Én Fő Esperesi kerűletembűl csak tegnap előtt érkeztem meg, ’s 7 dik Júniusban költt Levelét – mellyet Kedves Uram Bátyám Vidra, a’ Vidi Posta Expeditor pedig Veszprémbe utasított – csak itthon volt szerencsém olvasni. Azon szarvas hibáért, hogy Kedves Uram Bátyám a’ jegyzésbűl kimaradván a’ harmadik kötetbűl nyomtatványt nem kapott, Iró deákomra, ’s a’ siettető környűlállásokra boszankodtam, mellyek miatt a’ hiba történt volt; de olly jó szívű Férjfiúnál, a’ millyent én Uram Bátyámban ösmerek ’s tisztelek, tudom kész a’ bocsánat. Hogy a’ kötetbűl a’ Lívjatánrúl szólló jegyzés kimaradott, az okozta, mivel a’ Sándor Istvánnak Sokféléjében némelly újabb utazóknak nyomozási utánn csufoltatnak azok, kik ezen úszó szigeteket, ráknak vagy más ősmeretlen állatnak tartyák. Erre való nézve vigyáznom kellett, hogy rágalmazóinknak – kik között tán szinte első helyet foglal a’ Hazai Tudósítások szerzője – alkalmatosságot ne nyújtsak még gorombább gúnyolódásra. Kulcsár Úr az Egyházi Értekezéseknek két darabját már balúl bírálván – midőn a’ Tudományos Gyűjteményre, noha tömve van silány darabokkal, átallyában való dicséreteket halmoz – foga’ fejérét eléggé kimutatta, ’s hogy ügyekezetünknek elnyomására törekszik kételkedni nem lehet. Mit gondol Kedves Uram Bátyám, tovább is garázdálkodni haggyuke ő kelmét; vagy bedugjuke a’ száját?
Hogy mind ekkorig Kedves Uram Bátyámért nem küldhettem el, az okát érkezésemnek üdejébűl láthattya; sőt, mivel Sághy Barátunk ezt írta Jun. 25 dikénn: „Mi mikor jöhetünk Veszprémbe? nem bizonyos, mivel Verseghynek meg kell a’ Primást várni fontos okokra nézve” mihez tartsam magamat, nem tudom.
A’ negyedik kötetnek nyomtatásához a’ jövő hétenn már hozzá fogok, hogy így magamnak szabad üdőt készítsek a’ Badacsonyi szüretre. Annak okáért kérem Kedves Uram Bátyámot, hogy a’ Stabat Matert, minél előbb nyomtatás alá adni ne terheltessék. A’ tiszteletbeli jutalmat Sailer Úrnak megküldeni el nem mulatom. A’ jövő Szombatonn a’ 4 dik, 5 dik, 6 dik Zsoltárra való jegyzéseket is elküldöm, mellyeket Kíss Ferencz Úr még nem végzett el egészen, ki addig is Hornyik Úrral eggyütt Uram Bátyámat különösen tiszteli. Az első Éneket Archidiaconátusomban, a’ jelesebb helyekenn már közönségesen éneklik; leghathatósb előmozdítója Gróf Níczky János Ő Nagysága Berzencze’ Ura volt, ki hatalmas Musikus lévén a’ szomszéd Plébánosokat, ’s Mestereket arra megtanította. Igy fog lassan lassan a’ jobb ízlés elterjedni a’ falukra is.
Az Értekezéseknek kedvellői már annyira megszaporodtak – még pedig a’ világi Urak között is, hogy a’ 700 Exempl. csupán csak három maradott; ’s ezeket is elvitték volna, ha nem tartóztatnám. Tellyes reménységem van az iránt, hogy az Olvasóknak száma a’ jövő esztendőre sem kevesbedik; mert mondhatom, hogy a’ darabok fontosak lesznek. Csak Uram Bátyámot éltesse az Isten, hogy azokat csínosgatni, ’s kellemetesítni segélhesse szép műdarabjaival! ’s ugyan ezen óhajtásunknak megújításásával ezerszer csókolom; ’s Osszitzkyéknek felőlem való szíves megemlékezését különös tiszteletemmel hálálván vagyok
Kedves Uram Bátyámnak
Veszprémben Julius 5 dikénn 820.
igaz tisztelője Horváth János mk.