Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Fő Tisztelendő Kis Úrnak Észrevételei szerint, kit szívesen csókolok és különösen tisztelek, azonnal hozzá fogtam a’ három első Zsoltárnak leírásához. Az 1. Zsolt. 1. v. ama’ szavait: úttyánn a’ bűnösöknek meg nem állapodik azért tettem én illy renddel, hogy e’ nevekbűl tanácsánn és úttyánn a’ két mondásnak közepénn homoeoteleuton, e’ három mondásbúl pedig a’ gonoszok’ tanácsánn, a’ bűnösök’ úttyánn, ’s a’ gúnyolóknak székénn homeologia ne támadgyon, melyrűl Feleletemnek 130. old. szóllok.

A’ mi az ellenvetést illeti, hogy úttyán a’ bűnösöknek, vagy így is a’ bűnösöknek úttyán meg nem állapodik ezt az értelmet is adhattya: in via sua peccatoribus vel coram iniquis non subsistit, azt felelem, hogy annyit mint coram iniquis non subsistit semmikép sem tehet; annyit pedig, mint peccatoribus non substit azért nem jelenthet, mivel a’ Magyar mondás: a’ bűnösöknek megállapodni tudtomra szokatlan és semmit sem tesz. Az állani igével mondgyuk: ha megszóllítom, nekem meg nem áll; de tegyük az áll helyett az állapodik igét, Magyar beszédbűl a’ nekem dativus kisír; és helyette legfellyebb a’ szavamra nevet lehetne mondani.

Egyébaránt, ha én itt az új Magyaroknak szokása szerint a’ gonoszoknak, bűnösöknek és gúnyolóknak genitivalis dativusok helyett, mellyek a’ tanáccsánn, úttyánn, székénn possesivumokkal társaságos állapotban állanak, nominativusokot mondok, és a’ boldog embert az igékkel eggyütt a’ többes számba teszem így:

Boldog^* emberek azok, kik a’ gonoszok tanácsokonn nem járnak; a’ bűnösök úttyokonn meg nem állapodnak; ’s a’ gúnyolók székekenn nem üldögélnek;

hányféle galimathiast lehetne sőt kellene belőllök Deákúl kivonni? Beati viri illi, qui impii (azaz qui ut impii, vel per exclamationem qui, impii! mert a két nominativusnak minden emberi nyelvben öszve kell tartozni, és csak eggyet tenni) in consiliis non ambulant; peccatores in sua via non subsistunt; et subsannatores in sua sede non sedent.

De mindezek nem birhatnak engemet arra, hogy e’ Zsoltárban az Észrevétel szerint a’ bűnösök úttyánn ne tegyem, csak a’ k utánn a’ hiányjel avvagy apostrophus el ne hagyasson, melly legalább az olvasó szemnek a’ nek végzést kipótollya.

Tettem az Észrevételekben egynehány egyéb változást is, mert szükségesnek gondoltam. A’ 2. Zsolt. homlokírásában el kellett kerűlnöm e’ két genitivalis dativusnak embereknek és ellenkezésöknek öszveütközését. Analyt. Pars II. p. 31. a)

A’ veszik igének a’ David és Salamon nevekben rúl suffixumot adok. Foglaltt dolgok tettem értelmességnek okáért a’ foglaltak helyett. – Legvégső határi az utólsó helyett. – A’ 2. Zsolt. 5. v. hevével tettem a’ hevében helyett, mert amaz nekem magyarosabbnak látszik. – A’ 10. v. való jegyzésben földitélők, vagy articulussal a’ földnek itélői: mind a’ kettő jó. – A’ 11. vershez való jegyzésben a’ szórendet változtattam meg.

A’ 3. Zsolt. homlokírásában a’ megmaradttát helyett megmaradását tettem, részént mivel a’ múltt üdő már a’ lett igével elegendőképen jelentetik, részént pedig mivel az igéknek perfectumaibúl formáltt substantívumok szokatlanok, egynehány régit kivévén, mint tudtomra, jártomban, mentében, nevettünkben, jöttömben; és a’ kimondást nagyon rögösítik. (Analyt. Part. I. pag. 74. sub d) – Illyenek alább az altom, lefektem, ébredtem nevek is, mellyek közűl az utolsó, akármit csinállyunk vele, mindenkor csak azt teszi, hogy experrectus sum. Legfellyebb, ha mint adverbiumokkal lehet velek in statu suffixo némellykor élni, mint altomban, lefektemkor, ébredtemben, és még így is csak eggy két bizonyos ragasztékkal. Nevek gyanánt a’ beszédben szófacsarás nélkül nem szolgálhatnak.

