N[agy]Réde 30 8br[is] 1769
Drága nagy Jó Aszszonyom
Egyik nyomorúság a masikat éri, magam a szemeimre már csak alig vagjok, szegény Felésegem pedig múlt héten szerdára viradóra nagy katarusba és egjszersmind nyilallásban esett, s annyira fogta a fájdalom hogj Csötörtökön dellyesti három óra tájba nyócz hónapi terhét letette s magais csak alig maradott meg, s most is csak az Ur I[ste]n tugja kimenetelit dolgának a nyilallas ugjan mar meg szűnt rajta, de a köhögés még is haborgattya, rettenetes erötelenséggel vagjon, erre valo nézve Ancsusért el kűldőttem ha terhére nem leszen az Aszszony[na]k haza jővetele, inkább ha parancsollya az Aszszony szegeny Felesegem ha jobban leszen viszszakűldőm
Ez mellett alázatosan kérem az Asszont azon penznek ha csak múlt esztendöbéli interessét méltóztassanak meg kűldeni, láttya I[ste]n nem alkalmatlankodnám, de ollyan szűkségbe vagjok hogj éppen ki nem mondhatom, az hátra levöt még meg találom az Uraknál.. Ezzel szegény Feleségem az Aszszont velem egjütt az Urat egész Uri házával alázatossan tisztelvén s. magamat tovabbis gratiajáb[an] recomendalvan ma.[adok]
Drága Nagy Jó Aszszonyom[na]k az Aszszony[na]k
alazatos szolgája
Fay Samuel m[anu] p[ro]p[ria]