Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Hozzám igazított utólsó Levelét de dato 8. Jan. szíves örömmel olvastam: mert eggyik részét, amaz esdeklő kívánságomnak megelégítette, mellyel Főtiszt. Úrnak barátságos társalkodását naponkint ohajtom. Ossitzky tiszteli Kedves barátom Uramot, és iránta való generositássát előre nagyon köszöni. Valamint mikor nekem a’ háznál Veszprémi borom volt, ő nekem hízelkedni meg nem szünt: úgy most nagy füttyel oda declarálta magát, hogy az ő borábúl nem iszunk, ha csak szakállát meg^* nem czirógattyuk. Az Asszony csókollya Fő Tiszt. Úrnak kezeit a’^* rólla való kegyes megemlékezésért,^* ’s látván Kedves Barátom Uramnak férjéhez való nagyszívűségét, általam eggy alázatos kérésével merészel alkalmatlankodni, mellyhez azonban Ossitzky is esedezését, én is közbenjárásomot, oda függesztyük. Ez fiúnkot, Ossitzky Károlyt illeti. Gróf Aponyi, a’ kinél két esztendeig Florentiában Czukros volt, kihozta őtet Septemberben^*magával Bécsbe olly declaratióval, hogy még ő Bécsben mulat, mindaddig fizetést,^*asztalt, szállást neki nem adhat;^* de azutánn, ha Károlyunknak tetszik, megmeg visszaviszi őtet magával Florentiába. E’ declarátiót én nagyon igazságtalannak tartottam mindaddig, míg azt nem hallottam, hogy a’ Grófnak sem ád az Udvar fizetést mindaddig, míg követségének helyére vissza nem megy. Az ifjú nállunk mulatott December végéig, szüntelen várván, hogy szolgálattyába visszahivatik: végtére, hogy terhünkre ne legyen, és mesterségét folytathassa, visszament Bécsbe, hol meghallván, hogy Gróf Aponyi csak tavaszkor indúl vissza Olasz országba, kénytelen volt, más kenyeret keresni. Ez most nagyon szűk, mivel az Uraságok kisebb háztartásokra szoríttyák magokot. Fiúnk utolsó levelében de dato 13. Jan. eggykét vékony reménységeirűl tudósítván bennünköt, a’ többi között ezeket írja.

Ferner ist hier ein Graf Festetich, der eine Fürstin aus dem Reiche geheirathet hatte und sehr vermöglich ist, (es gehört Ihm der Georgicum von Keszthely), der zwar schon einen Zuckerbäcker hat, mit dem Er aber nicht zufrieden seyn soll, und wohin ich mir auch Wege zu bahnen trachten werde, und schon mit verschiedenen Personen darüber gesprochen habe.

Ossitzkyné ezeket olvasván, és Fő Tiszt. Úrnak Gróf Festetich’ Házánál való tekíntetét tudván, azonnal hozzám fordúltt könybe borúltt szemmel, hogy nevével annak a’ Kegyes Jó Úrnak, Kedves Barátom Uramnak, elejébe terjesszem alázatos esedezését, méltóztasson Fiát e’ Grófnak eggy levél által, mennél hamarább lehet^* ajánlani, ha egyébaránt igaz, hogy a’ Gróf mostani Czukrossával meg nem elégszik. Florentiában az Ifjú a’ Czukros mesterségnek, mellyet ő Gastronomiának nevez, Olasz fortéllyait a’ Florentiai Udvarnál többnyire^* mind magáévá tette, mert azonn kivűl, hogy ezen Udvarnak öregebb szolgái és Czukrossai az öreg Ossitzkyt, ki Nádor Ispányunkkal mint gyermekkel Florentiában 9. esztendeig lakott, mind ösmerték és szerették, és így fiát örömmel tanítgatták, az idevaló Udvartúl is nagy recommendátiot vitt magával a’ Florentiai Urakhoz, kik az Udvarban vannak. Ugyanazon Gastronomiának Franczia fortéllyait kitanúlgatta egyszersmind két Franczia baráttyátúl, kiknek eggyike a’ Florentziai Anglus követnél szolgál, a’ másika pedig a’ várasban bótot tart. E’ mellett a’ Franczia és Olasz nyelvet úgy beszélli, mintha született volna, és erre való nézve Gróf Aponyi is nagyon szerette hallani, hogy a’ kis Grófokkal, nagy kedvellője lévén a’ Gyermekeknek, naponkint társalkodott. A’ mi morális magaviselését illeti, többet nem mondok,^*hanem hogy Gróf Aponyi, mikor Ő Felsége és a’ Palatinus Florentiában voltak, több ízben azt vallotta Károlyunkrúl, hogy házának valóságosbijouja. NB. Ossitzky Károly Bécsben feltaláltatik: Bey Frau von Schirmer Im Gammingerhof am Kazensteig. N. 498. im 2ten Stock.^*

De most már eggy keveset azokrúl is, a’ mik az Egyh. Értekezésekhez tartoznak. Valamint én is ohajtva várom Verbőczi commentáriussát, úgy egészen megelégszek azzal a’ rendtartással, mellyet Fő Tiszt. Úr müdarabocskáimnak az Értekezésekbe való beiktatása iránt szabott. Grammaticabéli jegyzéseim az Egyh. Értekezésekre nézve soha sem fogják, fogadom, az orthographiát vagy a’ harmadik formát illetni: de ha a’ syntaxist nagyon sértik, engedelmével Kedves Barátom Uramnak élni fogok,^* ’s mivel tudom, hogy a’ Grammaticák’ tanúlása nagy üdővesztegetés az ollyan Férjfiaknál, kik felségesebb munkákot készíthetnek, csak röviden terjesztem elő, vagy éppen csak citálom könyveimbűl a’ regulákot, mellyek az illyen hibákot illetik. De még így is csakmeggyőződéstkívánok eszközleni. Megelégszek tovább ama’ plánummal is, hogy Fő Tiszt. a’ régi könyvek iránt csak mellesleg akar gramaticabéli jegyzéseket hintegetni,^* és hogy a’ philologiai harczot kerűli. Én is feltettem ám magamban, hogy ama’ critica utánn, mellyel Kedv. Barát. Uramnak kívánsága szerint a’ régi könyvekbűl kiszedett mesterszavakot megrostáltam, utólsó volt a’ harmadik formárúl amaz értekezésem, mellyet Káldi’ fordításárúl való elmélkedéseimben előterjesztettem; hol azt a’ miatt tartottam szükségesnek,^* mivel a’ Biblia az oktató könyvek közé tartozik, mellyben tehát a’ nyelvhibákot annyival gondosabban kell kerűlni,^* mennyivel bizonyosabb, hogy az efféle könyvek által a’ nyelv is legkönnyebben formáltatik. Ezekrűl elég.

Hogy e’^*levelem az Egyh. Értekez. is valamit vigyen,^*ide függesztem a’ 18. Zsoltárnak szoros fordítását. Schmidbűl a’ Lexicon’ számára úgy dolgozok, hogy színte füstölög a’ fejem. Nyáronn, reménylem, munkálkodásomnak két elég nagy írott könyvbűl álló fontos gyümölcsével kedveskedhetek. Még ezekben Főtiszt. Urak állításimot megrostállyák és a’ Magyar mesterszavakot meghatározzák, én itthonn a’ munkát folytatom.^* Ugyan kérem, Főtiszt. Urat, tudósítson engemet, ha Fő Tiszt. Döme Károly Kanonok Úr volte tavaly nyáronn Veszprémbe a’ mint meg igértë és az Értekezésekbe ádë^* műdarabokot?