Achitophel utánn az azon helyett azt a’ tettem, mert azon annyi, mint idem, eadem, idem. – Üzenettel, cum nuncio helyett üzenet által tettem per nuncium. Kikerülte helyett elkerűlte. Kikerűl az elveszett jószág. – A’ szembeszállási a’ Deák szerint van mondva, és helytelen a’ szembeszálláshoz való helyett; mert az i csak ollyan adjectivumokot szülhet, mellyek a’ helyet vagy az üdőt illetik; a’ többiek majdnem mind érthetetlen latinismusok. – A’ lett múlttát ollyan, mint fellyebb a’ lett megmaradttát. – Az elő névbűl az előbb adverbium comparativum támad; ebbűl az előbbi adjectivum, mellynek comparativussa előbbiebb.

A’ 3. Zsolt. 1. v[ers]hez való jegyzésben gyámolít tettem a’ gyámít helyett; mert a’ név nem gyám, hanem gyámol, a’ gyám, valamint a’ tám csak néma gyökerek, mellyekbűl a’ gyámol név, és a’ támaszt ige származnak. – Az 5. vershez való jegyzésben áldattak tettem az áldottattak helyett; a’ hallgat és áld igéknek passivumai hallgattatik és áldatik, ezeknek perfectumai pedig hallgattatott, áldatott. – A’ 6. vershez a’ segél helytelen formatio a’ segít helyett. A’ régi könyvekben l betűvel több illy helytelenűl formáltt ige maradt teánk. A’ segél még az esküvésben is régi hiba. Analyt. Part I. p. 318. n. 11. – A’ hív név a’ hű helyett csak a’ terjedtt velevaló élés miatt szenvedtetik meg; és így a’ derivátumokban jobb a’ törvényes hű gyökérrel élni, hűtelen, hűség, melly a’ hív szónál szebb is.

E’ változtatások miatt szíves bocsánatot olly bízodalommal kérek, a’ minővel azokot megtettem. Adott ezekhez eggyet kettőt Tekintetes és igen Tiszt. Trenka Assessor és Censor Úr is úgymint: a’ Kentye szóban nem szenvedi meg a’ második t betűnek elhagyását, magának, úgymond, Verseghynek orthographiája szerint; mert a’ perfectum az indicativusban ugyan csak kent, unxit, de a’ participiumban kentt, unctus. – Javasolta azutánn, hogy a’ 2. Zsolt. 1. és 2. verseihez való jegyzésben említsük meg azt, quem Pater unxit, a’ mit én e’ szavakkal tettem meg: kit maga az örök Atya kent fel. Act. 4. v. 27. Luc. 4. v. 18. collat. cum v. 21. – Az Absolon nevet imigy jobbította meg Absalom, én pedig inkább Abszalomnak teszem, hogy a’ Deákkal a’ hangra nézve tökélletesen megegyezzen. Ezt annyival örömestebb cselekszem, mivel a’ Magyar Bibliárúl az Érseknek benyújtandó Apologeticumokban azt javaslom, hogy e’ szent könyvben a’ tulajdon nevek mind úgy írassanak, mint a’ Vulgátában, kivévén ha a’ Deák betűnek hangja a’ Magyarétúl külömbözik, mint az Absalom névben az s betűé. Tegyük meg ezt, ha tetszik, a’ Szalomon névben is: hisz az efféle idegen nevekben a’ Magyar s hang a’ Deák s hang helyett a’ nélkűl is csak kálvinista fajzat: estné sús intús? Véré sunt tales darabónés, úgymond a’ Tógátus, az s deák betűnek mindenütt Magyar s hangot adván. Végtére a’ fent megtiszteltt Assessor Úr a’ 3. Zsoltárnak 5. versihez való jegyzésben a’ Keletiek helyett csak az Israelitákot javasollya megnevezni, mivel a’ Keleti név nagyon közönséges.

