Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Fő Tiszt. Apát és K. Úr! K. D. B. U. Böcsös levelét de dato 4. Martii harmadnapra Sághy Barátunk által reggel vévén, elmentem azonnal ebéd utánn Ő Excellentiájához, az Érsekhez. A’ kapuban öszevakadtam Igen Tiszt.^* Palma Secretarius Úrral, ki a’ nélkűl hogy én kérdést tettem volna, önkint elbeszéllette az Egri Prebendatusnak Koncz Jósefnek egész dolgát. Pöstyényi Professor úr, kit Koncz a’ Tud. Gyűjt.^* lepiszkol, elégtételt kívánt az Érsektűl. Pálma azt mondgya, hogy az Érsek erősen megdorgálta; hanem hogy az érdemlett büntetéssel megkímélte még is két okra nézve: úgymint a) mivel Ő Excellentiája attúl tartott – ezek Palmának a’ szavai – hogy Koncz, a’ ki a’ nélkűl is fél eszű, egészen meg ne tébolyodgyon; b) azutánn pedig, mivel ezen ember Ő Excellentiájátúl már a’ nélkűl is dimissiót kért a Megyébűl ezen eset előtt, hogy^* Mélt. Szepessy Püspökkel elmehessen, ki őtet^* magával akarja Erdélybe elvinni. Én a’ Tudom. Gyűjteményt nem tartván, Koncznak bajvívását nem olvastam még; de Lonovicsnál nem sokára áttekintem. Fő Tiszt. Barátom Uramnak kérdésére mindazáltal, micsoda ember tudni illik e’ Koncz? Palma’ relatiója elegendőképen megfelel. Palmátúl azt az eggyet hallottam, hogy Koncz Pöstyényinek még ama’ szavát is elő hozza: hogy a’ Tud. Gyűjt. a’ Calvinistáknak trombitája.

Palma elmenvén Madarasi Püspökhöz, hol már Lonovics várta, én felmentem Ő Excellentiájához, ki szinte a’ kanonokkal conistiónak^* okáért billiardozott. A’ Veszprémi Fő Tiszt. Urak’ nevével tiszteletet mondottam Ő Excellentiájának azzal a’ kéréssel, hogy a’ Bécsi Újságbúl engedgye meg nekem az Egy. Ért. Recensióját kiírnom, hogy Veszprémbe elküldhessem. Nem csak ezt,^* hanem még azt is megengedte Ő Excellentiája, hogy az újságot magát elküldhessem, szíves köszönetét és köszöntését hozzá függesztvén, hanem sub expressa conditione, hogy Fő Tiszt. Úr ezen Újságdarabot az Érseknek mennél hamarább lehet, vissza küldgye; mivel be akarja köttetni.^* Maga kereste ki nekem e’ kegyes úr a’ kívántt és ide zártt Recensiót. Beszédközben még a’ billiardnál, minekutánna az Érsek azt a’ jegyzést tette volna, hogy a’ Tud. Gyűjteménybe már sok szemetet kezdenek béfogadni, azt kérdezte tőllem, ha tudomë, kicsoda viszi^* most a’ munkát? Feleletem az volt, hogy én ezen Urakkal ösmerős nem vagyok, hanem hogy hallásbúl Jankovics Urat tudom Igazgatónak, kinek két assistense van; úgy mint Diaconus Schedius Professor, … az Lutheránus úgye? – Az Kegyelmes Uram; azutánn Subdiaconus Teisz, Calvinista, ki egyszermind Redactor is. Előtte Fejér, utánna Vas Professor Úr^* volt, Theologiae Professor; de ezt kimarták. Punctum! – Ő Excellentiájának kérdésére, ha Fő Tiszt. Barátom Uramnak vannakë elegendő Praenumeránsai, és ha folytattyaë a’ munkát, kivált ha ollyan vetekedések támadnak az Egyh. Értekezések ellen is, mint a’ Pestieknél; azt feleltem, hogy Praenumerans a’ Veszprémi Értekezésekre elég számos van; de hogy még többet várunk; a’ mi pedig a’ czivakodásokot illeti, hogy Fő Tiszt. Úr oda declarálta magát, hogy a’ helyes recensiókot köszönettel veszi és a’ megmutatott hibát megjobbíttya; a’ helyteleneket pedig megveti, és eggy általlyában semmi sértő írásdarabot be nem fogad; nem vetekedések lévén az Ertekezéseknek czéllya, hanem az ifiú lelki pásztoroknak sükeres oktatása, hitünknek dolga, a’ M. Anyaszentegyháznak jussai, a’ jó erkölcsnek gyarapítása.^*

