Tegnap előtt reggel tiszteletére mentem ki Ő Herczegségének a’ Prímásnak: de senkit sem bocsátván maga’ elejébe, meglátogattam Tiszt. Korondi Secretariussát, kit magával Erdélybűl hozott. Nálla találtam Főtiszt. Strajter Kanonok Urat, ki rám ugyan nem ösmert, de nevemet hallván, világos örömmel mindnyájok előtt megölelt, mint régi ösmerőssét, mikor még fejér ruhában jártam. Örvendeztem neki, hogy Ő Herczegsége mellé jutott, de még jobban a’ Jóknak, kik benne minden bizonnyal szószóllót lelnek. Erre kezet adott, megigérvén, hogy e’ várakozásomnak megfelel, és kérdésemre meg is engedvén, hogy ezt a jóknak megmondhatom. Kérdezte azutánn önkint, mennyire mentem Ő Excellentiájánál az Egri Érseknél a’ Magyar Bibliával? a’ mirűl őtet röviden ugyan, de sükeresen tudósítottam. Mikor vélekedésemet hallotta, hogy azon esetre, ha a’ Szent Írás újra nem fordíttatik, meg kellene Káldinak még orthographiáját is inkább tartani, hogy sem a’ mostanival, mellyet Tsétsi kigondolt, ’s a’ Cálvinisták olly erőszakosan elterjesztettek, hogy már a’ Pápista Cathechismusokban is befogadtatott a’ nemzeti oskolákban, e’ szent munkát elmocskolni, nagyon helyben hagyta szavamot. Átmentem azutánn ama’ szarvas hibákra is, mellyek Káldiban találtatnak, ’s a’ Vulgátát tellyességgel ki nem fejezik, azzal a’ tanácsadással, hogy ezeket csak ugyan még is nem kellene benne meghagyni. A’ példákra, mellyeket hamarjában elejébe terjesztettem, elhűlt, és azt igérte, hogy ezeket szó nélkűl nem haggya. Nekem tellyes barátságát, és a’ miben tőlle kitelhet, szolgálattyát igérvén elment. Majd azutánn Tiszt. Korondi Úrhoz fordúlván, a’ Káplányoknak jelenlétében ajánlottam neki a’ Veszprémi Értekezéseket; nem annyira, hogy maga olvassa, hanem hogy a’ hol lehet, a’ Pap Uraknak ajánlya. Kérdésére, hol lehetne reá előfizetni, megszóllamlott az eggyik Káplán (úgy tetszik, Durgutnak híjják) és azt mondotta, hogy nálla is megrendelheti magának e’ könyvet, mivel erre már Bécsben a’ Pazmanéumban a’ Veszprémiek e’ hatalommal megtisztelték. – Annyival jobb, mondám, hogy Tisztelendő Úrban már nállam nélkűl is jó szószóllója van a’ Veszprémi Értekezéseknek a’ Herczeg’ udvarában. Ebbűl állott reggel apostolkodásom.
Dél utánn audientiára a’ Prímásnál sokan öszvegyűltünk. A’ nagy Urak magányosan mentek be hozzá, a’ Theologiának Professorai in corpore, valamint szinte a’ Consiliumtúl is eggy departamentum. Kiüzent azutánn, hogy mivel ma sokat ült, (az Egyházi Commissio nálla tartatott) kénytelen kocsinn kirándúlni egéssége miatt; hanem hogy azonnal kijön, ’s mindnyájunkot egyszerre fogad. Ez meg is történt. Eggy Plébánossal (Stankoviccsal, kit Mélt. B. Prényi, mint Vicarius letett) kegyesen beszéllvén, azutánn hozzám fordúlt, ’s mivel meg nem ösmert, kezével kérdezte, ki vagyok? ’s nevemet hallván, mondhatom különös örömemre, derűltt sőt mosolygó orczával nevemet fenn szóval maga is elmondotta. Én is elmondtam viszontag Deákúl röviden mind örvendezésemet, ’s mély tiszteletemet, mind önmagamnak ajánlását. Főhajtással ezeket megköszönvén, et quid facit, úgymond fenn szóval, lingua Hungarica? – Mosolygó kegyességét látván vérszemet kapott bennem a’ vén legény, ’s azt feleltem hirtelen szokott nyájasságommal: calvinisat, Celsissime Princeps! Erre a’ Herczeg, debet ipsos scopare. – Én viszontag: satis illos jam scopavi, sed illi me etiam scopant. – Elkaczagta magát és utánna az egész Auditorium. – Det aliquid, mondá azutánn, de hac materia ad Tudományos Gyűjtemény. – Én pedig erre: Celsissime Princeps! Illud ipsum opus est, quod Calvinianam linguam vel maxime promovet. – Siccine? – Catholica lingua, quae ante Tsétsium tam Káldio, quam Pazmano et aliis nostris aeque ac Calvinistis communis erat, nunc in Dissertationibus Ecclesiasticis Veszprémiensium conservatur et colitur. – Gratulor, így fejezte be e’ beszédet Ő Herczegsége; Pazmano majorem Hungarum antiquitas non habuit. – Ezzel mindnyájunktúl elbúcsúzott, és én a’ kezére három szíves csókot tűztem, ’s Főtisztelendő Strajter Úrhoz fordúltam e’ szókkal: ich bin entzückt über die Gnädige Aufnahme Seiner Fürstlichen Gnaden! – mire ő viszontag: und ich freue mich darüber recht herzlich. Eggy szempillantásom volt még arra, hogy e’ Kanonok Úrnak jelenlétében Ő Nagyságával Mérey Úrral régi ösmeretségemet megújithattam. Ez volt apostolkodásomnak a’ második része.
