HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Kazinczy Ferencnek
Buda, 1803. november 29.
Budánn 29. Nov. 1803.
Kedves, édes Kazincym!*
Kazin[.]ym! [Átírással javítva.]

Tudakozódol irántam Pestre szólló leveleidben. Ez bizonyos jele, hogy szeretsz. Pedig én néked ki nem mondhatom, melly kellemetes jutalom előttem,*
el[.]ttem [Az ékezet átírással javítva.]
hosszas szenvedéseim utánn,*
után|n|
a Jóknak szeretete. Ez tartya*
tartja [Átírással javítva.]
fel bennem egyedűl a lelket új inségimben, mellyek itthon reám várakoztak, ’s mellyeket Makk Domonkosnak köszönök. Ő*
ő [Átírással javítva.]
még szerencsétlenségünk előtt*
el[.]tt [Az ékezet átírással javítva.]
csürhe kalmárokkal titkos kereskedésbéli társaságba ereszkedvén, s őköt*
s <…> |őköt| [Betoldás a törlés fölött.]
hazajövetelekor rossz (vagy talán csak tetetett rossz)*
tetetett […] [Átírással javítva.]
állapotban találván, felvette az édes Anyám’ nevével Pest várassátúl*
várassá[..]l [Átírással javítva.]
pénzeinket, és czinkossai között elosztotta, kik azután épen nem késtek gridákot csinálni, hogy a törvénynek protectiója alatt lophassanak. Eladta azonnkívűl az én házi eszközeimet is, könyveimmel eggyütt, mázsa számra, ammint mondgya,*
mon[…] [Átírással javítva.]
’s hazaérkezésemkor olly nyomorult állapotban találtam az édes Anyámot, hogy, ha a boldogúlt Egri Püspöktűl 200 ft pensiócskája nem volt volna, koldulnia kellett volna. Az volt Barátom! a mi gyönyörű Makkunktúl*
Makkunkt[.]l [Átírással javítva.]
legszebb, hogy még az írásainkot is kezébe kerítvén, minekutánna szegény öreg szülőmöt mindenéből kifosztotta, úgy bánt vele, mint egy elvetett féreggel. Goromba tirannussa lett. Ő arra tartott számot, hogy én a napvilágot soha sem vagy legalább Anyám halála előtt nem látom, mellynek siettetésében szinte olly szorgalmas volt, valamint a szabadulásomra szükséges rendelésekben lassú. Ha Szén Antal meg nem ijesztette volna azzal, hogy Németújvárban lakó atyámfiai által adat be Instantiát, ő az Anyám nevével ismét instantiát írt volna, megfizettette volna, és a helyett hogy elküldgye, szétszaggatta volna.*
volna, |és a helyett hogy elküldgye, szétszaggatta volna.| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Nem beszéllem én ezeket neked Barátom! indulatbúl. Documentumok vannak kezemben, mellyekbűl szóllok. Mert ő meghallván szabadulásomot,*
szabadulásom[.]t [Átírással javítva.]
súlyosan lebetegedett; érkezésemet pedig szemeivel látván, annyira elvesztette a Tramontánát, hogy a’ pénzek iránt való causákra nézve Informatiot kérvén tőlle barátságosan, ő e helyett egy nyaláb rész szerint saját, rész szerint hozzá szóló írásokot*
írások[.]t [Átírással javítva.]
és leveleket adott kezembe, mellyekbűl*
mellyekb[..] [Átírással javítva.]
Tótpápai úrral könnyű volt átlátnunk, hogy ő mala fide járt e’ dolgokban, és hogy az anyámnak legális actiója van ellene. Annyira megháborította szegényt a rossz lelkiösméret. Most már processuskodnom kell az Anyám nevével, hogy e’ rossz embereknek kezébűl pénzeinknek legalább valamelly részét vissza csafarhassam.
Ösmeretes előtted, Barátom! ama felséges gyönyörűség, mellyet egy Író érez, mikor Író-társainak munkáit olvassa, kiket ösmer, tisztel és szeret, mint tudománybéli Bajtársait. Mikor szobámban körűl nézem magamat, s együdős magyar Literátorainknak munkái közűl csak egyet sem találok benne, úgy kínlódhatok, úgy epekedhetek, mintha e tudós Barátim elhagytak, megvetettek volna. Halálom előtt, így szóllok magamban, talán egyiket sem ölelhetem meg közűlök többé, s helyettek még csak könyveikben se gyönyörködhessek ezentűl? Kis Istvány úrral, kit nagyon becsületes embernek találtam, megösmerkedvén, könybe borultt szemmel nézegettem bóttyában az új productumoknak titulussait, a nélkűl hogy reménységem volt volna, két három esztendő előtt velek bővebben megösmerkedhetnem. Az illyen gondolatok terhét Te képes vagy átlátni. Hát ha még ollykor kedvem durran valamit írni, vagy a’ mit írtam ’s magammal haza hoztam, jobbítgatni, ’s a’ kútforrásokot, mellyek erre szükségesek volnának, ’s mellyekre még szerencsétlenségemben dolgozgatván, támaszkodtam, nem találom: óh! melly nehezen viseltem akkor sorsomot, Barátom! olly nehezen mint a szegény mesterember, aki haza érkezvén, szerszámai nélkül találja házát, mellyek nélkül kenyerét nem keresheti.