Argauer’ mondását a’ Zsoltárokrúl olly világosan megfejtette nekem Fő Tiszt. Úr, hogy én rajta tökélletesen megnyugszok. Azzal, ha a’ Zsoltárokban más is dolgozik, én bizonnyára eggy csöppet sem gondolok, sőt szeretem; mert több szem többet lát. Én csak attúl féltem, hogy az én Zsoltáraim talán írásban idegen kezekbe ne jussanak,^* minek előtte nyomtatásban kijönnek. Csak a’^* sok leírással is úgy megrongáltatnak sokszor az illyen kis műdarabok, hogy attyok meg sem ösmeri. Azonnkívűl, ha a’ leírás által megrontva okos emberek’ kezébe jutnak, ezektűl méltán megvettetnek, és rosszaknak hirezteltetnek, minekelőtte a’ világra jönnek. A’ jutalomkérdésekre nézve azt jegyzem még fel, hogy magokot a’ jutalomkérdéseket is, nem csak Magyarúl, hanem Deákúl is ki kellene az Egyházi Értekezésekben tenni, hogy a’ Németek és Tótok annyival könnyebben megérthessék. Verbőczit és Likvándit elvárom; meglátom mikép alkudhatok meg velek. Higgye meg Kedves Drága Barátom Uram, hogy nekem is fő ügyekezetem és majdam indúlatos munkám az Egyházi Szókönyvnek elkészítése: de ha meggondolom, hogy mink a’ helyes mesterszavaknak elfogadását a’ sokfelé húzó vonó Magyar Szókoholóktúl soha egyébkép nem remélhettyük, hanem ha azokot mind definitióikbúl, mind a’ Magyar etymologiábúl helyeseknek lenni meg mutattyuk; e’ gondolat utánn pedig az is eszembe tünik, hogy ez sok és hosszas munkát kíván; mert csak maga Schmid Logicája tesz talán 18 apróra írott árkust, ama’ nagy papirusbúl, mellyet nekem Fő T. Úr Veszprémben adott; ugyanannyit talán a’ régi Magyar Könyvekbűl öszveszedett mesterszavaknak criticája, és a’ példák, mellyek e’ könyvekbűl kivonattak. Ha tovább azt kérdem magamtúl, Hol van még a’ Dogmatica? hol a’ Moralis? hol a’ Psychologia? hol az Egyházi és Magyar Törvény? majd hogy kétségbe nem esek.^* Igaz, hogy a’ Moralisnak és Psychologiának fundamentoma meg van már Schmidben^* a’ mesterszavakra nézve nagy részént téve, és hogy a’ Dogmaticában kevés szükségünk lessz a’ rövid definitókonn kivűl a’ hosszasb fejtegetésre: de bezzeg a’ Törvényben hová legyek, ha a’ Vármegyéktűl kiadott tarka barka mesterszavakra jutok, mellyek a’ tudományos nyelvbűl úgy sírnak ki némellykor,^* mint a’ Tót legények in Examine Clericali az^* izéli verbum, mikor e’ mondást: filius prudenslaetificat matrem kínnyában imígy fordította: az a’ fiú az az okos meg — az anyát. De mind ezek utánn mit csinálunk majd az illyen tökélletes ugyan, amint reménylem, de nagy munkának kiadásával: A’ költség az Egészre sok; és így az Előfizetés is nem kevés. Részenkint kiadni péld. ok. három kisebb^* szakaszban, és így az előfizetést is részenkint kérni tanácsosabb lessz. De mind ezekrűl világosabban megérthettyük majd egymást akkor, mikor Smid Logicájának Magyar Lexiconnyát elküldhetem, mellybűl már az M. betűt irom tisztára.

