HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Nagy Józsefnek
[h. n.], [1806. július 1. és július 6. között]

Főtisztelendő Nagy Prépost Úr

Szent Iván’ havának negyedikénn hozzám írtt levelét Szent Jakab’ havának első napjánn minden tisztelettel vettem. Köszönöm Főtisztelendő Uraságodnak mind nyelvünknek előmozdításában való hazafiúi fáradságat, mind hozzám való különös bizodalmát, mellynek hogy kötelességem szerint megfelelhessek,*
bizodalmát, <mellyel vélekedésemet a’ mesterséges szavaknak fordítása iránt hallani kívánni méltóztatnak. De> |mellynek hogy kötelességem szerint megfelelhessek,| [Betoldás a törlés fölött.]
Nemes Pest Vármegyének fordítását harmad napja*
fordítását <azóta hogy Főtiszt. Uraságodnak Levelét vettem> |harmad napja| [Betoldás a törlés fölött.]
Pestenn mind Budánn hajházom, és kezemhez kapni csak ma reméllem. Ámde hogy kívánságának legalább eggyik részét mennél hamarább tellyesítsem, ’s ez*
|wie inder Schrift| [Utólagos betoldás a sor fölött, halványabb tintával.]
által is háladatos tisztele[te]met*
tisztele[te]met <ny[.]l[..]>
megmutassam, előre küldöm én itt a’ mesterséges szavaknak fordításárúl általlyában való vélekedésemet.*
vélekedésemet. <Minekelőtte nyelvünkrűl a’ legújjabb törvény hozatott volna az Ország’ gyűlésében, a’ mesterséges szavaknak fordításárúl ama’ könyvecskémben melly<et> a’ Tiszta Magyarságnak neve alatt Pestenn Eggenberger Jósefnél árúltatik, a’ 43 |és 65| oldalon <így szóllok> kitettem |már| rövid szókkal itiletemet „A’ hol a’ compostitumok nem elegendők arra, hogy a’ nevekedő cultúrának új idéáit tökélletesen kifejezhessék, tartsuk meg ott amaz idegen szót, mellyel egész Európa él, és magyarosítsuk meg annyibúl, hogy képes legyen formatíváinkot és inflexióinkat felfogadni. Illyenek a’ technicus terminusok a’ tudományokban és a’ mesterségekben, mint: filozofia, fizika, firnájsz, grimász ’s a’ t. Ide tartozik az is, hogy a’ curiális stílusban a’ deák terminusokot magyarra fordítani nem csak felette nagy haszontalanság, hanem nagyrészént még lehetetlenség is. Miért ne lehessen megtartani e’ stílusban az efféle szókot: archívum, protocollum, sententia, citatio ’s a’ t. Kivált ha új magyar neveik ollyanok, hogy ezeket tökélletesen ki nem fejezik. Hiszen a’ curialis stílusban nem az æstheticabéli szépség, nem a’ csinosság a’ fő czél, hanem az értelmesség. A’ német fordította ugyan már nyelvére ezeket, de olly értelmetlenűl, hogy velek különös studium nélkűl senki sem élhet. Azután a’ 65 oldalonn regulákot is szabok azoknak megmagyarosítása iránt: úgymint 1ör) Ha könnyen és értelmesen lehet az idegen szót magyarra fordítani, mondgyuk azt magyarúl. 2) Egyébaránt pedig tartsuk meg, ammint van, ha egyébaránt betűi a’ magyarban is úgy hangzanak, mint az idegen nyelvben, és ha végzéseik a’ magyar inflexiokkal és formativákkal való öszveakasztására alkalmatosak mint pompa, plánta. 3) De ha az idegen szónak betűi a’ magyarban máskép hangzanak, mint az idegen nyelvben, akkor jónak tartom azokot magyar betűkkel úgy írni, ammint> [A levélfogalmazvány szövege itt megszakad.]