Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Mind neve’ ünnepének,^* mind az új esztendőnek érkezése arra int engemet, hogy a’ mit az Úr Istentűl naponkint kérek, e’ kettős ünnepnek alkalmatosságával Fő Tisztelendő Úrnak^* levelem által különösebben tiszta szívbűl kívánnyam, a’ minőt csak^* jó lelkű Magyarhoz hasonló indúlatú Magyarban gondolni lehet. Az állandó egészség,^* a’ férjfias erejű hosszas élet,^* a’ jónak előmenetelébűl származó édes öröm, és a’ mit egyebet^* nemes szíve még boldogságnak tart, mind ezeket nem csak ohajtom, hanem a’ mennyei Atyátúl^* esdekelve kérem^* Fő Tisztelendő Úrnak számára.

Neve’ napjának tőllem kitelhető dücsőítésére küldök eggy pár Zsoltárt, ammint azokot képzésem által felhevített szívem tollamba súgta. Vegye jó névenn Fő Tisztelendő Úr e’^* lengeteg tiszteletet: a’ Poéták csak így képesek udvarolni. A’ 118. Zsoltárrúl azt írja Gerhauser a’ 25. old. hogy abban^* ugyan azon gondolatok adatnak minduntalan elő^* külömbféle fordúlásokban és kifejezésekben. A’ Poétát tehát, lehetetlen, hogy meg ne próbállya. Én azon különösen ügyekeztem, hogy a’ hol csak lehetett, a’ képeket megérzékenyítsem, a’ kifejezéseket megindulatosítsam. Hogy mind e’ Zsoltárt,^* mind a’ többieknek fordítását már szorosan, már szabadon folytatom,^* Fő Tiszt. Horváth Úr által már megigértem, most pedig ígéretemet ama’ versekkel^* újjítom meg, mellyeket a’ 103. Zsoltár szerint^* énekeltem.

Tartson meg Fő Tiszt. Úr alázatossággal kérem^* Veszprémben hozzám mutatott Úri kegyelmében és szívességében: mert én a’ jó embereknek, a’ bölcs férjfiaknak, kik amazokkal eggy úton járnak, barátságos hajlandóságánál nagyobb és édesebb boldogságot nem ösmerek. Óh! ha mindnyájan illyenek volnánk! – Nem volna jó még is: mert így talán az eggyességnek örök hazájába nem is kívánkoznánk. Csókolom Fő Tiszt. Úrnak kezeit, ’s tellyes tisztelettel és szíves ragaszkodással vagyok, még élek

Fő Tiszt. Úrnak