitutiónkot még csak megsérteni sem engedi.

Atqui a’ Vármegyéknek ama’ kérdései, ha a’ Vármegyebéli Restauratióknál legyenë az alsó Papságnak jussa votizálni, vagy sem? a’ Constitútiónak szintannyi sérelmei.

Ő Felsége tehát alázatosan és bizodalmasan kéretik, hogy azt a’ Rescriptumot, mellyet Nyitra Vármegyének küldetett, a’ Fels. Helytartó Tanács által valamennyi Vármegyékhez igazíttassa Circulare gyanánt. Vivant!