Az emberi nemzetről már régen kezdett irásdarabocskát elvégeztem, és ezen alkalmatossággal el is küldöm a végből, hogy a nyelvmüvelő tudós Társaságnak munkái között, ha erre méltónak találtatik, közrebocsáttassék. Két kérésem vagyon mindazáltal a kinyomtatásra nézve. Első az: hogy nevem semmiféle kinyomtatandó darabjaim alá ki ne tétessék; mert ellenségimet káros tapasztalásomból tudom, kik még a Miatyánkot is erővel balra magyarázzák, mihelyt nevemet alatta szemlélik. Második az: hogy ortographiám, ha egyébarántt a Társaságnak törvénye megengedi, csak addig, míg ez közértelemmel meg fog határoztatni, pontosan megtartassék. Ez ugyan kézírásomból eléggé kitetszik; de a mi az s ésʃbetűket illeti, különösen fel kell jegyeznem, hogy a hosszú ʃbetűvel sehol egyebütt nem élek, hanem csak az ʃz és zʃ dupla betűkben. Analysis nevű deák munkámból ki fogja látni Méltóságos Úr, mi okora nézve pontoskodok oly annyira a magyar irásban. Kivánnám pedig, hogy azokkal, a miket ott mondok, irásdarabjaimnak ortographiája is megegyezne; kivált mivel mind eddig oly szerencsétlen voltam, hogy majdnem valamennyi kiadott darabjaimban a nyomtatásbéli hibáknak jobbítását vagy másnak szabad akaratjára, mint a m. Museumban és a m. Játékszínben stb., vagy legalább a betűszedőnek nyakas tudatlanságára kelle hagynom.
Egyébaránt, midőn Méltóságos Úrnak tudósítását ezen irásnak kézbeszolgáltatásáról kérném, úri szívességébe ajánlom magamat és maradok
Méltóságos Coniliarius Úrnak
Versegi Ferenc m. k.