Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Fő Tiszt. A. és K. Úr. K. D. B. Egynehány nap előtt felküldöttem Sághy Barátunknak a’ Franczia könyveket eggy levelemmel eggyütt, melly amazokkal és más könyvekkel^* eggyütt különös alkalmatossággal Veszprémbe vitessen. Ámde Sághy kapta magát, ammint nekem azutánn mondotta, ’s a’ levelet a’ magáéval eggyütt a’ postára adta, és így csak haszontalan költséget okozott. Megszidtam már érte. Erre tegnap Fő Tiszt. Úrnak böcsös írását hozta hozzám de dato 12. Febr. mellybűl Ossitzky’ Fia mellett tett barátságos lépéseit^* örömmel értettük, és tiszta szívbűl hálállyuk. Az Annya kíváltkép szíves kézcsókolással érzékenyen köszöni. A’ Fiút ma vagy holnap irandó levelemben ezekrűl tudósítani fogom, hogy a’ magáét ő is meg tegye.

Ha Döme Kanonok Úr műdarabokot igért, szavát meg is tartya. Hogy már több illyen folyóírások, mind németek, mind magyarok, hajótörést szenvedtek, a’ tudós világ előtt ösmeretes.^* Innen történt, azt tartom, hogy elejénte a’ Praenumeránsok’ száma kevés volt. A’ második, harmadik kötetnek közrebocsátásával ezek minden bizonnyal megszaporodnak. Innen van az is, hogy eddig az öszvemunkálkodásra kevesen állottak öszve; de ezeknek száma is nagyobb lessz. Hogy ezek úgy megszaporodgyanak, mint az ollyan folyóírásoknál, mellyekben^* a’ műdarabok alá a’ szerzőknek nevei kitétetnek, nem hiszem: de szeretem is, mert ez a’ munkának tartósságot igér. A’ Kassai M. Muséumnál tapasztaltam én azt, hogy a’ névnek kinyomtatása több előhasú szerzőcskét bújtatott fel az öszvedolgozásra, kik, ha középszerű vagy éppen gyáva szüleménnyeik^* praeferenter ki nem adattak, hásártoskodásokra fakadtak, és a’ jobbakot az ügyekezetnek a’ folytatásátúl elijesztették. A’ ki^* az Egyh. Értekezéseknek műdarabokot küld, a’ nélkűl, hogy alattok nevét tündökleni látni kívánnya, az nyilván megbízonyíttya, hogy nem magát, hanem az Értekezéseknek nemes czéllyát keresi; és az illyentűl, ha mindgyárt nem remek tudományos munkát, legalább szívnemesítőt és istenességre oktatót^* legbátrabban várhatunk.

