Bécsbűl Juliusnak 10. napjánn hozzám igazított Német Levele olly érzékeny örömmel borította el házunkot, hogy Excellentiádot áldani meg nem szüntünk. Az kiváltkép, hogy maga mellé komornoknak méltóztatott őtet venni, nagyon megnyugosztal bennünköt. Nem kételkedünk mink arrúl, hogy kötelességének eleget fog tenni; de még is levelünk által erősen intyük, hogy e’ kegyelmet megböcsűllye, és arrúl, hogy Excellentiádtúl érdeme szerint
*Excellentiádtúl |érdeme szerint| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
megjutalmaztatik, ne kételkedgyen.
*kételkedgyen. <minek után><Édes attyátúl azt látta, hallotta, és tanúlta ő gyermekségétűl fogva, hogy olly tisztességes ruhába járjon, melly böcsűletére vállyon annak, a’ kinek szolgál. Ő Herczegsége tudni illik, a’ Palatinus, nem szenvedheti maga körűl az ollyan tisztet, vagy szolgát, ki magát csinosan és tisztán nem viseli. Ez legnagyobb költsége Leányunknak is, ki <.> a’ Főherczegnek gyermekeinél mint komorna szolgál; és ez, tudom, a’ mi Károlyunkak is fő gondgya, fő szüksége.>
Szülői csókollyák Excellentiádnak kezeit, ’s róllok a’ Levélben tett kegyelmes emlékezetet alázatosan köszönvén, újra ajánlyák Úri Kegyelmeibe kedves fiokot. De még én is különös hálákot mondok Kedves Drága Barátomnak azért, hogy kérésemet
*kérésemet <így>
meghallgatni méltóztatott.
*méltóztatott <Rendes, hogy Ő Excellentiája Gróf Aponyi, ki most Florentiábúl követ képében Romába megy, meg nem elégedvén azzal, hogy Bécsben a’ mi Fiúnkot, ki házánál Florentiában, kivált, mikor Ő Felségét megvendéglette, a’ czukros mesterségben, minden segedelem nélkűl, remek munkákot mutatott, négyszer, vagy <egyszer> ötször hívatta magához a’ végbűl, hogy szolgálattyába visszamennyen, még ide is íratott Secretáriussa által Florentiábúl, kinek öccse Pestenn Patikás; és hogy ez más nap, <mik> minekutánna Excellentiádnak levelét vettük, hozzánk jött, és fiúnkot <nagy ígéretek alatt> még tőllünk is a’ Grófhoz kívánta. Igérjen bár ő arany hegyeket, micsoda előmenetelt várhat az Ifiú egy ollyan háznál akár a’ mesterségnek vagy szolgálatnak állandó gyakorlására, akár jövedelmére nézve, mellynek Ura, mikor a’ követségnek helyérűl szabadsággal Bécsbe megy, az illyen kezdő Ifiat fél esztendeig minden jövedelem és szolgálat nélkül haggya? Ha az illyen Legény most ahhoz nem szokhat, hogy fizetésébűl bármelly keveset is a’ jövendő üdőre félre tegyen, és így gazdálkodni tanúllyon, mi lessz belőlle egyéb, hanem gondatlan ember, a’ kinek principiuma ama’ köz mondás: bringt der Tag, so hat der Tag. Mink ugyan Károlyunknak meg nem írjuk, hogy a’ Gróf ide írtt miatta; noha tudgyuk, hogy csak ama’ rossz ember miatt sem állhatatlankodna, ki a’ Grófnak házánn, mint franczia szakács, embertelenűl uralkodik; mert Ifiú az igazságtalanságnál semmit sem szenvedhet el nehezebben: de tudgyuk azt is, hogy levelek által még Excellentiádnál is felkeresik, mert a’ Gróf egyébaránt a’ Legényt, kivált nyiltt szíve és jó magaviselete miatt különösebben szerette.>
Méltós. Paintner Püspök, ki Excellentiádot tiszteli, avval bíztat bennünköt, hogy Szepesbűl végképen elköltözvén, Budánn keresztűl fog Excellentiád Bécsbe, és innen Velenczébe menni, Óh! melly szerencsés leszek én, ha még egyszer szívemhez szoríthatom azt a’ jó lelket, ki engem szíves baráttyának ösmerni méltóztatik; és melly boldogok lesznek az én jó
*baráttyának <nevezni és tartani> |ösmerni| méltóztatik; és melly boldogok lesznek az én jó <…> [Betoldás a sor fölött.]
házi embereim is, ha kezeit annak a’ jó Úrnak megcsókolhattyák, kinek fiokhoz való atyai kegyességétűl minden jót várnak.
Ő Herczegségének, a’ Prímásnak kezébe adtam már tegnap a’ Szent Írásnak M. fordítárásúl való Értekezésemet, a’ Genesis’ húsz első Részének új fordításával eggyütt. Különös örömmel és kegyességgel fogadta e’ munkát, és három fertály óráig mulatta magát velem. Sorsomrúl sok szó történt, és olly szó, melly utánn különösb oltalmába venni méltóztatott. Az Isten áldgya meg érte! Kegyelmes Uram! Kedves Drága Barátom! ne vegye, kérem, balúl, hogy hozzám jó szivével illyen örömeimet közleni merészlem.
*Barátom! |ne vegye, kérem, balúl, hogy <én hozzám való jó szívének> hozzám jó szivével illyen örömeimet közleni merészlem.| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Mivel
*
mivel [Átírással javítva.]
én nem olly ártatlanúl viseltem a’ fogságot, mint Tunisiásnak felséges attya a’ sanyarú rabságot, meg kell elégednem, és örömest
*és |örömest| [Betoldás a sor fölött.]
meg is elégszek a’ mennyei gondviseléssel, ha csak
*csak <oly s>
annyira megkönnyebbíti is sorsomot, hogy előljáróim jó embernek ösmerjenek, barátim szeressenek, jótévőim dajkálgassanak.
*dajkálgassanak. <E’ hosszú levelemmel csak azért merészlek alkalmatlankodni, mivel gyanítom, hogy Gasteinban több üres üdeje van Excellentiádnak arra, hogy barátságos csevegésemmel magát mulassa.>