Minekutánna a’ minapi levelem már el mentt volt, apostolkodtam Mélt. Pyrker Püspöknél is, utólsó vocsorát tartván vele Mélt. Paintner Püspöknél. Azt kívánta Ő tőllem, hogy hozzak fel neki csak eggy darabkát a’ Magyar Bibliának fordításábúl, mellyet Ő Excellentiájának az Egri Érseknek kívánságára próba gyanánt megtettem, ’s melly a’ Genesisnek 20 első Részébűl áll. Csak 15. verset írtam fel belőlle cum observationibus philologicis et exegeticis; és ezek neki úgy megtetszettek, hogy mind a’ húsz Részt megkérte tőllem a’ jegyzésekkel eggyütt, valamint szinte rövid sommáját is azoknak, a’miket errűl Ő Excellentiájának készítettem. Utánna tette azutánn e’ declaratióját, hogy ő a’ Synodusnál tellyes erejével megteszi azt a’ mótiót, hogy a’ Bibliát újra én fordítsam, fordításomot pedig végképen a’ Veszprémi Káptalan, notorie competentissimum judicium, itéllye meg, superinspiciente Illustrissimo Domino Ordinario. Ki nem mondhatom, micsoda serénységgel készítettem eddig kidolgozott írásimbúl eggy Dissertatiót de versione Bibliorum Hungarica, mellyet már tisztán le is írtam. De ammint Moyses I. Könyvébűl az első Résznek mind Káldi’ fordítása alá, mind az enyím alá a’ jegyzéseket írtam, jön hozzám Mélt. Paintner Püspöktűl a’ bizonyos hír, hogy Mélt. Pyrker Püspök velenczei Patriarchának valóságosan kineveztetett, azzal az ígérettel, hogy a’ mennyivel kevesebb jövedelme lessz a’ mostaninál, azt Ő Felsége neki esztendőnkint kész pénzben kipótollya, sőt még más kegyelmekkel is megjutalmazza. E’ részrűl tehát apostolkodásom füstbe ment. Isten neki! A’ Mennyei Gondviselés legjobban tudgya, mi üdvözséges nekünk, mi nem? Talán e’ régi szíves Barátomnak motiója nem is tett volna én reám nézve sokaknál olly jó sensatiót, a’ minőt az ő jó szíve irántam érez. Az Isten áldgya meg érte! Nekem azonn az útonn kell maradnom, mellyet az Istennek újja kiszabott; és ezenn örömest is megmaradok.
Ezen órában hozta hozzám Sághy Barátunk Főtisztelendő Úrnak böcsös levelét de dato 30. Maji Delille’ könyveivel eggyütt. Ügyekezni fogok, hogy a’ belőlle kijegyzett helyeket jól fordítsam. Azoknak neveit megmutatta nekem Sághy, a’ kiknek Főtisztelendő Úr exemplárokot küldött, láttam, hogy énróllam az én Kedves Drága Barátom megfelejtkezett; pedig a’ 3. kötetet várva vártam. Még Veszprémbűl megkaphatom, Sághitúl kérem el kölcsön. Sailler, ki a’ Prímás’ Installátiójára eggy igen szép és remek Misét készített, mellyet Főtisztelendő Úr Esztergomban maga is hallott, e’ munkájának több próbáival és Esztergomi úttyával úgy el volt foglalva, hogy a’ mi Stabat Mater énekünkrűl csak az Installatio utánn gondolkodhatott. A’ múltt vásárnap magam elénekeltem nálla Musikája mellett. Mondhatom, hogy ez szívreható, és a’ dal még is nagyon könnyű. Mihelyt Főtisztelendő Úr Somogybúl megtér, elküldöm. Főtisztelendő Vajky Prépost Úrnak ittlétét csak akkor hallottam Sághitúl, mikor már elment; sajnálom, hogy tiszteletére nem lehettem.
Méltóságos Veszprémi Püspök Urnak, Ő Nagyságának kezét mély tisztelettel csókolom, valamint Főtisztelendő Hornyik és Kiss Kanonok Urakét is. Többi Úri Jóakaróimot és Barátimot Főtisztelendő Barátom Urammal eggyütt tísztelem, szívesen ölelem és csókolom. Ossitzkyék csókollyák Kedves Barátom Uramnak, mély tisztelettyek mellett, kezeit. Én pedig Apostolkodásában sok lelki vígasztalást, és állandó egésséget kívánván, magamot szívességébe ajánlom, és vagyok
Főtisztelendő Apátur és Kanonok Úrnak,
Kedves Drága Barátom Uramnak