Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Annak a’ Vidi Posta Expeditornak rontsa meg harmincz éhes bolha eggy éjszakáját; hogy nekem olly szomorú heteket okozott, mellyekben Veszprémrűl semmi nyugosztaló hírt nem olvashattam. Az ő hibája szarvas^* énelőttem, de nem az én édes Barátomé, vagy inkább Íródeákjáé, ki nekem a’ harmadik kötetet megküldeni elfelejtette. Elolvastam én ezt mindgyárt, hogy elérkezett, Sághyébúl. Hogy Livjatánrúl e’ Jegyzés illy fontos okokra nézve elmaradt, nagyon szeretem. Kulcsár a’ nélkűl is nagyon belém kötelődzött az Ékesenszóllásra nézve, mivel^* az én munkámnak ösmeri és így tellyes erővel azonn van, hogy engemet a’ Veszprémiektűl, és a Veszprémieket éntőllem elszakassza. Mit nem tett volna még Livjatánnal e’ Calvinista Behemot? Az Ékesenszóllás iránt a’ következendő^* védelemmel tartozok én Főtisztelendő Barátom Uramnak nem külömben, mint egyéb Veszprémi Főtisztelendő Jóakaró Uraimnak.

Nem akarja tudni illik magának Kulcsár megvallani, hogy a’ mit az Ekesenszóllásrúl az oskolák’ reguláibúl elő hozok, többnyire a’ végbűl hozom elő, hogy azokban megválasszam azt, a’ minek az Egyházi Szónok hasznát veheti, attúl, a’ mi nem nekivaló, és a’ mi^* még az oskolagyermeket is téveszti inkább, semhogy hasznosan oktassa.^*

Csak nem szünik meg inderkedni a’ Calvinistáknak Pesti Trombitássa, az Újságíró, és hívatlan Recensens. De hála Istennek! hogy pártoskodását el nem tudja titkolni. „Végre, úgymond, Káldinak Magyar fordításáról azt jegyzi meg (a’ Veszprémi Értekezés a’ Zsoltárokrúl) hogy abban több fordításbéli hijánosságok vannak. „Itt helye lett volna a’ Molnár Albert, és Károlyi Gáspár fordításai öszvehasonlításának, vagy legalább azon fordítások megemlítésének, mellyekbűl a’ Hasznos Mulatság, és a’ Tudományos Gyüjtemény példát mutatott.”

Kevés híjja volt, hogy ezen ember azt nem kívánta, hogy a’ Veszprémieknek Káldi híjánosságait Molnár Albertból és Károlyi Gáspárbúl kellett volna megjobbítaniok, vagy e’ Calvinista fordításokot legalább megdícsérniek. De azt még is elég értelmesen kimondgya, hogy a’ Veszprémieknek, ha az ő bírószéke előtt kegyelmet akarnak nyerni, a’ Tudományos Gyűjteménynek példáját kell követniek.^* a’ mit az oskolák’ reguláibúl előhozok,^* többnyire a’ végbűl hozom elő, hogy azokban megválasszam azt a’ minek^* az Egyházi Szónok hasznát veheti, annál a’ mi nem nekivaló, sőt még az oskolagyermeket is téveszti inkább, hogysem hasznosan oktassa. Egyébaránt nevetnem kell e’ könyvbírót, ki megvallván, hogy Tanácskozásaim eddig csak az Ékesenszóllásra való készűletekben foglalatoskodnak,^* azt kívánnya mégis^* tőllök, hogy fellebb emelkedő és az iskolákon túl ható észrevételekkel kedveskedgyenek. Hogy illyen észrevételek már az oskolabéli regulákrúl is vannak e’ munkában elég bőven,^* a’ pártatlan^* bíró könnyen eszreveszi; de a’ pártos a’ fák miatt nem láttya az erdőt. Azonban Recensiójának végénn nagyon kiüt a’ szöge a’ zsákbúl, mikor így szóll: ezen tanácskozásokból inkább azt gyaníthatni, hogy a’ Tanátskozó valami Grammatikai különözéseket kívánt terjeszteni, mint az Egyházi Ékesenn szóllást felemelkedettebb léptsőre segíteni. E’ balgatag vagy inkább gonosz^* gyanítás csak amaz irtózásbúl támadhat, mellyel a’ Tsétsiánusok és a’ Calvinisták az én Grammaticámot, Analyticámot, és Feleletemet nézik. Felelni okaimra nem tudnak, mert mondani merem, nem is értik, annyival inkább pedig szívtelenségek miatt nem érzik;^* áskálódnak tehát, pártoskodnak, trombitálnak, garázdálkodnak.^* De én még az oroszlyán’ bőrébe öltözött szamárnak ordításátúl soha sem ijedtem meg: noha ellenben^* eltökéllett szándékom szerint azt az örömet sem teszem meg nekik, hogy ordítására valamit felellyek. Az illyen recensiókrúl azt irtam már én eggy anglus auctor utánn Analyticámban, hogy a’ rakétához hasonlítanak, melly^* magosra emelkedik, eggy szempillantásig komoran világít, szétreped, és maga utánn bűzt hágy.^*