Nevessen ki engemet, kérem, Fő Tiszt. Barátom Uram! Káldi Györgynek OktatóIntését az egész világonn szerte keresem, mint a’ Czigány a’ lovát, és íme! nállam fekszik, a’ Magyar Biblia első kiadásának a’ végénn, mellyet nekem Ő Excellentiája, az Egri Érsek, kölcsön adott. Most már majd a’ M. Bibliának fordításairúl és kiadásairúl is kidolgozom critice a’ mit Fő Tiszt. Barátom Uramnak reám bízni tetszett.

Hogy a’ 118 és 136. Zsoltároknak előadása le nem szoríttatik, azonn különösen örvendek. A’ 118. Zsoltárt több Ódákra és külömbféle versnemekre kell osztanom, de úgy még is, hogy eggy Egészet tegyen. Az új esztendőre való éneket visszaküldöm, hogy az Egyh. Értekezésekben a’ többi Darabok közé lehessen Kóták nélkűl szedni és nyomtatni, a’ mi, reméllem, első Énekemmel is megtörtént. A’ Kóták alatt nehéz az illy darabocskákot, mint költeményeket, jól kivenni, és megízlelni, megítélni.

Az Észrevételeket is visszaküldöm, hogy a’ 3. első Zsoltárt és az alattok való jegyzéseket, ammint ide zárva fekszenek, öszve lehessen velek tartani. De nagyon javaslom, hogy Fő Tiszt. Barátom Uram ezen Észrevételeket jól eltegye; mert nagyon kitanúlhattya az ember belőllök ama’ szándéknak lelkét, melly a’ Zsoltárokot szorosan fordítani kívánnya.

Veszprémben létemkor megszóllított Fő Tiszt. Barátom Uram engemet, hogy ama’ Materialékbúl, mellyeket az Egyházi Szókönyvnek számára a’ szógyűjtőknek írásibúl már elkészítettem, küldgyek eggy kis extractust. Hozzá fogtam én ehhez az A. betűvel kezdődő szavakot csak most végezhettem el egyéb munkáim mellett. Próbáltam csak egyedűl ezeket betűrendbe is szedni, és már a’ 4ik nap kidőltem a’ hámbúl. Ki nem mondhatom, melly keservesen néztem legfontosabb munkáinkra, mellyeket e’ gépellyes foglalatosság miatt el kellett hagynom. Értsen meg Fő Tiszt. Barátom Uram jól, és vegye fel a’ következendő környűlállásokot.

Én nagy tűzzel végeztem a’ Szógyűjtők’ írásibúl kivontt szavaknak naggyábúl való megítélését, a’ minek egynehány példáit el is küldöttem; és még nagyobb tűzzel kívánkoztam átlépni e’ fontos munkának másik és sokkal felségesebb és hasznosabb részére, úgymint a’ nállam lévő könyveknek a’ végbűl való átvisgálására, hogy a’ bennek foglalt definitiók szerént a’ mesterszavakot megmagyarítsam. Csak e’ munka határozhattya meg még azt is, ha eddig megtett szómagyarításimot helyben hagyhatomë vagy sem? Az extractust megigértem, és hozzá is fogtam; de már most tapasztalásombúl azt mondhatom, hogy ezen extractust, egyéb munkáim mellett fél esztendő előtt lehetetlen volna elvégeznem; és hogy ezen üdő alatt a’ könyvekbűl semmit sem dolgozhatok, E’ száraz és gépelyes munka azonkívűl úgy elfáraszt, hogy minden egyébre alkalmatlan leszek; sőt még egésségemet is nagyon féltem tőlle. Kivált az a’ gondolat, hogy még most kevés mesterszónak határozhatom meg tökélletesen magyarítását, és hogy még a’ munkának gépelyes (mechanicus, maschinenmässig) része is csak akkor lehet foganatos és tökélletes, ha minden ide tartozó könyvekenn átestem, e’ gondolat, mondom, úgy elkedvetlenít, hogy ki nem magyarázhatom. Azonban, hogy Fő Tiszt. Úrnak kívánsága az extractusra nézve tellyesedgyen, és én is a’ könyvekhez foghassak, minek előtte tüzem elalszik, hallgassa meg következendő tanácslásomot.

