Mátyus Mezejének kiessebb Várábul,
*Nagy Szombat [Ceruzával írt megjegyzés a lap szélén.]
Bőlts Isten-Aszszonynak volt palotájábul,
’S a kilentz szűzeknek játék piatzábul,
Irád leveledet szived tárházábul.
Kérlek ne tudakozd: melly szivessen vettem?
Mellyet a leg-betsesb vagyonimhoz tettem,
Melyemhez szoritván akképpen illettem,
Mint kitől a kedves ajándékot vettem.
Hogy bőlts Minervának űltél kebelébe,
’S tudományt szerető Musák kegyelmébe,
Kivánom ugy lehess mindenik kedvébe,
Mint szoptatójának gyermek az őlébe.
Kit Minerva szoptat tiszta emlőjéből,
Themis beszélleni tanitt Tőrvénnyéből,
Musák ápolgatják Helikon vőlgyéből,
’S szomjuságát oltyák Kastalis vizéből.
Oh ! kik fel-éllesztik az énekelésnek
szivedben, és a vers szerzésnek,
És kik az Égbeli őrők rendelésnek
Angyali, lássanak lenni szerentsésnek.
Alcides erkőltsét gyullaszszák fel-benned,
Ha kérdez a kétség, mit józanabb tenned,
Ez útonn, vagy ama gőrtsősebben menned,
Mellyből lehet nagyobb, ’s jobb jutalmat venned.
De már-is jutalma van választásodnak,
Szeded már gyűmőltsét okoskodásodnak.
Jól van. Jó az ősvény. Menny hivatalodnak
Útján, érd jutalmát el-jegyzett tzélodnak.