HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Fáy Zsuzsanna – Szentpéteri Katalinnak
Méra, 1776. november 23.
Draga kedves Edes Aszszonyom Anyam
Mint hogy azon szerentsenkt[ő]l, hogy szives idvezlesünket s alazatos kivansagimat alazatos szemelyünkben kedves Aszszonyom Anyam eleiben terjeszthetnenk most az egyszer meg v[a]gyunk fosztva, anyival is inkab*
A szó utolsó betűje „p”-ből javítva. (tévedésből: „inkap”)
Lelekben azér könyörögni s fohaszkodni meg nem szünök kegyes Menyei Felseg engedjen még igen sok szamu Esztendőkig maga Uri neve napjat*
Utána áthúzva: „szamlalni”
szerentsesen erni s boldog alapotban eltölteni kedves Aszszonyom Anyamnak ide rekesztven az Urat kedves Uram Atyamat is mely szerint magamat az tovaba is mind ket reszrűl már meg tapasztalt Edes Anyaÿ s Atyai kegyes gratiajokban alazatosan Uramal s kedves gyermekeimel együt ajanlvan kezeiket mély alazatosagal csokolom*
Utána áthúzva: „m”
s mend vegig lenni meg nem szünök
Kedves Darga [!] Lelkem
Aszszonyom Anyamn[a]k
Meran 23die 9br[is]
1776
örökösen tisztelő alazatos
szolgalo Leanya Fay Susana m[anu] p[ropria]