Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Kedves levelét, úri ajándékát, ’s munkámra szolgálandó segedelmeit, amazokot úgyan szíves köszönettel, a’ könyveket pedig tellyes elégedéssel vettem. Ama’ dicséreteket, mellyekkel Levelében engemet Fő Tiszt. Úr^* tetézni méltóztatik, engedelmébűl kétfelé osztom, ’s eggyik^* kis részét jutalom gyanánt – mert mi tagadás benne,^* ez a’ tudós férjfiaknak legtermészetesebb tápláléka, – a’ többit pedig ösztön gyanánt veszem, hogy,^* ha lehet, még fellyebb kapaszkodgyak. A’ borért alázatos köszönetet mondok. Én ugyan bornemissza vagyok, mióta élek; de egynehány esztendeje már, hogy gyengűlő gyomrom és a’ belőlle támadó súlyos bajok miatt nagyon ohajtottam, olly sorsra jutni, hogy naponkint eggy pohárka jó borocskát ihassak, melly gyomromot megmelegítse. Valaha ezt a’ szolgálatot nekem a’ fekete kávé tette meg; de a’ mostani kávé eggy csöppet sem jobb a’ bótokban néhai surrogátumainál. Eggy szó mint száz! Valahányszor Fő Tiszt. Úrnak Nectaritala engemet olly állapotban fenn tart, hogy munkáimot folytathassam, vagy talán még tudós hevűlésbe is hoz, a’ mit tőlle naponkint várok, mindannyiszor áldom a’ Gazdát, kinek szürcsölöm jó borát.

Harmadik Regulám a’ Purizmusrúl koránt sem rekeszti ki az ollyan Magyar új nevezeteket, mellyek^* világosság nélkűl nem szűkölködnek. De ha kirekesztette volna is, Fő Tiszt. Úrnak ama’ bölcs megválasztása, mellyel a’ népnek való neveket azoktúl elszakasztya, mellyek csak Egyházi Személyeknek valók, arra bírna engemet, hogy Regulámot megváltoztassam. Felette helyes ama’ jegyzés is, hogy az illyen új szavak a’ Lelki Tanítók által a’ népnél hamar elterjedhetnek; a’ mit a’ könyvektűl a’ tudományos új szavakra nézve valóban talán két három század alatt sem lehetne várni. Higgye^*meg Fő Tiszt. Úr, hogy én az Egyházi Szókönyvnek kidolgozásában minden erőmöt megvetem és a’ mit Magyarúl kitehetek, azt ugyan el nem mulatom. A’ hol kétkednem kell, ott a’ kétkedést^* sem fogom eltitkolni; a’ hol pedig semmit sem leszek képes végbe vinni, tehetetlenségemet, ammint gyarló emberhez illik, magyarán elő terjesztem.

A’ mit én a’ szavak’ criticájábúl Fő Tiszt. Úrnak küldöttem, az még nem mind ám, a’ mit midenik szórúl mondani fogok. Hozzá fogom még mindenikhez adni a’ külömbféle értelmeket; hozzá kapcsolni a’ származékokot. A’ bedingt vagy hypotheticus alkus, seu conditionem habens sibi adpositam, vagy alkudtt, sub conditione jam stabilitum; az unbedingt ellenben, absolutus, a’ mennyire e’ szó a’^* conditionalis ellenébe tetetik, alkutlan. Az alku szerínt való, és az alku nelkűl való inkább csak paraphrasisok; nekünk pedig a’ rövidségrűl is kell gondoskodnunk.^* Ha egyszer a’ szógyűjteményeknek vége lessz, és én is a’ küldött könyvekbűl a’ mézet kiszedegetem, akkor veszem azutánn elő a’ szavakot eggyenkint, akkor jegyzésimet, mellyeket az előtt a’ minútára szinte csak oda vetettem; ’s mind ezekbűl eggy ollyan egészet alkotok minden szórúl, melly azt, a’ mennyire erőm engedi, tökélletesen megvilágosítsa, meghatározza.

