Rövideden tsak azt felelem siralmas leveledre, hogy én semmibe sem akarom magamat elegyiteni, meg unta már aʼ lelkem ezt aʼ szüntelen való vissza vonást, hanem ha az Édes Atyánkal lakni nem akarsz, lássad mit tsinálsz. Én nem bánom osztozzatok, én részemről éltéig mindent az Atyámnak engedek által. Erről való minden szándékomat bőven meg írtam Edes Atyám Uramnak, neked tsak azt írom különösön, hogy Csanády György Urnak könyörögtem, hogy mennyen Ottományba, és eggyeztessen öszve, ha bóldogúl jó, ha nem, én semmiről sem tehetek. – Márton is eggy átallyában Fabianfalvát akarja, lássa mit tsinál, én semmivel sem gondolok, hanem ha még eggyszer az arendára reá állanál írtam Atyám Uramnak, hogy vagy
*<ho>vagy
alább adja aʼ Joszágot, vagy aʼ Fabiánfalvi arenda is legyen aʼ tiéd, mert hogy azt Márton osztály nélkűl húzza, igazságtalanság vólna. Irtam Atyám Uramnak aʼ Donatió ki adásáról is. Aʼ Márton Székelyhidi casusának nem lessz semmi rossz ki menetele, azon kívűl, hogy aʼ Vármegye előtt magát notáltatta. – Én is magamat minden kedvem ʼs akaratom ellen aʼ törvény tanúlására adom, ʼs ha ide fel nem bóldogúlok, vissza megyek végképpen lakni Váradra. Tsak az Istenre kérlek békélly meg, ne tégy magaddal eggyütt rajtunk is gyalázatot.
hív testvéred László mp.