Budán 1ső Jan. 1792.
Kedves Édes Bátyám!
Szegény Édes Atyánk nyughatatlanságán nagyon el-keseredvén, ha eggy kitsit keményebben találtam írni előbbi levelemet, botsáss meg. Valóban fáj aʼ lelkem bele, hogy ennyire el-romlott aʼ békesség, hogy eggyik aʼ másik ellen támadott. Én aʼ dologba Bíró nem lehetek, hanem azt tudom édes Bátyám hogy az édes Atyánk hírtelen ember, te pedig nem örömest szeretsz engedni. Ám legyen igazságod vagy ne legyen, de hogy minden visszavonásnak illyen forma az oka, aʼ tagadhatatlan. Mondom Bíró nem lehetek; de hogy ezen olly messze ment békételenségnek, tsekélly kezdetének kell lenni, aʼba meg-vagyok győzettetve. Kérlek az Istenre Édes Batyám győzd-meg magad, menj ide vissza. Terjeszd édes Atyánk eleibe tsendesen, és fiúi szelídséggel panaszaidat, mond-meg, de minden harag nélkűl, mibe tartod magad meg-sértettetnek lenni, kérd hogy gondolja-meg az egész dolgot első harag nélkűl; hidd-el szép szóval azt viszed véghez, aʼ mire erőszakosan soha sem-mehetsz. Gondold-meg! mennyit szenvedsz magad, ezen háborúság alatt, és szánd-meg szegény Atyánk nyugodalmát. Nékem tsak aʼ fáj, hogy az illyen állapot, mind kettőtöknek, olly nehezen esik, ʼs még-is kész akarva láttatok szenvedni. Végy kérlek erőt, kemény természeteden, és inkáb alázd-meg magad eggy kevéssé, mint sem tovább lelked tsendességét vesztegessed. Valósággal senkin meg-nem esik úgy aʼ szívem, mint aʼ kinek elmebeli nyugodalma nintsen, hát Édes Atyámat, és tégedet, hogy ne szánnálak. Tudod Édes Bátyám hogy az előtt ennyivel se birtál, mint aʼ mid most van. Ne indúlj-meg minden tsekéllységen, látod-e melly szomorú következései vagynak. Kérlek azért ismét, felejtkezzél-el mindenekről. Légy tsendes, ha igaz vagy-is, és oda jutsz, aʼ hova most el-nem-érhetsz. Botsássuk szegény Édes Atyánkat békével aʼ koporsóba, aʼ mi vénségünket-is úgy áldja-meg az Isten.
Adjon Isten bóldogabb új esztendőt, mint az el-múlt vala. Tiszta igaz szívből kívánja
hív testvér ötséd
László. mp.