A’ jutalomkérdésekre nézve szabad legyen eggy jegyzést közlenem, mellyet, ha előre róllok valamit tudtam volna, jó korán előterjesztettem volna. Mivel még a’ Magyar mesterszavak nincsenek úgy meghatározva, hogy közönségesen bevett és ösmeretes szavak lehessenek;^* jó volna a’ jutalomkérdéseket nem csak Magyarúl, hanem Deákúl is kitenni, mivel Papjaink a’ Theologiat Deákúl tanúllyák; azutánn pedig ugyanazon jutalomkérdésekhez azt is függeszteni, hogy a’ feleletek Deák nyelvenn is elfogadtatnak, és ha a jutalmat elnyerik, mitőllünk veszprémiektűl^* Magyarra fordíttatnak, és az Értekezésekben Magyarúl Közre is bocsáttatnak. Ha ezenn kívűl azt is meg lehetne igérni, hogy különös könyvecske gyanánt a’ Deák is kinyomtattatik, és áruba bocsáttatik, még jobb volna. Miért? A’ Tót és Német Papoknak nagyon nem tetszik az a’ mi országunkban, hogy az Értekezések Magyarúl íratnak, meg nem gondolván, hogy a’ Magyar eretnekek ellen elkerűlhetetlenűl szükséges anyanyelvünköt védfegyvernek élesíteni. De ha^* Nemmagyar Papjainknak legalább a’ jutalomkérdések által mód nyujtatik arra, hogy az Egy. Értekezésekben részt vehessenek, lehetetlen, hogy meg ne juhászodgyanak és ügyekezetünkhöz szítani ne kezdgyenek. E’ környűlállást a’ jutalomkérdésekre nézve már a’ 2. kötetben, ha tetszik, meg lehet próbálni, és a’ feleletek’ beküldésének üdőhatárát továbbra nyujtani. De azt sem tartanám tanácsosnak, hogy a’ jutalomkérdések megszaporíttassanak. Három eggy esztendőre untig elegendő. Attúl, hogy az Értekezések a’ műdarabokbúl kifoggyanak, a’ jó Isten tudgya, micsoda belső előérzésbűl:^*én valóban félni nem tudok. De Azt^* tudom,^* hogy két esztendő múlva, mellyekre a’ darabok Fő Tiszt. Úrnál már készen fekszenek, én is, – ha az Istennek tetszik, hogy életben, békességben,^* egésségben, és nem szűkölködésben megtartson, – befejezvén az Egyházi Szókönyvet, úgy neki keseredek az új darabok^* készítésének, hogy Szammer Klára nyomtatni sem győzi. Ha originálist nem készíthetek, legalább fordítok mindent, a’ mit Fő Tiszt. Úr tőllem kívánni fog.

A’ Szógyűjteménybűl nagyon jó előre az Értekezésekben a’ mesterszavakot hintegetni; de mivel az Extractusban az okokot elő nem terjesztettem, a’ hintegetésnek nehezen lehet olly terjedő foganattya, mint majd a’ 3. kötetben lessz, hol már Fő Tiszt. Úr abbúl, a’ mit most végképen^* kidolgozva tisztán leírok, a’ mesterszavakrúl tetszése szerint puskázhat. Most már Schmidtűl csináltt és betűrendbe szedett Szótárkámnak D betűjét purizálom; majd azutánn a’ Szógyűjteményt veszem így^* elő, és tisztán leírván ezt is, olly karba hozom, hogy minden szórúl tett jegyzéseimet egyenesen^* a’ Nagy Lexiconba lehessen iktatni és kinyomtatni.

Fő Tiszt. Hornyik, Kis,^* Külley és Szmodis Uraknak róllam való barátságos megemlékezését nagyon böcsűlöm, és szívesen köszönöm. A’ két öreg Urnak kezeit és ifiabb Uraknak arczait, az én Kedves Barátomnak, Horváth Jankó Kanonok Úrnak pedig egész orczáját öszve meg öszve csókolom.

Lelkecském! az Érsek e’ napokban leküldötte hozzám Lonovics Urat, Coeremoniáriussát szíves örvendezésével, hogy eggy Bécsi Újságban (Vaterländische Blätter), mellyeknek Sartori Úr a’ Redactora, az Egyh. Értekezések igen szépen megdicsértetnek. Megvanë Veszprémben ezen Újság? Ha nincsen, elkérem az Érsektűl, és kiírom belőlle a’ mi minket illet. NB. Seiller 30.f.^*