A’ két száz forint iránt, mellyeket Fő Tiszt. Úr a’ Feleletért küldött, így volt a’ dolog. A’ nyomtatásért küldött száz forint Sághy Barátunknál maradt;^* a’ másik száz forinttal ugyanazon Barátunknak voltam adós hat öl fáért; ez is tehát nálla maradt. De azért nem mondhattam ám, hogy meg nem kaptam; sőt mindgyárt akkor, hogy^* elküldötte Fő Tiszt. Úr, kötelességem szerínt szívesen meg is köszöntem. Fő Tiszt. Dréta Apátur Urat illette akkor az én panaszom, hogy tőlle az igért száz forintot meg nem kaptam, ki e’ sommát valóban nem is hamarább, hanem csak a’ multt esztendőnek végénn adta meg. Azonban, hogy Fő Tiszt. Úrnak e’ vélekedése arra birta jó szívét, hogy nekem az aranyokot csak bátorságos alkalmatossággal küldgye el, nagyon szeretem; mert meg nem tudnám magamot könnyen vigasztalni, ha illyképen^* kárt vallanék. Tavaly illyenkor a’ 350 forint Pensiomhoz még 50et resolvált Ő Felsége; és azótátúl fogva 75 forinttal kevesebb pensióm van, mint az előtt! Ezen aenigmát nagyon megnevette tegnap az Érsek, ki maga is nagyon előmozdította tavaly e’ kérésemet. Az történt tudni illik, hogy mikor nekem 50. forinttal több resolváltatott, egyszersmind az a’ parancsolat is jött, hogy a’ kiknek eddig 150. f. procentialis^* adjútája volt, ezentűl csak száz legyen. Isten neki! hiszem én, hogy el nem haggyák szegény fejemet a’ Magyarok Pápista^* Istene, és ennek Veszprémi Szentyei. Tek. Trenka Úrhoz maga ment Sághy Barátunk, és megkérte, hogy Vásárig a’ műdarabot megvisgállya. Pálma és Lonovics engemet különösen megkértek, hogy nevekkel Fő Tiszt. Barátom Uramot megtisztellyem. Nagyon esdekelve kérik Fő Tiszt. Urat, hogy őköt szeresse és tisztelői közé befogadni ne^* átallya. Derék két Magyar szívű és ébredt eszű Papi ifiú emberek, kiknek szíves barátságával nagyon és igen örömest élek. Ossitz. és az Asszony csókollyák Fő Tiszt. Úrnak kezét. Az utóbbik ma már elkészítette az inscriptiókkal eggyütt a’ virágmagokot Kedves B. Uram’ számára, mellyek Schamburgi, Baldensteini és Florentiai productumokbúl állanak. Bajlódgyon velek I. T. Fliszár Professor Úr, Fő Tiszt. Urnak kertyében.^* A’ Georginákot ezekenn kivűl ládácskában a’ homokkal eggyütt kell küldenünk; a’ mirűl a’ bejövendő alkalmatosságot jó lessz Veszprémben előre tudósítani.^* A’ 3. kötet’ számára tehát a’ Stabat Mater énekhez fogok, ammint K. B. U. kívánnya. Seiler már nekem megigérte, hogy ha Esztergomba megy is, áriákkal szívesen szolgál. Tisztelem, csókolom Veszprémi jótévőimet és jóakaróimot. Fő Tiszt. Úrtúl azt a’ barátságot kérem, hogy kinyomtatott munkáival engemet meggazdagítani ne sajnállyon. Gróf Fest. Úrrúl mondott Halotti Prédikátziója megvan. Ezzel tiszta szivembűl csókolom és vagyok etc.