Ha tizenkéttzer írok is aʼ Dolinai rész ki-váltására való
*való A v s-ből jav.
szükséges fele summának meg-szerzéséről, de soha sem lessz az alatsony akaratom, hogy annak fele hasznával élni akarjak. Légyen Bátyám Uramé mind aʼ pénznek meg-kerítése, mind aʼ vele való haszon élés, az én jutalmam tsak aʼ lessz ha szólgálhattam, és az aʼ büntetésem hogy modom nints aʼ jótételbe. Még ide aʼ Documentumok Váradról fel-nem-jöttek, azutánn majd bővebben tudósítom mindenről Bátyám Uramat.
Aʼ tehén felől addig nem irhatok semmit mig ez eránt némelly részbe választ NBányáról nem-kapok, de gondolom hogy talán el-adó fog lenni, és van aʼ Bátyámhoz mindég annyi bizodalmam hogy sokba meg-nem-tsal.
Az Édes Atyánk gondolattyán nagyon tsudálkozom. Abba Márton bizony emberséges vólt hogy szülei eránt sok szívességget mútatott, mellyet én részemről soha sem tselekedhettem. Távol légyen hogy Mártonnak jó szívét gyanú kéttségbe keverjem, de maga tudja Bátyám Uram pénzének kútfejét, és hogy szülénknek tsak azt adta, aʼ mit úgy is el-játtzott vólna. Nem tudom ha gondolóra vesszük kinek aʼ segittsége nagyobb érdemű, aʼ Márton pénze, vagy aʼ Bátyám Uram Szüleink számára véghez vitt barom paraszt munkái, mellyeket ugyan talán Atyám uram valóságos szólgálatnak meg-esmérni nem akar. Életemnek 18dik esztendejétől fogva miólta Bétsbe fel mentem, az igaz semmi jóval sem vóltam szűleimhez, de az is igaz ám, hogy nekem sem adtak eggy krajtzárt is, noha oda fel lett vólna aʼ pénzre leg nagyobb szűkségem. Ha Márton adott, ő leg-többet vett, keveset én, és leg kevesebbet Bátyám Uram. Az ő reá tett költséghez képest mi inas és szólga módonn éltünk, még is egyenlő módonn érezzük aʼ jószág el adását. Furtsa gondolat! hogy eddig is miatta szenvedtünk hátramaradást, és én most midőnn hivatalomtól ki estem, midőnn Bátyám Uram új gazda, most ismét újra meg-erőltessük magunkat, hogy ő úgy szólvánn aʼ mi veréjtékünket el-kártyázza, bolond is vólna ha egyébre fordítaná midőnn olly könnyen jut hozzá! Ha Márton adott; tartozott, mert vólt aʼ szükségen felyűl, ha én nem adhattam, nem híbáztam, Nékem szinte úgy élni kellett mint aʼ szüleimnek. Bátyám Uram eleget szolgált mind aʼ két részre, és gondolom hogy ha tsak aʼ mellette háborúba el-töltött esztendőt meg-gondollya Atyám
*eszte<ndőt meg-gondollya A>tyám Az áth. rész helyett nincs más írva, funkcióját nem tudjuk értelmezni, a közlésben így figyelmen kívükl hagytuk.
Uram, nem-kénszerítheti erre aʼ vér pénzre. Én részemről declárálom hogy eggy fillért sem adok, mig magam is pénz dólgába szűkölködöm, míg Márton valósággal olly állapotra jön hogy segíteni kell rajta, hogy meg érdemli, és hogy én magamat az által nagyonn meg-nem erőtlenítem, ha Bátyám Uramnak esze lessz, ugyan ezt tselekeszi, és ha Atyám Uram kénszeríteni fogja, mútassa meg egyenesenn ezen levelemet. Mártont is hiszem eggy olly katona tisztnek, hogy ezt aʼ pénzt fel-nem-venné, és ha még sürgetni fogja Atyám Uram, tegye Bátyám ezt aʼ propositiot: Irjon Atyám Uram Mártonnak, ha reá viszi é aʼ lelke, hogy mi tőlünk 50 Rfkat el-vegyen – – –. Aʼ mi aʼ többi ingó bingó jószágot illeti Isten neki, aʼ gyólts eránt irok hogy számomra tartson-meg Atyám Uram eggy néhány rőföt, mert ma holnap nem lessz lábra valóm.
Tartson számot Bátyám Uram Atyafiságomra, és irjon bátran. Angyom asszonyt tisztelem, ʼs maradok