Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Az új esztendőnek érkezésével kötelesnek tartom magamot, hogy Fő Tiszt. Úrhoz való tiszteletemnek bizonyítását megújjitsam. Kivánok tiszta szívembűl^* az Úr Istentűl mindennémű áldást, és boldogságot; állandó egésséget, és a’ jónak előmozdítására állhatatos erőt. Tartson meg Fő Tiszt. Úr, bizodalmasan kérem,^* eddig mutatott Magyar^* szívességében, és legyen bizonyos benne, hogy hozzám való Úri hajlandósága, mellynek érdemlésében soha meg nem fáradhatok, legfőbb dücsősségeim közé tartozik. Tudván, hogy Fő Tiszt. Úr a’ Zsoltároknak szoros fordításában különösebben gyönyörködik,^*az így forditott 22. Zsoltárral kedveskedek. Jön majd hozzá több is rostálni való, mellyekrűl akár változásokot kívánó bölcs ítéleteit, akár kegyes helybenhagyásait örömmel elvárom.

Küldöttem a’ minap Veszprémbe eggy Elmélkedést a’ Bibliának M. fordításárúl is, mellynek előre Fő Tiszt. Úrnál^* eggy kis ágyat kell vetnem. Feleletemben megkíméllettem én még nyelvünk és Religiónk iránt a’ Reformátusokot annyibúl, hogy őköt meg nem neveztem.^* Csak általlyában a’ nyelvművelőkrűl szóllok én, mikor a’ Purizmust üldözöm, a’ Deák nyelvet pedig, kivált a’ 164. old. a)^* védelmezem; csak a’ Berlinieket emlegetem a’ 200. old. a’ 4) szám alatt, mikor ama’ gyanút ébresztem irántok, hogy a’ Deák nyelvvel, és a’ németben régen szokott Deák szavakkal a’ Deák Anyaszentegyházat akarják kiirtani a’ Németeknek nyelvébűl egyszersmind és szíveikbűl.^* De most már minekutánna a’ Calvinizmus a’ Magyar Nyelvművelésnek, vagy ammint ők nevezik, a’ (gyűlöletes Deák, vagy Deákbúl eredett szavakbúl való) Nyelvtisztításnak^* palástya alatt olly erőre jutott, hogy szarvait nem csak mutogattya, hanem velek már szilaj marha gyanánt mindazokot, a’ kik úttyában vannak, le is döfdösi,^* szükségesnek tartom, hogy^* tekervényes úttyaikot az egész világ’ láttára felfedezzük. Nem elég tudni illik^* hogy a’ nyilvánvaló hivatalok tele vannak Protestánsokkal, vagy Apostolaikkal, sőt még ollyan eszközeikkel is, kik nem is tudgyák, hogy nekik szolgálnak, már a’ monopoliumok^* után is nyújtogattyák körmös^* karjaikot. Mikor a’ Puristák azaz: a’ Deák, vagy ammint ők mondgyák Pápista szavaknak irtogatói^* a’ mi Törvényeinket Magyarra nyakra főre és ugyanazért felette idomatlanúl fordították, mikor a’ Deák Curialis stílus helyett nagyon nevetséges szerencsével Magyart koholtak, mikor Magyarúl pörlekedni és tanácskozni úgy kezdettek, hogy egymást nem is értették, mi egyébre czéloztak vallyon, hanem a’ mit Feleletemben a’ 176. old. már újjal mutattam,^* hogy az ország’^* dolgainak elintézését, és a’ tudományoknak tanítását monopolium gyanánt azoknak keze alá kerítsék, kik Deákúl nem tudnak, sőt tudni sem akarnak, azaz Calvinistákra. Nem azon vannakë kézzel lábbal, hogy a’ Magyar Muzéumot egészen hatalmok alá hódítsák, mellynek már szerzésénél is megvetették erre a’ talpfalat, mikor a’ Szerzőt arra vették, hogy a’ Pápista Papokot a’ Nemzeti Muzéumnak hivatallyaitúl örökre^* el^* zárja^*? Az Universitásnál több Protestáns Professor van; noha az ő főbb oskoláikban nem csak Catholicust nem találni, hanem még más protestans vallásút sem. De ez még nem elég; már^* az Universitásnak Bibliothecáját és Typographiáját is körmök alá akarják kaparítani. Meg nem lehet magyarázni, micsoda kígyó útakonn vetik el az jövendőbéli gyarapodásoknak titkos magvait. Szállásom megett a’ vároldalánn^* tavaly a’^* fundusokot osztogatták, elsőséget engedvén a’ szomszédoknak. Ama’ híres Calvinista auctor Pete megjelen egyszerre, és az egész fél vároldalt magának kívánnya, de mivel már nagyobb része el volt osztva, tiz egynehány fundusra teszi legalább kezét. A’ szomszédok’ protestátiójára, melly majdnem véres verekedésre fajúlt,^* azt híreszteli a’ Calvinista,^* hogy e’ fundusokot Ő Excellentiájának Ürményi Úrnak számára veszi. Ezt ő tudni illik, noha hazugság volt, merte mondani, mert Ő Excellentiájának a’ Secretáriussa Horváth, ki a’ Nemzeti Muzeumnál is visel hivatalt, a’ Calvinistáknak testi lelki factora.^* Kevés üdő múlva Pete’ fundussait több^* Calvinisták foglallyák majd el; a’ kerteknél házakot építenek, a’ szomszéd házakot üdővel jure vicinitatis, ha drágábban is megveszik^* ’s végtére ha megszaporodnak,^* Templomot is állítanak.^* Templomot már Jósef’ üdejében akartak Budánn építeni: de mivel kevesen voltak, meg nem engedtetett nekik. Ezt hajdani Darvas Consiliarius szájábúl tudom.