Ebbűl már előre láthattya Főtiszt. Barátom Uram, mit felelek^* ama’ kérdésére: ha tovább is garázdálkodni haggyuke ő kelmét, vagy bedugjuk, be csapjuk a’ száját? Mentsen meg minket az Isten attúl, mink az Egyházi Értekezésekbűl czivakodó piaczot csinállyunk.^* Ez e’ munkának felséges czéllyát nagyon elhomályosítaná. Kulcsárnak czéllya csupán csak én vagyok; jóllehet titkosb szándéka oda is ügyekszik, hogy engemet^* szerszámúl vegyen az Értekezéseknek lenyomására. Kihirdette mindgyárt elejénte Főtiszt. Úr, hogy a’ helyes recensiokot köszönettel veszi, a’ helyteleneket pedig elhallgattya, megveti; ne tegyük meg tehát Kulcsárnak azt az örömet, azt a’ böcsűletet, hogy recensióját ellene szögezett czáfolásunkkal a’ helyteleneknek számábúl kivegyük. De legfontosabb okom arra, hogy Kulcsárnak garázdálkodásirúl a’ mi Ertekezéseinkben legkisebb említés se tetessen, az, hogy őtet más útra hozni lehetetlen, akármit csinállyunk vele, és igy kárt tenni, ha tehet, soha sem szűnik meg. Fájnak az Értekezések a’ Calvinistáknak, mert mind a’ Recensiókkal, mind a’ Rectores Ecclesiarum szavakrúl való czáfolhatatlan Deductióval olly sebeket kaptak, mellyeket elszívlelniek lehetetlen. De mit tegyenek tehát szegények egyebet, hanem hogy Kulcsár nevű fogadott Puskássokot irgalmatlanúl fizetik, hogy oda lövődözzön sréttyeivel, a’ honnan a’ tudós 24 fontós golyóbisok leütötték ő kelmeket lábaikrúl; ’s a’ honnan még több illyen Istennyilákot rettegve várnak. És az illyen embereknek tengeri lovát, a’ Pesti újságírot lehessenë akár okokkal megczáfolni, akár pénzenn megvenni, a’ mi az igazság’ hirdetőihez egyébkép sem illene, akár egyéb jó és barátságos móddal, észre, melytűl rettegnek, mellytűl irtóznak, ’s melly ellen öszveesküdtek, téríteni? Készen állanak ők előre minden feleletünkre a’ hamisságnak, a’ gorombaságnak, és a’ pártoskodásnak^*fegyvereivel; ’s még mink az Értekezésekben a’ Publicum’ elejébe esztendőt által csak^* négyszer léphetnénk, ők addig minden hétenn megújíthattyák^* a’ villongást. De hát így csak békével tűrjükë Kulcsárnak piszkolódásait? Hidegvérrel nézzükë, hogy szent ügyekezetünk ellen szögezi, és munkáinktúl az Olvasókot elidegeníti? Nem! Kedves Főtiszt. Barátom Uram! ezt mink lelkiösméretünk sérelme nélkűl nem cselekedhettyük. Ámde mivel mink nem magunkért, hanem a’ Hazának és az Anyaszentegyháznak javáért dolgozunk, Ő kelme ellen, úgy mint e’ köz jónak szembetünő gátolója ellen, Anyaszentegyházunknak fő Pásztora által a’ Hazának a’ Fejedelméhez kell folyamodnunk az ide zártt ’s Főtiszt. Uraknak bölcs itélete alá terjesztett Deák írással’ mellyet Főtiszt. Úr a’ Primásnak, mint kinevezett Redactor az öszvedolgozó Tagoknak nevében benyújtani ne terheltessen. Az Írást Sághynak elolvastam, ki az φ signatura alatt levő directeszót elkerűlhetetlenűl szükségesnek tartya és azt vallya, hogy csak ezen az eggyetlen útonn szabadúlhatunk meg Kulcsárnak és czinkossainak garázdálkodásaitúl.^*