Mennyünk már most a’ kivántt szavaknak magyarítására.

Speculativus és practicus. A’ szemléletes és a’ műveletes szavak helyesen vannak formálva; de az elmélkedetes nem; mert az^* at és et már megtett cselekedetet, nem pedig cselekvést jelentvén, a’ neutrumokbúl, ha mindgyárt azon értelemben, mellyet Analyt. Pars. I. pag. 263. a) megmagyaráztam, cselekvést^* tesz is, neveket nem szülhet. Az ollyan nevek,^* mint olvadat, fohászkodat, szenvedet, élledet, dücsekedet, kedveskedet, kereskedet, ’s a’ t. mind helytelenek.^* Az^* adjectivumok is tehát, mellyek belőllök as, vagy es képzővel támadnak, nem törvényesek, mind olvadatos, fohászkodatos, szenvedetes, élledetes, s’ a’ t. A’ szemléletes nekem csak azért nem tetszik, mivel a’ szem testi érzékenység; a’ műveletes pedig azért, mivel a’ praxis értelmének elegendőképen meg nem felel, javaslásom tehát abban állapodik meg, hogy a’ speculativus a’ visgálatos szóval, a’ practicus pedig a’ gyakorlatos névvel fejeztessen ki.

A’ Relatiot Csere tekíntetnek nevezi. A’ tekíntet úgymond a’ dologban olly mód, mellyel eggyik dolog a’ másikát nézi. Schmid így szól p. 489. Objectives Verhältniß, wo ein Ding auf der andere einsichtig oder wechselseitig einfließt, z. B. das Verhältniß der Substanz zu dem Accidens der Ursache zu der Wirkung, der Dinge, die wechselweise auf einander würken. Dergleichen Verhältnisse werden durch die Categorien der Relation ausgedrückt. Kirschius a’ Relatio szó alatt így szóll:^*eine Vergleichung, eine Beziehung auf etwas anderes, idem quod mutuus rerum inter se respectus; und in dieser Bedeutung hat es die vierte Stelle unter den Praedicamenten. Csere a’ contraria relata, néző, barátságos ellenkezőknek nevezi. Ha ezeket mind öszvetartom, a’ relatiot tekintetnek Csere utánn, ki másutt^* a’ relata szót néző, barátságos, nevekkel fejezi ki, nem mondhatom. Kirschius utánn mérkezés volna; de Schmid’ definitiója utánn szítás. Itéllye meg maga Fő Tiszt. Úr, ha nem volnae legjobb viszonnak, vagy még jobban viszonynak nevezi [!]: ez mind a’ két német definitiora illik. Így hát az Ansicht: tekíntet maradhat. Egyébaránt kérem, ne felejtsük el, hogy^* eggy és ugyanszóval, mint itt a’ tekíntet, többféle tárgyakat jelenthetünk.

A’ Causalitasnak természetesebb nevet nyelvünk’ járása szerint nem adhatok, mint okság, melly nagyon szokatlan ugyan a’ köz beszédben, de a’ tudományosban^* viszontag elég értelmes.

A’ Gemüth a’ Németnél már animus, már mens, mar ingenium.^* Azt tartom tehát, hogy mink is, ammint a’ beszédnek tárgya megkívánnya, már szívnek, már észnek, már elmének mondhattyuk. Sein Gemüth auf etwas richten:^* animum ad aliquid applicare: eszét valamire fordítani. Sich etwas zu Gemüthe ziehen: re aliqua affici: valamit szívére venni. Er hat ein leichtfertiges Gemüth: ingenii ancipitis, vani et mutabilis est: állhatatlankodó elméjű. Így hát a’ Gemüthszustand az észnek, szívnek vagy elmének állapottya; mellyek helyett összvetett szavakkal élnünk nem lehet.