HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Horváth János – Verseghy Ferencnek
Veszprém, 1819. december 11.

Igen Tisztelendő Ur!
Kedves Uram Bátyám!
A’ bölcsen, ’s szépen végzett követségért Ő Cs. Fő Herczegségénél, ’s Bekkers Ő Excellentíájánál, én különösen le vagyok kötelezve és az egész Magyar Egyház köszönettel tartozik Uram Bátyámnak; mert Munkánk által talán a’ világi Nagy Urak előtt letörűllyök a’ Magyar Papságrúl a’ dologtalanságnak gyalázattyát, sőt reménylem Külföldönn is eddig való hírünknél dücsőbb nevet szerzünk.
Valamint Uram Bátyám ez üdeig nekünk minden Levelében örvendeztető dolgokkal szolgált, mink ellenben minden postával csak a’ munkáit szaporítottunk, úgy én is már egyszer illendőnek találtam, hogy háladatosságunknak kinyilatkoztatásával örvendeztessem meg. Ennek bízonyságáúl huszonhat arany van készen Uram Bátyám számára kezemnél, mellyel új esztendői ajándékkép kedveskedek. Ezen csekély de szíves ajándékba Hornyik 12 vel, Kis hattal, Horváth hattal, Szmodiss kettővel gazdálkodott. Csak biztos alkalmatosságom legyen, azonnal megküldöm. Vegye Kedves Uram Bátyám háladatos, ’s szerető szívünknek adója gyanánt. Hornyik Ur megtiltotta a’ köszönő levelet, ’s a többinek érzése gondolkodása is az övével egészen egyenlő.
A’ Palesztinai Mappához való nevek iránt tett Jegyzéseit Uram Bátyámnak megfontoltuk; több Irókat meghánytunk vetettünk; de minthogy úgy találtuk, hogy azok egymással tökélletesen meg nem eggyeznek, abban állapodtunk meg: hogy mink Rőhrnek mappáját csak tartsuk meg úgy ammint van; Uram Bátyámnak jegyzéseit pedig – mivel helyesnek – minden legkisebb változtatás nélkűl elfogadgyuk. Azért én az ide tartozó Irásokat visszaküldöm; de mivel azokra nekem a’ Palesztina Leírásának kijobbítgatásakor ismét szükségem lészen, most pedig hirtelenében le nem másoltathattam, Kérem Uram Bátyámot, hogy munkáját elvégezvén, azokat utmutatáskép nekem ismét visszaküldeni ne terheltessen.
Oszitzky Urat az Asszonysággal eggyütt tisztelem. Uram Bátyámat pedig mindnyájan, a’ kikrűl emlékezett; velem eggyütt csókollyák ’s tisztelik, a’ ki holtig maradok
Kedves Uram Bátyámnak
Veszprémben. Dec. 11 dikénn 819.
tisztelője, ’s lekötelezett szolgája, baráttya
Horváth m. k.

Az új esztendőre való Éneket is várom, hogy a’ II dik kötetbe, – mellynek nyomtatása elkezdetett – bele iktathassam.