Budán 19dik Febr. 1792.
Kedves Édes Bátyám!
Már tsak ugyan soká tart az egyenetlenség. Hogy olly veszedelmes gyökeret verjen mind két részről; nem gondoltam vólna. Szívemből fájlalom újra hogy ennyire ment, és még inkáb azt, hogy ennek el-intézésére olly kevés és elégtelen vagyok.
Ha én aʼ Mohátsi Comissióba mint Actuarius le-nem-mehetek, bizonyosan fogadom hogy Májusba otthon leszek, de ha Mohátsra el-találok is menni, tudván hogy az ott való dolog, nem olly igen sokáig fog-tartani, még ebbe az esztendőben akar mikor le megyek. Mentsen-meg az Isten hogy addig ezen állapotnak vége ne lenne; de az osztálytól mindenkor idegen vagyok. Úgy is minden jószágunk eggy embernek is kevés, négy felé ha menne, eggy kóldus sem-élhetne belőlle. Hanem kérlek újra Édes Lelkem Bátyám, terjeszd még eggyszer Édes Atyánk elébe, hogy nem igazság aʼ mit akar, és hogy aʼ nélkűl soha-sem lehet fel-tételének állandósága. Én most tsak eggy levelet várok Édes Atyám Uramtól, és azután fogok ezen mostani levele szerént Bátyám Uramnak felelni. De reménylem, óhajtom leg alább, hogy addig vége legyen mindennek, még pedig az eggy vagy másik félnek leg-kissebb károsodása nélkűl.
Aʼ Processusból nem-hiszem hogy legyen valami ezen terminusba-is, minthogy Kornis, az Itélő Mester beteg. Különbe ugyan meg-lehetne. Most semmit sem tudok felőlle. Aʼ Duna zaja, és hivatalbeli foglalatosságaim miatt, már két hete hogy Pesten nem-lehettem. Az alatt talán referálta is, mert tsak aʼ napokba lett beteg.
Ha haza menetelemmel azon jó gondolatim, mellyek házunk eránt vagynak, el-sülnének, bóldognak tartanám magamat. De talán még-is tsak tehetek valamit. Angyom Asszonyt tisztelem. Isten hozzád Édes Bátyám
László mp.