Nagy Méltóságú R. Sz. B. Gróf, Udvari Fő Cancellarius!
Kegyelmes Uram!
Ttts. V. Ispány Péchy Úrral való beszédem utánn, mindjárt indúlván Gyöngyösre, tsak igen keveset írhattam Excellentiádnak azon rajtam meg történt méltatlanságról. Kegyelmes Uram! ez aʼ dolog nékem nagyon aʼ szívemen fekszik. Nékem minden Capitálisom, és bizodalmom aʼ jó híren ʼs nevenn áll, mellyet én mindenkor fel tartani, sok szenvedésem, ʼs magam meg tagadása által is igyekeztem. Ha ezt akár melly rossz ember, eggy két penna vonás által meg ronthattya, vagy kétségessé teheti: úgy vége van minden bátorságomnak, melly külömben aʼ társasági életben, olly múlhatatlanúl szükséges. Én pedig eggy illyen szövevényes titkolódást hogy fedezhetek fel? és ha aʼ másoknak ártatlanságom felől való meg győzettetése nem óltalmaz mivel mentem magamat? Reám, vagy belső tsendességemre nézve ugyan szükségtelen minden mentség, mert, „hic murus ahenens esta. Nil conscire sibi, nulla pallescere curpa”, de már ez, akar az emberi gyarlóságnak, akar az időknek hibája, sokkal hajlandóbbak vagyúnk másról rosszat hinni, aʼ rossz hír pedig terjed, és ezt sok erányos tselekedetek sem gyözhetik meg egésszen.
Esedezem azért egész alázatossággal Excellentiádnak méltóztasson fő Méltósága, ʼs Hivatala ereje szerént, ártatlan ügyemet fel venni, és aʼ mennyire aʼ környűlállások meg engedik, meg sértett betsűletemnek elég tételt szereztetni méltóztasson. Excellentiád kegyes parantsolattyát és rendeléseit, alázatosan ki kérvén és el várván, addig én részemről semmi lépést ezen dologban tenni nem fogok. Le indúlok ugyan hólnap utánn N. Kőrösre, de onnan leg fellyebb öt nap múlva vissza jövök bizonyosan.
Aʼ Grófné ő Excellentiaja kezeit tsókolom alázatosan. Ki is tapasztalt kegyességébe, ʼs kegyelmeibe ajjánlott, mindenkori igaz háláadatos tiszteletem mellett maradok
Excellentiádnak
Pesth 17a Sept. 794
alázatos hív szólgája
Szabó László mp.