Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Főtiszt. A. és K. Úr. Kedves Drága B. Uram! A’ német indiculus is készen van: de a’ postára adni nagy és^* szükségtelen költség volna; mivel átküldése nem sürgetős. A’ Magyar indiculus arra való, hogy a’ Magyarúl írtt Lexidionban előakadó mesterszavakot azonnal felkeresni, és könnyebben átérteni lehessen. A’ Német annak tesz szolgálatot, a’ ki az efféle tárgyakrúl Német könyvekbűl kiván valamit fordítani.^* Nem hittem volna, hogy ezen indiculusok annyi üdőmöt elcsennyék.^* Evvel gazdálkodni akarván, megerőltettem magamot eggy keveset; ’s mivel éjjel nappal több mint három hétig e’ gépelyes munkánál testem ugyanazon helyeztetésben volt, egész jobbi oldalánn egyszerre hangyapözsgéshez hasonló belső^* remegést érzettem. A’ guta jutott eszembe; de Istennek hála! Ossitzkyék a’puszta dörgölés által segítettek rajtam azonnal, és dolgozni, mihelyt az üdő megengedte,^* a’ kertbe kergettek, hol az én Édes Horváth Barátomot üldögélni újjúlo képzéseim által naponkint látom.^* Itt már olly egésséges vagyok megint, mint a’ hal a’ vízben, ’s a’ régi és újabb M. Íróknak mesterszavait keményen rostálom. Bár csak e’ IIik Szakaszt készen vihetném el magammal Veszprémbe! Mind errűl, mind az első Szakaszrúl azt kell még feljegyeznem, hogy a’ bennek előakadó szavaknak nem valamennyi, hanem csak mesterséges vagy inkább tudományos^* értelmei adatnak elő: mert a’ munkát a’ többiekkel nagyon megterhelnők.

Ide zárom az Olaszbúl tett fordítást,^* szívembűl kívánván, hogy helybenhagyást érdemellyen: mert nekem barátimnak velem való megelégedésénél nagyobb boldogságom nincsen. Hozzá írtam mind az originalist, mind a’ Német fordítást, a’ könnyebb megitélésnek okáért, mivel^* a’ könyvet magát csak különös alkalmatossággal küldhetem el.

Hiteles férjfiaktúl hallom, hogy a’ Palatinus már egynehányszor emlegette:^* hogy bár csak^* a’ Papság a’ múltt Restaurátiónál erősebben neki vetette volna magát,^* hogy Fribeisz Úr Viczispánynak választasson, kihez, ammint látni, Ő Főherczegsége még most is nagyon szít.^* Ezt jó volna non compromisso meo nomine, a’ Váczi,^* Egri és többi competens Egyházi Uraknak Veszprémbűl barátságos levelekben megírni; valamint azt is, hogy Pest Vármegye mindenik restaurátiónál újítsa meg azt a’ Deputatiót is, melly a’ legjobb könyveket és a’ kérdésekre való feleleteket Marczibányi’ fundátiójának szándéka szerint megitéllye. E’ Catholicus fundátiót Calvinista^* Deputationalis Praesesnek a’ kezébe és szinte örökre átadni nagy szertelenség, mintha az egész vármegyében nem volnának erre alkalmatos Catholicus és Tudós Uraink!^* Az itélő tagok azonnkivűl, eggyet kettőt kivévén, vagy Protestánsok, vagy ezeknek béressei. Méltos. Madarassy Püspök^* szívének méllyébűl panaszolta nekem, hogy a’ Calvinistáknak legfőbb ügyekezete e’ Pesti monopolium által^* az, hogy a’ Literatúrát igájok alá hódítsák. A’ mellett,^* hogy a’ Deputatiónak Praesessét minden^* újításnál a’ Catholicusok közűl kellene választani, akár Papot, akár világit,^* mivel a’ fundatiót Catholicus tette, a’ mit Tekintetes Marczibányi Imre Trencséni viczispány úrnak is szívére kellene kötni, a’ Magyar Museumnak tisztyeit^* sem kellene Miller Consiliarius Úronn kivűl a’ Deputatióhoz éreszteni; mert ha Gróf Széchényi, a’ M. Muséumnak szerzője, a’^* Papokot a’ M. Muséumtúl elzárta, a’ Calvinistákot pedig nem; e’ Tiszteket sem kellene viszontag oda ereszteni, a’ hol a’ Catholicus Papoknak munkái megitéltetnek. Végtére mind a’ józan politica,^* mind a’ tolerantia azt látszik kívánni, hogy a’ Deputatiónak fele mindenkor Catholicusukbúl, másik fele pedig Lutheranúsokbúl és Calvinistákbúl állyon. Hogy ezen idea még a’ Restauratio előtt^* üdejénn koránn elterjedgyen a’ Pest’ Vármegyei választók között, sok jó de erre nézve tehetetlen férjfiú nagyon kívánnya. A’ mit Veszprém barátságosan megtehet, azt^* tudom, el nem mulattya. Jut eszembe az is, hogy az első jútalomosztásnál Pethe Cálvinistát az első helyre tették e’ solennis Actiónál Virág’ elejébe. Pedig a’ jutalom és így az érdem is eggyenlő volt. Már itt is arra czéloztak ők, hogy a’ Clerusnak elsőségét elaltassák.^*Mikor még az Érsek itt volt, és én a’ Restaurátionak siettetésénn csodálkoztam, mivel az előbbenitűl a’ 3. esztendő még el nem múlt, azt felelte nekem négy szem köztt, hogy a’ Calvinista Substitutusnak a’ Főherczeg mint Főispány absolute semmi hasznát sem veheti balgatagsága miatt. És az illyen emberek mernek még is mindenütt^* praeferentiákra és monopoliumokra törekedni. Mentsen meg jármoktúl bennünköt az Isten!^* Az ő hideg kebelekben melly hamar elfagyna örökre a’ mi cultúránk.^*

Mélt. P. és M. Püspökök Fő Tiszt. Úrnak róllok való megemlékezését nagyon köszönik és a’ V. Egyházi Urakot, Kedves B. Uramot pedig különösen tisztelik.^*

Minapi^* levelébűl tudom Fő Tiszt. Úrnak,^* hogy eggy értekezéssel az emberi képző tehetséget akarja megtámadni,^* úgymint az emberek’ boldogságának ’s boldogtalanságának fő factorát; és ezt valóban meg is érdemli, mert a’ tudományokban és az erkölcsökben nagy károkot tett, ’s még most is naponkint tesz. De kérem, el ne hallgassa Kedves Bar. Uram a’ velevaló helyes élésnek kimondhatatlan, és más útonn megszerezhetetlen hasznait a’ szép mesterségekben és kivált a’ Poézisban és Ékesenszóllásban. Szóllok én errűl Analyticámnak^* 3. Részében több helyenn, de kivált pag. 95. et seqq. azutánn pag. 157. usque ad pag. 162.