HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Külley Jánosnak
[h. n.], [1819. december 20.]

Külley Prépost Úrnak.

Fő Tisztelendő Prépost és Kanonok Úr!
Drága Jóakaróm!
Mennél örvendetesebb volt nekem régi ösmeretségünknek a’ múltt nyáronn való megújítása, annál nagyobb az indúlatosság bennem, melly arra ösztönöz, hogy az új esztendőnek érkezésével tiszteletemet megtegyem, és magamot barátságos szívességébe ezentűl [!] is ajánlyam. Adgyon az Úr Isten Fő Tiszt. Úrnak jövendőben is mindennemű örömet, boldogítsa ügyekezetit, áldgya meg lépéseit: adgyon erőt, egésséget, víg kedvet, bőséget, eggy szóval, minden jót.
Nem gorombaságë tőllem, Kedves Fő Tiszt. Uram! hogy még ezen alkalmatossággal is eggy kéréssel terhelni merészlem? Méltóságos Veszprémi Püspöknek, valamint szinte Mélt. Nagy Prépost Úrnak is, nagyon örömest megtenném az új esztendőre tiszteletemet, de leveleimmel e’ Méltóságoknak alkalmatlankodni nem merészlek. Kérem tehát bizodalmasan Fő Tiszt. Urat, ne terheltessen mind a’ kettőnek alázatos kézcsókolásomot jelenteni, és engemet Úri kegyelmeikbe ajánlani.
Ossitzky különösen tiszteli Fő Tiszt. Urat, és szerencsés új esztendőt kívánván, magát kegyes emlékezetébe és Úri szívességébe ajánlya. Emlegeti erősen Veszprimt szegényke, kivált mióta szolgálattyában éjjel nappal az Urasága mellett kell maradnia. A’ palotában Leánya volna eggy kis vigasztalása; de ennek megint éjjel nappal a’ gyermekeknél kell lennie, úgy hogy még ebédre sem jöhet haza az attyával, hanem az ételeket fel kell neki küldenünk. Itthon az öreg, mikor velünk ebédel, fiával mulathat egyedűl ínnye szerint,*
lennie, <Így ezért ebéd> |úgy hogy| még ebédre sem jöhet haza az attyával, hanem az ételeket fel kell neki küldenünk. Itthon az öreg, mikor velünk ebédel, fiával mulathat egyedűl |ínnye szerint|, [Betoldások a lap szélén, korrektúrajellel.]
de ezen öröme sem tart sokáig, mivel az ifiúnak Bécsbe kell visszamennie.
Ezek utánn szívesen ölelem és csókolván Fő Tiszt. Urat és magamot régi barátságába bizodalmasan ajánlván háládatos ragaszkodással vagyok*
Ezek utánn <barátságosan ölelvén és> szívesen |ölelem és| csókolván Fő Tiszt. Urat és <…> magamot <…> |régi| barátságába bizodalmasan ajánlván <|háladatos|> háládatos ragaszkodással vagyok [Betoldások a lap szélén, korrektúrajellel.]
Fő Tiszt. Úrnak
örök tisztelője.