Mélt. B. Prónay Simon Úrnak.
Budánn, 1. Febr. 1811.
M. B. U.!
Örömest tiszteletére voltam volna Méltóságodnak, de azonkívűl, hogy a’ Dunánn járás már nem igen tanácsos, el is késtem a’ szállás’ fogadással. Házi gazdám az én szállásomot 45 forinttal, Ossitzkiét 55. forinttal, a’ Majorét pedig 65. forinttal verte fellyebb. Ez meglévén, lementem hozzá, és feltett szándékunkhoz képest mind a’ három szállásra alkudoztam vele, ammint lehetett. Tudván, hogy más házi gazdák száz forinttal, sőt ugyanannyi tallérral verték fel még új esztendő’ napjánn a’ mieinkél gyávább szállásaikat, megkötöttem vele az alkut 710. forintra, melly summábul Méltóságos Urra 235. forint esik, mivel Ossitzkyék eddig 180.
*
280. [Átírással javítva.]
forintot fizettek érte. Előre adtam neki 30. forintot.
Az alku meglévén, azt az ajánlást tette nekem, ha nem akarnánk-e
felét az ő házi kertének 50. forintért az ifju Bárónak multaságára kibérleni? annyival is inkább, mivel ennyit neki eggy patikár igér, és azon esetben, ha ennek adgya, nekünk engedelmet nem adhat
*adhat <a’ kertében>
arra, hogy a’ kertbe járhassunk és gyümölcseiben részesűlhessünk.
Igaz, hogy a’ háznál az ifiú Bárónak a’ zöld árnyékkal szeretnék kedveskedhetni; sőt hogy ereje és egéssége fenn maradgyon, talán a’ kerti munkával is
*is <…>
gyakorolhatná üdőnként testének tagjait. De ellenben a’ kert talán, mivel a’ háznál van, sokszor ellopná még ollyan óráit is, mellyeket fontosabb dolgokra kellene szentelnie; és a’ mi a’ commotiót illeti, más kertekbe, sőt a’ mezőre is elvezethetem annak üdejében.
Ezek pro et contra okaim. A’ végső decisiot Méltóságtoktúl elvárom.
Mai naptúl fogva én már a’ mi Edes Laczónk nevelésére készítgetem részént olvasással, részént írással magamot. Eggy remeket mutattam már a’ világnak Gróf Szápáry’ Ő Excellentiájának Kisasszonyában, Férjfi remeket Lacziban ohajtok még nevelni; azután meghalok.
M. Báróné Asszonyomnak kezét csókolom,
és illendő tisztelettel vagyok
M. B. U.
V. F.