1o Az idezártt szavaknak, mellyek A betűvel kezdődnek, csináltasson Fő Tiszt. Úr valaki által Lajstromot illyképen.

a) A’ papírosnak csak eggyik oldalát fel kell osztani vontt lineák által columnákra, és ezekbe egymás utánn leírni a’ fő szavakot pagináikkal eggyütt illyképen: Aberrans. 1. – Aculeata. 1. – Anima. 1. ’s a’ t. mind végig.

b) Az így felirtt^* szavakot fel kell vagdalni czédulákra. Ez az oka, miért hogy azokot a’ papírosnak csak eggyik oldalára kell írni.

c) A’ czédulákot fel kell osztani a’ betűrendre második betűik szerint, úgymint Ab. Ac. Ad. Ae. ’s a’ t. ’s eggy könyvnek levelei közé rakni sorjában, hogy el ne vesszenek, vagy meg ne vegyűllyenek.

d) Elő kell azutánn az Ab felekezetet venni ’s a’ czédulákot az író asztalon a’ tökélletes betűrendbe szedni.

e) Ez meglévén, vesz az ember tiszta papírost, eggyenlőt avval, a’ mellyikenn itt a’ szavak vannak, és rendre leírja a’ czédulákrúl mind a’ szavakot, mind a’ paginákot. Így a’^* lajstrom megvan.

f) Ha eggy szó több paginánn jön elő, ezeket utánna kell írni mind ordine naturali. Így azutánn a’ szót mindenütt fel lehet könnyen keresni, és a’ mit róllok a’ régi Magyar könyvekbűl vagy criticámbúl mondok öszvetartani, és megitélni.

2o Ha e’ javaslásomot elfogadgya Fő Tiszt. Úr, első parancsolattyára elküldöm Veszprémbe egész Kézírásomot, mellyben a’ többi betűkkel kezdődő szavak is részént critizáltatnak, részént végképen vagy legalább interimaliter megmagyaríttatnak. Ezzel azutánn így kell bánni.

Ammint a’ szavak benne fekszenek, olly renddel írassanak ki a’ régi magyarításokkal, és az én rövid criticámmal eggyütt, éppen úgy, ammint én az idezártt írásban az A betűvel kezdődő szavakkal cselekedtem.

Mindenik betű utánn ragasztasson olly lajstrom, a’ minőt fellyebb az A utánn javasoltam.

Ez meglévén, küldgye vissza nekem Fő Tiszt. Úr írásimot, hogy azok mellé tegyem, mellyeket az alatt, még az Urak Veszprémben az Extractussal bajlódnak, a’ könyvekbűl készíteni fogok, és hogy magam is, mikor a’ könyvekbűl dolgozok, a világosságnak okáért némelykor beléjek tekínthessek.

Ez iránt Fő Tiszt. Barátom Uramnak határozott akarattyát, szándékát, rendelését elvárom. Elküldöm én majd részenkint a’ könyvekbűl készítendő írásokot is, nem csak illy extractusok végett, hanem azért is, hogy az Urak mindenik szórúl az én munkámot megrostállyák, megitéllyék, és tökélletesen meghatározzák. Mert ha egyszer azutánn valamennyi könyvekenn átesek, és midenik szórúl a’ chaosbúl a’ végső resultatumot világosság gyanánt feljegyzem, késő lessz a’ rostálás, az itélés, a’ meghatározás, kivált a’ számtalan citátiók miatt. Péld. oká. Ha egyszer a’ causa név alatt meg lesznek határozva ezen adjectivumoknak magyarításai: efficiens, procreans, adjuvans, instrumentalis ’s a’ t. ugyanezen adjectivumok alatt lehetetlen volna új chaos nélkűl a’ Causa névnél meghatározott magyar szavakot megváltoztatni.

Hallom Sághy Barátunktúl, hogy Fő Tiszt. Úr, elvégződvén az 1. Szakasznak nyomtatása, szüretre készűl. Adgya Isten bő áldását! De onnan veszünkë majd Fő Tiszt. Úrtúl eggy kis tudósítást? Ossitzky és az Asszony csókollyák Fő Tiszt. Úrnak kezeit. Az elsőnek nevével és az enyímmel ne sajállya Fő Tiszt. Barátom Uram az Öreg Uraknak tiszteletünköt és kézcsókolásunkot jelenteni. Az ifíabbakot, kik velünk olly barátságosan társalkodtak, hogy szívességeket soha el nem felejtyük, szívesen csókollyuk.

Vegye Fő Tiszt. Úr testvér csókomot, és higgye el, hogy még élek, vagyok

Fő Tisztelendő Urnak