Kulcsárt, Kedves Édes Barátom Uram! más útonn kell megragadni, és hallgatásra kényszeríteni, ha azt akarjuk, hogy^* munkálkodásunknak mind Istenes, mind köz hasznú czéllyát minduntalan meg ne zavarja, meg ne homályosítsa. Hallya ez iránt Főtiszt. úr javaslásomot, és közöllye egyéb Főtisztelendő jóakaróimmal, kik ezt bölcsességek által úgy intézzék,^* ammint a’ Religiónak felséges Hazánknak köz java, és ügyekezetünknek dücsőssége megkívánnya.

Főtisztelendő Úrnak, mint Redactornak, mind maga’ nevével, mind az őszvedolgozóknak nevezetlen nevével, egyenesen a’ Primáshoz kell folyamodni azzal a’ kéréssel, hogy Ő Felségénél, és így nem a’ Consilium által, hanem inkább csak^* pörpatvartalan és^* csendes útonn nyerje ki a’ következendő Parancsolatot. Errűl gondolatimot ide írom deákul: Főtiszt. Úr stilizállya, a’ mint legjobbnak tetszik.

Occultae quidem,^* sed manifestis indiciis saepius jam proditae Protestantium machinationes, inter reliqua objectu sua illud quoque peculiariter consectantur, ut adminiculo^* Ephemeridum, quas Hungaricae Viennae et Pestini partim Calviniani, partim eorum Mercenarii, Germanice vero Budae Augustanae Confessioni addictus, scribunt, deinde etiam adminiculo scriptorum periodicorum, ut Pestiensium Tudományos Gyűjtemény est, opinionum publicam tam politicam et literariam, quam religiosam ad palatum suum forment. Dissertationes porro^* Ecclesiasticae Veszprémienses propria experientia sciunt, Excelsi Consilii R. L. H. expressissimum mandatum esse, ut ex eo incidenti, quod Ecclesiastica pertracant,^* praeter Censuram politicam Budensem, Theologicae etiam Dioecesani inomisse subjiciantur. Idem Benigno-Gratiosum Mandatum obstringit etiam Dominum Folnesics, qui non quidem Catholicas, sed tamen Christianas ex proposito materias pertractat. Pestienses scripti periodici Tudományos Gyüjtemény auctores, ut censuram Theologicam subterfugiunt^* declararunt se, nihil de Religione ac rebus Ecclesiasticis^* scribere velle: quod et agere videntur, nisi quod ex versione Scripturae Sacrae Calvinianam variam, arrepta^* occasione, opinionem suarum sementem spargunt spargunt, ut ex infra adferendis^*Ephemeridum Hungaricarum Pestiensium verbis patet, et quod earundem Ephemeridum auctorem, utut Catholicum, quia^* censurae Theologicae obnoxium non est, qualiquali demum pretio ad id adducant, ut ea, quae opinionibus et intentionibus^* eorum favent, per orbum Hungaricum disseminet.