Így lévén az üdőknek környűlállásai, és azt is bizonyosan tudván, hogy még a’ Püspökök és egyéb Egyházi Urak között is vannak a’ Cálvinistás Magyar nyelvnek és írásmódnak pártfogói, a’ nélkűl, hogy^* helytelennek, vagy hitünkre és papi jussainkra^* nézve ártalmasnak lenni átlátnák,^* mihelyt Ő Excellentiájátúl a’ Primás a’ Bibliának Magyar kiadásárúl értekező írásimot magához kívánta Erdélybe, szükségesnek állítottam, hogy az Értekezések’ számára a’ jelenvaló Elmélkedést elkészítsem részént^* a’ végbűl, hogy azt, a’ mi nélkűl még az imént említett írásaim szűkölködnek, azt legalább az Egyházi Értekezésekben, mellyek a’ nyilvánvaló vélekedésnek formálására legalkalmatosabbak, helyre hozzam,^* részént pedig, hogy az Értekezések olvasói között csak találtatnak majd némellyek, a’ kik a’ Calvinistás Magyarság’ Catholicus és kiváltt^* Egyházi pártfogóit figyelmetesekké teszik előítéleteiknek^* szomorú következéseire, vagy legalább illetlenségére.^* Hogy a’ religyiobéli dolgokrúl a’ Reformátusok írtak legelőször Magyarúl, nem tagadgyuk; de azt is tudgyuk, hogy ezt nem az anyanyelvhez való tiszteletbűl, és nem a’ hazának szeretetébül,^* hanem a’ Deák Anyaszentegyháznak gyűlölésébűl cselekedték és e’ lélek a’ mostani Református Mydásokban is uralkodik.^* Nem tagadhattyuk azt is, hogy a’ régi Catholicus Magyar Írók a’ Reformátusoknak religióbéli tévelygéseit akarván megczáfolni, csak azon magyarságnál maradtak, mellyet a’ Reformátusok’ könyveikben találtak, eszekbe^* sem jutván, hogy a’ nyelvhibákot megjobbítsák. Így támadt Káldi’ fordítása is. E’ régi könyvekben támadtak nyelvhibák, de támadtak olly szép nyelvtörvények is, mellyeket elegendőképen nem csodálhatunk. De a’ Reformátusok^* Tsétsi utánn a’ régi és valóságos nemzeti^* nyelvszépségeket a’ 18. században megrontották, a’ régi nyelv hibákot pedig reguláknak szentelték. Még ebben is megmutatta tudni illik a’ Reformatió, hogy a’ Babiloniai torony’ építőmestereinek oskolájában nevekedett.^* Ebbűl én, úgy^* tartom, nem helytelenűl, azt következtetem, hogy Káldibúl a’ régi hibákot ki kell irtani, a’ régi nemzeti^* szépségeket pedig fenntartani, és soha meg nem engedni, hogy a’ Catholicusoknak Magyar Szent Írása a’ Calvinistás reformáltt, azaz deformáltt és romlott^* magyarságnak^* akár régi, akár mostani hibáival megkorcsosíttason, mintha nekünk a’ Reformátusok’ oskolájába^* kellene járnunk, Magyarúl tanúlni.

De bölcs eggy Férjfiúnak többet is írtam már, hogysem szükséges volt volna arra, hogy szívemnek fenekibe belásson. Engedgye meg Fő Tiszt. Úr, hogy barátságosan megölelvén és szívesen megcsókolván, tellyes lelkembűl bizonyossá tegyem a’ felűl, hogy még élek, meg nem szünök lenni

Fő Tiszt. Úrnak