Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Kedves Édes B. U. Ime! elküldöm Wagner’ Frazeologyiájábúl a’ két első árkust. A’ maragnonius helyett, mellyett a’ Praefatioban eggy keresztecskével kijegyeztem, tegyen az Úr maga más^* szót tetszése szerint. A’ második árkusbúl^* látni már nyilván a’ munkának súllyát. A’ deákban nem kevés hibát találok, a’ mi engemet arra kényszerít,^* hogy^* a’ munkában lévő 1775dik esztendőbéli nagyszombati Edítiót minden szócskára nézve öszve kell tartanom az 1745dik esztendőbéli Ratisbónaival, melly szerencsémre könyveim között találtatik. A’ Ratisbónaibúl szórúl szóra van a’ N.szombatiban^* leírva a’ német fordítás, melly nem csak az ortografiára nézve, hanem még magában is többnyire helytelen vagy dísztelen. A’ nagyszombatiban a’ magyar fordítás, ammint az Ur maga is tudgya, még rosszabb, mint amabban a’ német. Mint a’ kettőt tehát Kirschiusbúl és a’ fejembűl majdnem egészen újra kell csínálnom. Tekíntse az Úr át maga és itéllye meg, ha változtattam-e benne ok nélkűl csak eggy szót is?

E’ munkát nagyon nehezíti először a’ rossz veres czeruza, melly a’ papírost előbb átlyukasztya, hogysem megfesse. Hozattam magamnak mást: de ez is szintollyan, mint a’ mellyet az Úr küldött. A’ kis Bárótúl kértem eggy kis^* darabkát kölcsön, melly valamivel jobb de mivel poronyú, nem sokáig tart.^* Másodszor a’ rossz papíros, melly a’ könyvnek levelei közé van kötve. Felette nehezen tudok rá írni, mivel az apró íráshoz szoktam. E’ két akadályt azonban a’ többi árkusoknál el lehet hárítani.

Engedgye^* meg már most az Úr, hogy a’ munkámért kérendő bér iránt az Úrral tanácskozzak. Hajdan a’ legkisebb formátum^* árkusnak fordításáért a’ legalábbvaló bér 3. ezüst forintbúl állott. Én e’ munkának árkussát a’ sok üdővesztegetés miatt, és mivel ezen árkus két columnával, és apró betűvel lévén nyomtatva, két közönséges árkussal alkalmasint felér, 5. ezüst forintnál alább meg nem tehetem. Mivel pedig a’ mostani cursus szerint 2 forint beváltó czédula nem^* tesz eggy egész ezüst forintot, és fél esztendő múlva^* talán még kevesebbet fog tenni, mint most, az én szándékom az, hogy eggy árkusért pro anni eventu 12 forint beváltó czédulát kérjek. Mit mond az Úr reá? Nem kérhetnék-e talán többet? (Ezt NB. nem a’ Curator Úrtúl kérdezem, hanem biztos Barátomtúl.) Vagy talán jobb volna az 5. ezüst forintnál megmaradni, melly a’ jövendő cursus szerint fizettessem ki? Legyen az Úr hozzám olly jó, és segítsen ki a’ sárbúl.

Azt a’ feleletet a’ Curátor Urtúl nem várom, hogy a’ 12 forint beváltó czédula 60. forintot ér, mert a’ bízony csak a’ Patens szerínt is csak 12. forintot, a’ cursus szerint pedig most hat egészet sem tesz.^*

Barátságos feleletét elvárván, minden tisztelettel vagyok etc.

P. S. A’ Tótnak meg kell ám mondani 1o hogy több helyekenn a’ deák is megvan változtatva; 2o hogy a’ deák jegyzések cursitis litteris voltak ugyan kitéve, de a’ magyar Nagyszombati fordító olly balgatag volt még is, hogy azokot phrasisoknak nézte, és fordította, mint p. o. pag. 3. sub abeo, e’ jegyzést: translatum ad tristia, cum desirunt, mellyel Wagner e’ szónak abeo kölcsönzött értelmét adgya elő, mikor vele végbeszakadó szomorú dolgokrúl élünk, a’ Nagyszombati Fordító így teszi: Kedvetlen dolognak végét érni, mintha Wagner’ jegyzése phrasis volna. Az illyen hibák számtalanok.

Mind a’ két esetben tehát a’ Tót Fordítónak az én jobbításimhoz kell magát alkalmaztatni. etc.