Hinc, demum est, quod acciderit ut idem Ephemeridem Pestiens. Hungaric. scriptor id ageret, quod humilimae petitionis nostrae, quam ad C. V cum plena fiducia praesentibus deserimus occasionem (occasionibus, occasionum) praebuit non nimirum in Dissertationibus Ecclesiasticis Veszprémiensibus, de versiones Psalmorum Tomulo 3i ageretur, naevorum quoque versionis Kaldianae memoria, cum debita hujus assertionis judicio Pastorum Ecclesiae Hungaricae submissione, injecta fuit. Hac arrepta, Ephemeridum dictorum^* scriptor in haec verba prorumpere non dubitavit:

”Végre (a’ Veszprémi Értek. a’ Zsoltárokrúl) Káldinak Magyar fordításárúl azt jegyzi meg, hogy abban etc. vide supra pag. 31.^*

Ex his manifeste patet:

1.) Scriptorem levi manu tractare, atque ad suum tribunal ea pertrahere, quae Veszprémienses judicio Pastorum Ecclesiae Hungaricae cum debita veneratione substernunt

2.) Eum Theologum Catholicum adeo non esse, ut menda versionis Kaldianae ex Calvinianis^* corrigi posse aut etiam debere satis innuat

3.) Eum, si non privato Protestantium^* Scripturam Sacram interpretandi et vertendi spiritu, eorum certe de hoc spiritu^* opinione ita surgere, ut versiones Alberti Molnar, et Casparis Károlyi Calvininas^* a Catholicis Theologis cum honore memorati, paene dixisset, laudari exigat.

4.) E postremis ejus verbis denique patet, auctores scripti Periodici Tudományos Gyűjtemény Pestienses, objecta Theologica minimum pedetentim attingere, promissisque suis, quibus Censuram Theol. subterfugerent^* nihil minus quam exacte stare.

NB. Hic promitte de Márton István.

Alterum, quid idem scriptor Ephemerides Hungaricarum Pestiensis sibi indulget, est, quod binis jam vicibus usurpata judicis rerum Ecclesiasticum potestate Conzultationes de Eloquentia sacra Dissertationibus Ecclesiasticis Veszprémiensibus insertas adeo sinistre aggressus sit, ut scopum Recensionis suae^*non alium esse, quam ut juventutem Ecclesiasticam a legendis adprendisque^* praeceptis Eloquentiae sacrae hic propositis, et per Censuram tam politicam quam Dioecisanam, velut apprime utilibus approbatis^* abalienet, deterreatque, imo ipsas Dissertationes Ecclesiasticas obtrectet^* mixtis crassioribus etiam, quam Recensentem deceat, impetitionibus.

Postquam Scriptores Veszpremienses quorum […] scopus est, ut fidem, et Ecclesiam Catholicam ab impetitionibus non solum Acatholicorum, sed etiam eorum, qui saeviunt, pro viribus tuentibus, bonosque imo res et pietatem solidum promovent, postquam, imp., sub nomine Liberalium in viscera matris propriae^* eam sibi in Recensendis^* libris^* Acatholicorum legem posuerunt, ut nonnisi ea refutent, quae fidem catholicam aut Christianam directe aggrediunt aut clare^* subruunt,^* reliquis, ob respectum Tolerantiae Civilis, Protestantium doctrinis intuetis relictis: jure vicissim postulare possent, ut Protestantes, atque eo a fortiori Catholici, qualis Ephemeridum Pestiensium Scriptor est, ea, quae in suis Dissertationibus^* doctrinam acatholicorum ne attingunt quidem, incompetentissimo judicio suo non^* subjiciant, crassioribusque recensionibus indigno^*contentis non exponant. At quia patet, tendentiam Protestantium, suorumque Mercenariorum, in se injustissimam, justitiae memorem esse non posse, Celsitudo sua, velut in rebus^* ad fidem et disciplinam totius Ecclesiae Hungaricae pertinentibus summus Antistes humillime exoratur ut directe a Sua Majestate^* Mandatum exoperari dignetur, vi cujus ipsæ etiam Ephemerides sive Hungaricae sive Germanicae, aut Latinae, sicut et Tudományos Gyűjtemény, omniaque scriptu periodica, aut ab omni digressione ad ea, quae fidem Ecclesiae Catholicae, ejusque disciplinam concernunt, librumque de his […]^* recensione penitus absineant, aut praeter Censuram Politicam,^* Censurae etiam^* Theologicae, eique strictionis^* subjiciantur. A censore seculari, quamvis in dignitate posito, utpote in Theologicis non versato, exigi non potest, ut quasvis^* etiam tertissimas Religionis et Ecclesiasticae disciplinae impetitiones, quasi totidem cuniculos animadvertat illos sola facultate^* libros theologicos, aut ecclesiasticos, erga^* pretium, cum brevi enumeratione materiarum, quas pertractant,^* impressionis et venditionis eorumd. annunciandi;^*

