HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Horváth Jánosnak
h. n., 1820. február 23.
Die 23. Febr. 1820. Horváth Kanonok Úrnak.

Fő Tiszt. Apátur és K. Úr! Kedves Drága B. Uram!
Azon alkalmatossággal, mellyel Sághy Barátunk Fő Tiszt. Urnak könyveket küld, Ossitzky is szíves köszönettel és kézcsókkal vissza küldi a’ Franczia könyveket. Deresert Eggenberger meg nem kaphattya Bécsbűl: Sághy tehát azt gondollya, hogy Fő Tiszt. Úr a’ magáét küldgye el nekem. De én más vélekedésben vagyok. Dereserre énnekem csak akkor lessz elkerűlhetetlen szükségem, ha majd Gerhauserbúl egészen kifogyok. Ebben pedig van még egynehány Zsoltár kivált szorosan*
Zsoltár |kivált szorosan| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
fordítani való. De úgy tetszik, hogy Egyházi Értekezések’ számára elég Zsoltár is van már most egyszer Fő Tiszt. Úr’ kezében, mellyekhez íme! kettőt ismét küldök. A’ királyért való könyörgésre Sághy Barátunknak balsága buzdított fel, melly engemet*
melly |engemet| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
a’ múltt enyimekre is forrón megemlékeztetett. A’ Zsoltárok most nállam egyébaránt is nyugszanak minden egyéb munkáimmal eggyütt: mert éjjel nappal azonn vagyok, hogy a’ Schmid’ definitiói szerint már*
szerint |már| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
megmagyarított és legtöbbnyire a’ Logicához tartozó mesterszavakot betű rend szerint tisztán leirjam. E’ munka, minekutánna Fő Tiszt. Úrnak és a’ kiknek itélete alá azt vetendeni kívánnya,*
alá |azt| vetendeni <tetszik> |kívánnya| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
helyben hagyását megnyeri; nem csak fontos része, hanem jeles talpfala is lessz a’ Nagy Lexiconnak.*
Lexiconnak. <<Átírom majd a Magyar könyvekbűl szedett mesterszókrúl tett jegyzéseimet,><…> |szedem rendbe,| dolgozom ki<,> végképen és írom le tisztán hasonló szándékbúl. Hogy mink az Egyházi Lexiconnal olly könnyen bánnyunk, mint Marton a’magáéval, mellyel csak azért sietett, hogy az egész hazának, mint valaha Molnár és Páriz Pápai, az anyanyelvre nézve cálvinista tónust adgyon, sem eszem, sem szívem helyben nem hagyhattya. Igaz, hogy az én plánumon szerint lassabban megy a’ dolog, de bezzeg sükeresebben, olly annyira, hogy a’ többi Magyar Lexiconokot mind homályba boríttya. Lassúsága mindazonáltal nem lessz még is olly szembetünő, mint ha eggyetlen eggy ember maga dolgozna rajta. Én gondolatimot nyalábonkint tisztán leírva <…> üdőről üdőre Fő Tiszt. Uraknak elküldöm; rostállyák és határozzák meg, hogy munkáim bátorságosabban follyanak. Ez fáradságimot nagyon megkönnyíti, a’ munkát pedig kimondhatatlanúl sietteti; mert átesvén a’ részeknek criticájánn, ezekbűl csak <…> egymás utánn ki lehet majd írhatnom a’ rideg szavakot és nyalábonkint a’ nyomtatónak adnom.> [Többszörösen áthúzott szakasz.]
Ossitzkyné csókollya kezeit Fő Tiszt. Úrnak, és azt üzeni, hogy a’ jövő holnapnak közepe felé igazítson hozzánk eggy Veszprémi jó alkalmatosságot, mellyre*
mellyre <külömbféle>
virágmagokot, és virághagymákot bizhasson Fő Tiszt. Úr’ számára. A’ Georginiáknak töveit homokkal eggyütt eggy ládácskába kell*
kell <tennünk>
tennie, hogy meg ne romollyanak. Kérdezteti azonn kívűl Fő Tiszt. Urat, ha a’ jövő ősszel*
ősszel <nem tetszeneë>
nem akarnaë kertyébe a’ miénkbűl valóságos Austriai sáfránt átplántálni?*
átplántálni? <Szolgálhat>< […] belőlle>
Szívesen szolgál vele.
Tisztelem, csókolom mindnyájokot, és kiváltkép jótévőimet. Nagyon szeretném hallani, ha Fő Tiszt. Hornyik, Kiss, Külley, Szmodis egésségesekë? Hát Fő Tiszt. Úr hogy bírja magát? Én a’ gyomromtúl részínt a’ sok ülés miatt, részínt pedig mivel már vénűl, és így erőtlenedik, majdnem egész télenn sokat szenvedek. Szívesen csókolom*
csókolom <Fő Tisz>
Kedves Drága Barátom Uramot, és vagyok
Levelemet de dato18. Januar
reméllem, vette Fő Tiszt. Úr.*
vagyok | Levelemet de dato18. Januar reméllem, vette Fő Tiszt. Úr.| [Sorok közé írt utólagos betoldás.]
örök tisztelője

Az idevaló Káplán, Argauer, a’ Pesti Gyűjtőknek nagy baráttya, görbített szájjal mondta a’ minap előttem*
előttem <L>
az Érsek’ Papjainak, hogy itt valakinél, kinek nevét elfelejtettem, Zsoltárokot látott, mellyek a’ Veszprémi Egyh. Értekezésekben fognak közre bocsáttatni. Hogy ezek az enyímek nem lehetnek, onnan tudom,*
tudom, <hogy>
mivel Fő Tiszt. Urakonn kívűl senkinek sem adtam. Lonovits kívánta tőllem egyszer, de megtagadtam tőlle azzal a’ declarátióval, hogy a’ mit én az Értekezések’ számára dolgozok, azt előre*
előre <kö[…]>
közre még írásban sem bocsáthatom, a’ nélkűl, hogy az illendőséget meg ne sértsem. Dolgozikë vallyon más valaki is számunkra Zsoltárokban?