Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Előre küldvén amaz örvendetes tudósítást, hogy a’ mi Laczink egésséges, mint a’ makk, és hogy mind tanúlására, mind magaviselésére nézve azonn az útonn van már, a’ mellyre őtet vezetni kívántam; azt a’ kellemetlen hírt vagyok kénytelen levelem által Nagyságtok’ elejébe terjeszteni, hogy a’ pénzem ismét elfogyott. Mikor télenn nállunk volt Nagyságod, azt a’ rendelést méltóztatott tenni, hogy azon esetre, ha a’ pénzbűl kifogynék, folyamodgyak 600. forintért Rhéman úrhoz. Én azt,^* hogy^* 10. Martiusig, melly^* napra Nagyságod^* Pestre megígérkezett, a’ pénzbűl kifoggyak, nem reméllettem volna; annyival is inkább, mivel azt gondoltam, hogy e’ fogyatkozást, ha megtörténne is, a’ magamébúl kipótolhatom. Máskép hozta^* az eset; mert saját pénzeimet elkerűlhetetlen szükségeímre kiadni kénytelenittetvén, 12dik Martiusban minden költségbűl kihűltem, amint számadásaim világossá teendik. Rhéman Úrhoz folyamodtam tehát, de őtőlle sem nyertem segedelmet. Igy jártam Marczibányiné Asszonyomnál, és egynehány egyéb ösmerősseimnél is. Eggy szegény polgár asszony osztotta fel végtére velem kevés takarmánnyát, olly alkú alatt, hogy két hét múlva visszafizessem. E’ lépéseket pedig azért cselekedtem, mivel a’ györgyei Tiszttartó azt vítatta, hogy Nagyságtok e’ vásárra be nem jönnek.

Itt a’ legsúlyosabb újság az, hogy noha négy ötöd résszel kevesebb a’ pénz, mint azelött, az eleségekért még is, és a’ szállásokért majdnem annyit kívánnak beváltó czé^*