Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

A’ minap a’ 118. és 136. Zsoltároknak kinevezését, most pedig Rippertnek Franczia Zsoltárait Sághy Úr által kezemhez vettem. Megvallom, hogy valamint a’ Zsoltárokkal olly szabadon, azaz periphrastice bánni, ammint a’ 103. dikkal cselekedetem, felette nagyon szeretek, mivel mind képzésem’ repteinek, mind szívem’ indúlatinak engedhetek: úgy azoknak szoros fordításátúl nagyon félek. El kell itt halni, sokszor eggy szócska miatt, az egész költő tűznek,^* örök rejtekben maradni a’ legszebb kifejezésnek. Elhagyom azt, hogy valamint az elembéli, avvagy szorosan bölcselkedő^* munkák alkalmatlannak tetszik az embert a’ szabadon repdeső költésre; úgy az idegen nyelvű Poétának szoros fordításában nehéz fenntartani az olly annyira szükséges hevűlést. A’ 118. és 138. Zsoltárokrúl, kérem Fő Tiszt. Urat, írja meg nekem mennél hamarább, ha azoknak szoros fordítását kívánnyaë, talán megint parallellismusokban,^* vagy^* csak ollyan periphrásissát, a’ minő a’ 103. Zsoltáré? Ha csak egyébaránt lehet, haggyanak meg engemet ezenn utóbbik, és énelőttem legkedvesebb módomnál.^*

A’ németűl írtt Magyar Magazinbúl és a’ Magyar Brougthonbúl, mellyeket magammal^* Veszprémbűl hoztam, kidolgoztam én nagy tűzzel a’ Bibliának magyar fordításait, és kiadásait. Sőt már azokot is elvégeztem volt, a’ miket Káldi’ fordításárúl az Egyházi Ertékezéseknek [!] szántam. De a’ Censor, nem mint Censor, hanem mint jó Barátunk, kinek kezébe csak elejét adtam e’ munkámnak, úgymint az említett kis könyvbűl öszverakott és jegyzéseimmel megbővített tudósítást, megakasztotta kerekemet; e’ két könyvnek tekíntetét^* majdnem semmivé tévén. Tanácslása szerint elővettem Sághy Úrnak barátságábúl Vallaszkit, és mivel ez Bod Pétert nagyon dícséri, megmeg Sághy Úr ezt is megvásárlotta számunkra fél forintonn. De úgy látom, hogy ezekbűl is bizonyost csak annyit tanúlhatok, a’ mennyit eddig tudtam. Trenka Úr Sylvester János iránt a’ Pesti Tudományos Gyűjteményt ajánlya, mint ollyan munkát, melly a’ Gordius hurkot egyszerre szétvágja. Én e’ munkát nem olvasom, és már Sághy Úr sem tartya; és igy talán legjobb volna, ha Fő Tiszt. Úr felkeresné benne Sylvester Jánost, és a’ mi errűl benne találtatik, számomra leíratná, De ha már a’ Bibliának Magyar fordításairúl és kiadásairúl^* szorosan critice kell írnom, ammint Trenka mint jó Barátunk^* kívánnya, még eggy munkára nagyon nagy szükségem van,^* úgymint Káldi György Oktatására, mellyet Fordításának alkalmatosságával egyszerre^* közrebocsátott, ’s mellyet mind Vallaszky mind Bod emlegetnek. Ha^* Fő Tisztelendő Úrnál meg volna,^* kérem, küldgye el; egyébaránt kénytelen leszek a’ Magyar Muzéumhoz folyamodni: a’ mit nem örömest cselekszek, részént mivel lakásomtúl fájós lábaimnak és üdőtkíméllő gazdálkodásomnak^* messze van, részént mivel Miller Jakab Urat kivévén, a’ többiek olly keresztűl néznek rajtam, mintha sátánnyok volnék.

Ide^* zárva küldöm az új esztendőre készített Éneket, és Szent István’ jobbjárúl a’ szokott éneknek jobbítását. Az előbbirűl írja meg^* Fő Tiszt. Úr,^* ha Veszprémben helyben hagyatikë, vagy sem? Itt azutánn adom a’ kótákkal eggyütt Censurába^* veszem. Szent Istványrúl, ha tetszik az Ének, kérem, írassa le más által, és úgy tegye a’ többi darabok közé, mellyeket üdővel ide Censurára fog küldeni. Vannak erre okaim, mellyeket szóval könnyebb előterjeszteni.

Ossitzky és én^* tisztellyük és csókollyuk mindnyájokot, kik Veszprémben bennünköt szeretnek. Osstitzkyné Fő Tiszt. Úrnak kezeit különös tisztelettel csókollya. Gyermekeit várván, szinte lézeng érzékeny örömében: csak meg ne betegedgyen. Leányárúl olly fenséges dolgokot hallunk, hogy örömkönnyek nélkűl soha rólla csak eggy szót sem beszéllhetünk magunk között. A’ bizodalom, mellyet magának a’ gyermekek’ apolgatására nézve Felséges Szülőinél szerzett, határtalannak mondatik. Adgya Isten szent áldását reá.