Ezzel etc.^*

Ha Folnesist az Egyh. Értekezések’ részérűl senki sem kérte meg, hogy ezeknek Jutalomkérdéseit megdicsérje, ajánlya ’s a’ t. semmire sem lehet egyébre magyarázni, hanem hogy már régen fűhöz fához kapkodván, a’ Veszprémi Értekezések’ árnyéka alá akar folyamodni. Őtet itt szegényt, mint phantastát, még a jobb szemes emberek is nevetik. Már mikor folyóírását kezdette, a’ hiradásban is megkérte, nem csak a’ Pápista Papokot, hanem a’ Protestáns Prédikátorokot is, hogy társaságába állyanak. Ezzel tehát elárúlta, hogy azoknak czéllya, kik őtet szerszámnak választották, nem a’ Catholicismus, hanem a’ Christianismus, és így amaz unio volt, mellyet a’ Berlíni Calvinísták a’ Német Lutheránusokkal ad speciem (mert sokáig nem tart) azért kötöttek, hogy a’ Német Catholicusokot is magokhoz csábítsák, vagy ha jó szerivel nem akarnak, végtére mint megerősödött uralkodó felekezet,^* kényszerítsék is. Folnecsics’ Folyóírásának a’ tendentiája szinte az, melly a’ Bibliai Társaságoké, mellyek mind a’ három keresztény vallásnak^* eggyaránt szolgáló szent Irásokot nyomtatnak, és osztogatnak. Tavaly Januarius’ elején Folnecsics eggy műdarabot kapott eggy Protestánstúl, mellyet folyóírásába iktatott, a’ gyermeknemzésnek módgyárúl im Geiste des Christenthums;^* ’s noha különös parancsolattya volt, hogy Trenka Ur által^* censuráltassa, a’ mit ki akar adni, ezt még is elkerűlte, és a’ mocskos sottiset^* Nagy Úrhoz vitte, ki alá is írta. A’ gyermeknemzés a’ Publicumnál nagy sensatiot csinált, ’s mivel a’ lárma nagy lett, az egész dolog a’ Fels. Consilium’ elejébe terjesztetett. Erre a’ folyó írás töstént eltíltatott; de mivel Folnecsics a’ félesztendőre való praenumeratiót^* már kezéhez vette és el is költötte, addig rímánkodott, még a’ Consilium azzal, hogy a’ folyóírásnak nevét megváltoztassa és ezentűl a’ Censurát el ne kerűllye, megelégedett. Ezen ember Leányoskolát is tartott azelőtt a’ Consiliumnak engedelmével, és nagy volt hozzá a’ tolakodás; még két esztendő előtt eggy^* Kisasszony, a’ ki nevedéke volt, az édes annyának azzal dücsekedett fel, hogy már szerelmes leveleket is tud írni! Investigáltatván a’ dolog, minden tartózkodás nélkűl declarálta e’ különös Nevelő, hogy igen is! erre is taníttya ő a’ leánykákot, mivel az illyen levelek is a’ jó neveléshez tartoznak im Geiste des Chrsitenthums.^* Azótátúl fogva óriás lépésekkel dőlt^* öszve leányiskolája, és el is tünt. De a’ Calvinisták’ Istene úgy látszik, hogy csak még sem akarja szegényt elhagyni; mert e’ felekeztnek eggy Pápista ugyan de még is nagy oszlopa Professornak recommendálta a’ Budai normális oskoláknak második classissába. Ezeket Fő Tiszt. Úrnak csak pro Directione írom; mert nem jó volna vele vagy folyóírásával mélyebb^* szövetségbe lépni. E’ nélkűl eggy szót sem szóllottam volna; és most is úgy szóllok, hogy szavam Veszprémi Fő Tiszt. Barátim Uraim között maradgyon, mert az egész Fol. veszedelmes eggy felekezetnek az embere.^*

Seilernek, kérem Fő Tiszt. Urat, küldgyön a’ nekem szánt Veszprémi ajándékkal, ha bátorságos alkalmatossága lessz, a’ második Áriáért eggy kis jutalmat. Az elsőért harmincz forintot adott neki^* Barátom Uram. Azt hallom, hogy Esztergomba megy, mint Regens Chori Ecclesiae Cathedralis: de ha igaz is, beszéllek én vele, hogy az Egyh. Értekezéseknek^* Áriákot Esztergomban is csinállyon. – A’ 3. kötet’ számára csínállyake Egyházi Éneket? és mirűl?