A’ levelet, az öleléseket, a’ csókokat örömmel ’s szíves köszönettel vettük, ’s azokra majd akkor bővebben ’s színrűl szinre felelünk, mikor Uram Bátyám közünkbe érkezik. Ugyan e’ végett az én kocsim annak üdejében bizonyosan jelen lészen: azért most csak eggy darabkát Virág’ levelébűl, mellyet Vajkinak írt: „
Horvátnak, ha most mellettem állana azt sugnám, hogy ne igen Rikótizna, pedig nem haragból nem irígykedésbűl*
irígykedésből [Átírással javítva.]
sugnám ezt, nem csak most, hanem minek előtte olvastam volna a’ nem régi Újság*
újság [Átírással javítva.]
levelet. Az Egyházi Értekezések legyenek felségesbek.” Ugyë biz édes Uram Bátyám ez kettőnket illet? – De én erre régen megfeleltem, mikor azt a’ nyilatkoztatást tettem; hogy mindenkinek tetszeni akarni esztelenségnek tartom. – Virág Uramnak én soha sem kívántam tetszeni: mert akkor a’ Krisztus’ keresztyét nekem is
bitófának, Nep. Sz. Jánost
pártütőnek, a’ szerzeteseket
dologtalan népnek kellett volna mondanom; a’ Pápákat mocskolnom; a’ Papokat alacsonyítanom; mert a’ mennyire látom Ő előtte ez a’
felségesb, nem pedig a’ Szt. Írás, ’s az isteni igazságok. – Haragját, irígységét hiában palástollya; mert azt tulajdon szavai, maga viselete elegendőképen elárullyák. De ne vesződgyünk az efféle rossz madarakkal.
Méltóságos Paintner Urat emlékeztesse reá kedves Uram Bátyám kegyes igéretére, melly által ő nekem a’
Jus Patronátus iránt kiadott Felséges Resolutióknak leiratását megfogadta; azokra pedig annál nagyobb szükségem lészen, mennél gonoszabbak a’ protestansoknak az iránt való titkos tanítási a’ magok Iskoláiban, a’ mint eggy kézírásbúl, mellyet Ivanics Antiquárius szolgáltatott kezemhez, kitanúltam. Hogy pedig ő általok már sok Katholikusok is megvesztegettek, ezeknek magok viseletét, az említett kézírásban hintegetett principiumokkal öszvetartván, nem lehet kételkednem. Nem gondolná Uram Bátyám, melly kártékony principiumok, törvénycsavarásokkal van rakva. – De a’ sok barátságos látogatások miatt ki fogyván az üdőbűl, levelemet be kell rekesztenem: midőn szegény hajlékomnál ölelni fogom Kedves Uram Bátyámat, majd úgy is elég
*elég<et>
üdőt találunk az effélékre, most még csak Hornyik, Kis, Külley, Szmodiss, Vajky Uraknak tiszteletét
*
[..]szteletét [Átírással javítva.]
zárván ide, barátságos ölelésim mellé, Oszitzkiékat köszöntvén, ’s örvendezvén jó fiok szerencséjénn maradok