Ezekbűl állanak vélekedéseim mind általlyában, mind pedig szórúl szóra a’ Curiális stilusnak fordítása iránt. Valamint kimondhatatlanul böcsűlöm Főtisztelendő Úrnak nemes ügyekezetét, mellyel T. N. Vás vármegyét arra birta, hogy az Ország’ dolgait magyarúl folytassa; úgy Nemzetünknek Existentiájára kérem Főtisztelendő Urat, vessen az említett T. N. Vármegyénél, és vettessen ez által más vármegyéknél is gátot ama’ most annyira felbuzdúltt és csak ifiúi elmékhez illő pözsögésnek, melly a’ Curialis stilust, sőt még magát a’ Magyar Nyelvet is egészen fel akarja forgatni.
Volt illyen Enthusiasmus a’ Németeknél is; de ő nállok ez nem volt olly veszedelmes, mint nálunk; mivel az anyanyelveknek nem voltak Hazájokban semminémű ellenségei. Mink most az által, hogy új magyar nyelvet akarunk magunknak a’ Curia’ számára csinálni, megnehezíttyük, sőt meglehetetleníttyük magunknak végrehajtását amaz új törvénynek, melly az Ország’ dolgait magyarúl kívánnya folytatni. Tudóssaink is így cselekedtek II. Jósef’ üdejétűl fogva a’ tudományokkal, mellyeknek mesterséges szavait magyarúl és többnyire csak gondolom szerint előadván érthetetleneknek tették írásaikot, ’s a’ helyett, hogy a’ Culturát elősegítették volna, inkább akadályoztatták.
Egyébaránt felette nagyra böcsűlöm Főtisztelendő Prépost Úrnak hozzámvaló bízodalmát, és szerencsésnek tartom magamot, ha nemes kívánságának vékonyságom legalább részént megfelelhetett. A’
hiteles kiadásokot és az
esküvésnek formáit örömest fordítottam volna; de az előttem fekvő nem csak magyartalan, hanem imitt amott
*amott <eleg>
még logyikátlan fordítást is nem érthetvén elegendőképen, az originálisok pedig kezemnél nem lévén, azt a’ szolgálatot meg nem tehettem úgy, ammint magamtúl kívántam volna. Azonban közlött jegyzéseim szerint, ha ezek tetszést találnak, könnyű lessz azokot is fordíttatni. A’ fő dolog ezeknek fordításában, valamint az egész curiális stilusban szinte az, a’ mi a’ levélírásban,
hogy úgy írjunk,
ammint beszéllünk. Ha a’ közönséges beszédben a’ Curiális stilusnak deák szavait megtarthattyuk, miért ne lehetne azokkal az írásban is élni?
Ezzel magamot úri szívességébe ajánlván, minden tisztelettel vagyok
Főtisztelendő Nagy Prépost Úrnak
Budánn Szent Jakab’ havának 20dik napján 1806.