A’ mi Veszprémbe való rándúlásomot illeti, Sághy igazán írta,^* hogy a’ Prímást fontos okokra nézve magának a’ Primásnak üzenésére,^* be kell várnom.^* Okát majd csak szóval mondom el Kedves Barátom Uramnak. A’ Herczegasszonynak gyermekágyát naprúl napra várják, és a’ holnapnak közepénn bizonyosnak tartyák. Így hát Veszprémi Barátimot és Jóakaróimot csak Juliusnak végénn^* ölelhetem, tisztelhetem meg. Gróf Almásynénál megtettem már a’ rendelést, hogy két hétig elmaradhatok: de ezt úgy akarnám végbe vinni, hogy Vasárnap 30. Julii^* neki korán misét mondván, azonnal elindúllyak; és legalább 12. Augustusban^* megmeg itthon legyek. Sághy,^* kinek – sub rosissima rosa sit dictum – szembetünő triumphussa Bécsbűl^* már bizonyos, két hét múlva Bécsbe akar^* menni; de talán három hét múlva is elég lessz, ha ott megjelen. E’ szerint tehát öszvebeszéllettünk, hogy velem Veszprémbe, onnan maga Bécsbe megy,^* visszaúttyában pedig érettem Bécsbűl ismét Veszprémbe jön, ha lehet! Mivel a’ szülés utánn Főherczeg Lajos váratik le, ki Ő Felsége’ nevében a’ gyermeket a’ keresztvízre tartsa, a’ szülés utánn nekem is lessz elég üdőm arra, hogy Főtisztelendő Úrnak a’ napot még egy másik levelem által újra^* meghatározhassam, mellyre hogy érettem alkalmatosságot küldeni méltóztasson, bizodalmasan kérni fogom. Hogy idevaló kocsist fogadgyunk, mint tavaly, nem hagyhatnám helyben; mert sok pénzben telik, mellynek jobb hasznát lehet^* venni.

Főtiszt. Hornyik és Kiss Kanonok Uraknak Vajky kezeit,^* szíves tiszteletem mellett csókolom. A’ Zsoltárokra való jegyzéseket elvárom, és azonnal elkészítem. De áh! most, ha Veszprémbe megyek, igazan félek Főtiszt. Hornyik Úrnak szemrehányásátúl, hogy röst voltam. Csak az vigasztal egyedűl, hogy a’ Lexiconhoz tartozó írásimot, mellyeket már elküldöttem, Veszprémi Barátim még nehezen visgálhatták meg^* egészen; és igy ha majd újjúltt erővel haza jövök, jó nagy új^* nyalábbal megelőzhetem munkálkodásaikot.

A’ Stabat Mater már kész, és eddig csak azt vártam, ha nem történikë változás a’ versekben, hogy úgy ne járjunk a’ kótákkal, mint az^* előbbeni énekünkben. Írásban elviszem majd magammal az Áriát, hogy próbálhassuk. Mélt. Gróf Niczky János Ő Nagyságának ügyekezete, bájos örömmel fogta el a’ szívemet. Az Isten áldgya meg érte! Nem jó volnaë, ezt az Értekezésekben említeni? hogy több illyen előmozdítói támadgyanak a’ csínosabb Egyházi Énekeknek? A’ Stabat Mater nagyon szomorú, szívreható és énekelni mégis nagyon könyű.