Viradnak ugyan több felűl*
fel[.]l [Átírással javítva.]
reménységeim, Édesem! és a szükséget a legszükségesebb dolgokban mindeddig nem érzem. Swarz György ide való német comicus, régi barátom, mihelyt haza érkeztem, tisztességesen felruházott. Püspökeim, Vílt József és Szabó András urak nemcsak meg nem hűltek hozzám, hanem irántam való atyai szorgalmaikot, kivált a penziomnak visszanyerésére nézve, még meg is dupplázzák. Kis Istvány úr iráskáimnak ki adását felvállalta, illendő remuneratiót Ígérvén értek. Processussaim által is csak vissza szerzek valamit. De vajmi nehéz, Édesem! meglett esztendeimben, mikor régi keresményimmel nyugodalomban kellene élnem, keresni kezdeni!
Ezeket csupán csak azért írom, hogy szívemet kebeledbe kiöntvén, könnyebbséget lelhessek. A te káraidnak nagy részét hallottam; kívánok erőt és férfi szívet mind elfelejtésekre, mind pedig helyrehozásokra. Hogy engemet a jó embereknek szeretetökbe ajánly, nem kérem tőlled, mert erre jó szíved a nélkül is késztet: de, hogy Kis Istvány*
István|y|
úrnál, ha jó módját ejtheted, munkácskáimnak kiadását sürgesd, a kiadottakot pedig, mihelyt kezedhez jutandanak, a vevőknek ajánld, arra nagyon kérlek, mivel jó szíved azt nem tudhattya,*
tudha[…] [Átírással javítva.]
melly hasznos lehet nekem e’ szolgálatod.
Ama munkámnak neve, mellynek első szakaszocskáját már Kis uramnak kezébe adtam; Költeményes Enyelgések, különféle versnemekben. Előre van*
Előre […] [Átírással javítva.]
küldve benne a versnek a musikábul való magyarázattya.*
magyarázatja [Átírással javítva.]
A darabocskák többnyire comicumok. Négy részecskére való nállam már készen van. Egy másik munkám Rikóti Mátyás nevét viseli, négysorú ritmusokban. Az egész Poema 12. dalbúl áll, és Rikótinak, egy rosz magyar poétának s egyszersmind Kántornak laureatióját adgya*
adja [Átírással javítva.]
elő. Bele fontam*
font[.]m [Átírással javítva.]
e mesébe a Poétikának majdnem minden reguláit, de kivált a Kis gustusnaksatirizatióját, mellynek köteleibűl nemzetünk olly nehezen vecződik ki.
Harmadik kész munkámnak a neve: Neue, mit Gründen unterstützte Hungarische Sprachlehre, worin die verschiedenen Mund- und Schreibarten angezeigt und die Regeln aus der morgenländischen Bauart der Sprache selbst hergeleitet, mit den deutschen Redensarten zusammengehalten und durch Beispiele erläutert werden. Ezen 22 esztendeig dolgoztam. Révainak deákúl írt magyar Grammaticája, ugy látszik hogy útamban van. Kis Istvány úr még a plánumát nem látta. Nem tudom mit fog rá szóllani? Máshoz pedig már csak nem akarnám vinni. Csinálok ebből egy magyar Compendiumot is, e név alatt: A tiszta Magyarság, avagy a magyar ortografiának, helyesen szólásnak és versszerzésnek okokkal támogatott regulái; mellynek több felénél már kész is.
Negyedik e név alatt készűl: Az emberi nemzetnek rövid sommába vont Historiája, mellyben az emberi tulajdonságoknak általjában való rajzolása után, a legnevezetesebb országlásoknak eredetei; virágzásai és hanyatlásai, az emberiségnek közönséges gyarapodásával együtt rövideden előadatnak. De ezt nem folytathatom, még ama franczia és anglus könyveket, mellyekbűl haza érkezésem előtt dolgoztam, ama historikusokkal együtt, mellyeket az anyámnak gyönyörű tútora elpazarlott, meg nem szerezhetem.
Hogy szándékod van, nem tudom, minémű munkádat közrebocsátani, Kis uramtúl örömmel ér[t]ettem. Ha még ennél is nagyobb örömet akarsz nekem csinálni, írd meg rövideden foglalatját, valamint egyéb munkáidat is, mellyeket pallérozgatsz vagy készítesz. Hozzuk helyre Barátom! a mit kilencz esztendő alatt kénytelenek voltunk elmulatni!
A magyar Theátrom, hallom, Debreczenben van. Többet felőle nem tudhatok. Ha te a játszóknak személlyeirűl, a directorrúl vagy Protectorrúl és a Játékdarabokrúl valamit hallottál, közöld velem. Swarz Barátomnak vannak egynehány igen érzékeny darabjai kézírásban; csinálhatnék belőllök a magyarok számára egynehányat.
Hát Nagyváradra jársz e? és ha jársz, mond meg nekem, kérlek, emlékezik e még rólam Betlehemné, született Reviczky Rósi? Ha emlékezik, csokold meg – kezét helyettem. Szeretném látni! Nem jön-e némellykor Pestre? kérdezd meg, ha imádkozott-e már az Egri Püspök lelkéért, hogy bocsássa meg az Isten szarvas bolondságait?
Egy két énekecskével, mellyeket valaha örömest hallottál, kedveskednék, mivel megjobbítottam; de a Költeményes Enyelgésekben az énekre való kótákkal együtt a nélkül is elő fognak kerűlni. Találsz mellettek ujjakot is. Mivel a Budai Királyi Typographiában már kóták is vannak, könnyű lesz, ha Kis uramnak tetszeni fog, Énekeimet különösen az Instrumentumra való kótákkal is kinyomtatni.
Most egyszer kedvemre kipapoltam veled magamat! Ha sokallod írásomat, add vissza a kölcsönt. Élly és szeresd
Verseghydet
msk.

[Kazinczy Ferenc jegyzete:]
Vettem Verseghimnek ezen levelét Ér-Semlyénben,
Január 6-dikán, 1804. – Kazinczy Ferencz msk.