Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Mélt. Paintner Püspök szivesen olvasván Főtiszt. Úrnak levelét, meghagyta, hogy első alkalmatossággal különös köszöntést írjak viszontag nevével.^* Szintezen jó Úrnak parancsolattyára arra^* kérem Főtisztelendő Urat, ne sajnállya Igen Tiszt. Fliszár Professor Úr által megüzenni szegény öreg Tanhofer Expaulinus atyának, hogy küldgyön ide akár nekem, akár magának^* imént emlitett Mélt. Püspöknek eggy rövid Instantiat pro Augmento Pensionis, melléje tévén világtalanságárúl az orvosnak bizonyságát.

Tegnap, úgymint 19. Augusti voltam Ő Herczegségénél a’ Prímásnál, ’s beajánlottam neki az Értekezéseket, ’s^* kézcsókolást mondván^* Főtiszt. Redactor Úrnak és Munkás Társainak nevével, különös oltalmába ajánlottam^* e’ felséges czélú ügyekezetet, annyival is inkább,^* mivel a’ Pesti Újságíró, és a’ Tudományos Gyűjtemény űzőbe vették. Mindezeket Deákúl akartam én Ő Herczegségének mondani, de ammint beléptem, Magyarúl az Édes Verseghym felette kegyes szóllítással és szíves fogadással megelőzvén, kívánatos^* just adott nekem arra, hogy én is Magyarúl szóllyak. A’ Tudományos Gyűjteményt és a’ Magyar újságokot tőllem említetni hallván, luridi homines úgymond, az én könyvemrűl is hirdetést merészlettek tenni. Ezt meg fogja Főtiszt. Úr maga látni, és^* benne ama’ goromba sérelmet álmélkodással olvasni, hogy a’ Prímás’ könyvével mindenrelígyióbéli felekezetek hasznosan élhetnek!!! Ezen embereket az Isten minden bízonnyal büntetni akarja, mivel eszeket elvette. És a’ mi ügyünköt nem vezérlië különösen a’ mennyei Gondviselés, hogy engemet mindgyárt utánna való nap, hogy e’ goromba és orczátlan Recensiót, mellyrűl én eggy szót sem tudtam, a’ Prímás méltó bosszankodással olvassa, a’ mi panaszunkkal ugyanezen Főpásztorhoz igazít?^* Átadtam azutánn a’ Herczegnek az Írást is, mellyben csupán csak a’ Dátumok vannak, úgymint 1o hogy általlyában az Újságok, és a’ Periodicus Írások, a’ minő a’ Tudományos Gyűjtemény hitbéli és egyházi dolgokrúl szabadon írnak, a’ nélkűl hogy a’ Királyi vagy a’ Püspöki Theologica Censura alá volnának vetve,^* 2o A’ Magyar Újságnak Recensiója, mellyel a’ Veszprémi Értekezéseket Káldi’ fordítása iránt elő veszi. 3o Ugyanazon Újságnak szavai, mikor Márton Istvánnak Katéjárúl a’ veszprémi Recensiót elő hozza, a’ Filozofiárúl és a’ Theologiárúl.^* 4o Az Ékesenszóllásnak Recensiójárúl azt írtam, a’ mit^* Veszprémbe már odamentem előtt elküldöttem, eggy kis toldalékkal. 5o A’ Tudományos Gyűjtemény Theologica Censura nélkűl Theologus Könyveket recenseal. (^*Igen Tiszt. Korondi secretáriust figyelmetessé tettem arra, hogy a’ sok recenseáltt Calvinista Theologusok között^* Tiszt. Alber Professor a’ mieink közűl maga áll.) 6o E’ gyűjtemény a’ Theologus könyveket,^* többnyire Protestansokot, sőt 7) még Rationalistákot és Naturalistákot is szabadon hirdet, dicsér, ajánl. Ide van függesztve,^* melly szükséges eggy különös parancsolat által az efféle^* Íróknak vagy a’ Theológiához tartozó tárgyakot megtiltani, vagy írásaikot^* a’ Megyebéli Censura alá vetni. 8o) Mendelsohnak Jerusaleme van feladva, azzal a’ híradással, hogy Főtiszt. Ur megczáfolásában már dolgozik. A’ Prímás mindezeket igen kegyesen fogadta, ’s Főtisztelendő Úrnak a’^* neki ajánlott Értekezéseket különösen köszöni, szentűl igérvén, hogy minden kitelhető oltalmával előmozdítani fogja.

Elmentem azutánn Sághy Barátunkkal Igen Tiszt. Korondi Úrhoz, kit az égész [!] dologrúl circumstantialiter informáltam, ’s kinek pápista és papi szívére kötöttem, hogy a’ Primást a’ fellyebb említett Királyi Parancsolatnak kinyerésére bírni ügyekezzen. Átlátta ő amaz előterjesztésemnek helyességét, hogy az újságokonn és a’ Tudományos Gyűjteményenn sem Refutátiók által, sem a’ Consilium által győzedelmeskedni nem könnyen lehet,^* és hogy a’ Parancsolat legrövidebb és legbarátságosabb úttya szándékunknak.

Most már Főtiszt. Úrhoz fordúlok eggy fontos kéréssel. Ha tudni illik akár Magyar, akár Német könyv in Theologicis ollyan akad kezébe, melly ollyan Censurát érdemel, mint Mendelssohn, vagy mint Márton István, Devette, Wegscheider ’s a’ t. kérem adgya nekem nevezet szerint tudtomra, kiíratván belőlle egynehány veszedelmes helyeket.

Mivel Kedves Barátom Uram felbíztatott, hogy az Ékesenszóllásnak Foly[ta]tásában ostrommal^* az Újságírónak nyaka közé vágják; ime! ide függesztem a’ IV. Tanácskozásnak Bemenetelét, azzal a’ kéréssel, hogy^* jól megvizsgálván,^* nekem tudtomra adni,^* ha az Értekezésekbe bele iktassukë vagy sem? ne terheltessenek. A’ Politica Censura nem mondhat ellene semmit; mert sem az Újság, sem az Újságíró nincs benne megnevezve. Reméllem azonnkivűl, hogy addig, még ez majd a’ Censurába ide jön, a’ Parancsolatnak is lessz már foganattya, és hogy az idevaló Censor is az Ellenfél iránt^* különös instructiót veend.

Mint van a’ mi Édes Atyánk, Főtiszt. Hornyik K. Úr, kinek kezét mély tisztelettel csókolom? Mint van jótévő^* Barátom Főtiszt. Küllei Úr, kit betegen hagytam, ’s kit szives csókok köztt ölelek. Hát a’ mi szeretett^* Aristarchusunk, Főtiszt. Kiss Ferencz Úr szeretië még, emlegetië még^* az öreg hárfássát? Hát az én édes^* Házi Gazdám, Dajkálóm, nem keresië némellykor házában a’ Budai vén Szatirust, hogy vele a’ munka utánn eggy keveset kaczaghasson? Hát Főtiszt. Vajky és Kolosvári Urak, kik különös Jóakaróimnak számát^* megszaporították, egésségesekë? Ölelem és csókolom Főtiszt. Lekovics, Szmodics K. Úrral eggyütt^* mindnyájokot, és hogy nemesszívű barátságokkal engemet boldogítani meg ne szünnyenek, buzgó esdekléssel kérem.

NB. P. Damascenus Törökének nemde csak második Feleletét forditsam?