Hogy a’ Praenumeransok szaporodnak, azonn nagyon örvendek. De bezzeg, nem ijednekë majd el sokan attúl, hogy az első köteteket meg nem kaphattyák. Kár volt legalább ezerrel nem kezdeni. Hogy a’ 4dikbűl ezret nyomtattasson Főtiszt. Úr, javaslom; vajmi költséges^* lessz végtére^* az első köteteknek új nyomtatása, mellyet Főtiszt. Úr nehezen kerűlhet el. A’ 3. Kötettel a’ Herczeghez nem juthattam. Szinte amikor hozzá akartam a’ garádicsokonn felmenni, Ő jött le^* a’ Herczegasszonnyal és a’ gyermekekkel eggyütt, úgy hogy velem öszveakadt,^* és sétálásnak okáért kocsira ült. Itt a’ könyvet kezébe adni vagy csak megszóllítani is nagy gorombaság volt volna. Elmentem azutánn Gróf Bekkersz Ő Excellenciájához, ki hallván tőllem, hogy a’ Herczeghez be nem juthattam, elkérte tőllem a’ könyvet, kész szolgálattyát ajánlván, hogy ő maga bemutattya Ő Herczegségének. Ezt tőlle megtagadni megmeg gorombaság volt volna. De semmi! helyre hozzuk másszor, a’ mit elmulattunk.^* Ossitzky. Köszönés.

NB. Ezentűl tanácslom, hogy Kulcsárnak eggy jó^* szót se adgyon Főtisztelendő Úr a’ végbűl, hogy az Értekezéseknek valamelly új kötetét újságában kihirdesse. Eggy kis czédulára fel kell írni röviden, hogy ez vagy amaz kötet a’ prést elhagyta, mellyben illyen vagy illyen műdarabok foglaltatnak;^* és e’ czédulát vigye el Sághy Kulcsárhoz, ’s fizesse ki neki a’ hirdetésnek az árát, melly többnyire minden nyomtatott sorért 10. krajczárbúl áll. Ugyanazon Czédulát a’ Budai Német Újságba is magyarúl ugyanazon^* fizetésért be kell teteni. Punctum! A’ Német Budai Újság háromszor annyi embernek kezében megfordúl, mint, a’ Magyar Hirmondó, és több jó emberekre akad, mint ez. Bécsben hallom, hogy Schlegel nevű Pap Egyházi^* dolgokrúl értekezendő Periodicus Írást hirdet, mellyre Praenumeratiót kíván, hogy a’ jövő esztendőre elkezdhesse. Ennek characterét azaz, gondolkozása’ és érzése’ módgyát kellene Bécsi Embereink által előre kitudni, és ha eszre vesszük, hogy ezek helyesek, és hogy a’ miénkkel eggyenlő czéllya van, sőt hogy talán az Udvarnak szándékait akarja a’ Religióra^* és Moralitásra nézve előmozdítani, szorosabb szövetséget^* kell vele kötni. Ennek munkájában lehet azután Értekezésünknek Német és helyes^* Recensiót várni. Ez pedig meglévén azt tehettyük,^* hogy mind ama’ Bécsi Recensiót, mellyet az Egri Érsek általam Veszprémbe küldött, mind pedig Schlegel’ Recensióit Magyarra fordíttyuk, különös árkusra kinyomtattattyuk és^* koronkint valamellyik kötettel eggyütt a’ Praenumeransoknak éppen úgy, mint a’ harmadik kötetnél a’ Hirdetést, külön és gratis elküldgyük.^*

Hogy a’ Primáshoz az ide zártt, és ha tetszik, kijobbított írással mennél hamarább folyamodgyon Főtiszt. B. Uram, nagyon javaslom és kérem. Kimélni őköt, ügyekezetünknek ellenségeit tudni illik, az illyen Panaszírásban, melly a’ Prímás’ kezében marad, kimélni, mondám, őköt, űdőtlen és igazságtalan mértékletesség volna; mert nem a’ mi saját ügyünkrűl van a’ kérdés, hanem az Anyaszentegyháznak, a’ hitnek, az Egyházi rendnek, a’ jó erkölcsnek ügyérűl.