Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Ajánlom aláza[to]s szolgál[a]t[o]m[a]t. Szinte midőn Plathy Uram[na]k irott Levelemet végeztem vólna Isák László iránt, az Asszony parancsolattyábúl irott Levelet vettem Magjar Győrgj Uram[na]k azon rosz gjermek dolgab[an], minden szándékom az vólt hogj fel mehessek minapi parancsolattya szerintis az Aszsz[onyna]k, Öcsém Fáy Samuel Ur[am] Őrbűl való úttyábúl haza érkezvén, bizonyos dolgaji végett Pest Var[me]gjébe menvén mig ott mulatott, egj más után le betegettek a’ gjermekeji, kettő fel lábbadott közzűlök utóllyára mindeneket meg becsűltő drága okos Julcsa leánykája már hét Esztendős koráb[an] múlt kedden egj hete kemény nyilallás elől vévén Vasárnapra viradora meg hólt szegényke, mellynekis takaritássa Gombán szinte az Ünnepekb[en] leszen, arra nézve kintelenittettem ithon maradni azon temetés végett, Isten onnan fel hozván ha Lossonczon nem találnám is az Urakat, reménlem Ludányb[an] udvarolhatok, és az Urak[na]k iránta való parancsolattyát tehecségem szerint effectuállom, az való hogj a’ gyermek gonosz, Uri Attyafia[na]k bizony kevés vigasztalást várok benne, nem hogj javúlna, sőt inkább naprúl napra maga veszedelmet keresi ha egj forintot vagj tőbbecskét adokis neki, nem szükségére, hanem korhely társaival költi, az a’ becsülletes Ember Plathy Ur[am] még a’ mezönis ló háton kergeti haza, holmi rosz társalkodástúl, és pajkosságtúl, én mind Isten Világ előtt ment vagjok magam gjermekere sem kivánnék jobb gondot viselni, mint ö reá, eleget intem, feddem, sőt múlt Caniculai itthon létiben kemenyen meg korbácsoltam, a’ mit soha sem cselekettem magam Gyöngyösön vóltam Őcsém Urammal, az alatt holmi paraszt lovakat elöl vett, nyargalódzott, addig hánta a’ ló a’ sok firtatássa miatt, a’ ló le vetette, a’ sarkantyúja a’ ló serényéb[en] akatt, ha mások meg nem mentették vólna, utólsó veszedelme érte vólna, ruhájára is úgy visselek gondot, uj ruhája mellett viselt is legjen, de meg nem szenyvedheti, hogj két rendbeli ruhája legjen, azonnal likkasztya, Isák Gáspár Uramal is úgj marattam, minthogj Löcsére determinálták az Urak menetelit, szállás fogadás iránt fog tudósitani mennél hamarébb, de semmi Levelét nem vehetem, ha oda menne viselnének gondot reá, már Lossonczon nem sok lesz belőlle, keményeb helly kell neki, de az irantis ez a’ jővendőlesem ha keményen bannak vélle bizony meg szökik, én ugjan örömest oda adnám, nagj bajomtúl menekedem, a’ jó Atyafiak őkis had probállyák hosszas alkalmatlan írásomrúl midőn aláza[to]ssan követem az Asszonyt, magam[a]t meg tapasztalt Atyafisagos jóakaratib[an] ajánlom, az Uratis aláz[ato]s devo[ti]oval tisztelem, I[ste]ntűl bóldog Unneplést, s azoknak szerencses el éréssevel Idvösségesen való el töltéssével tőbb következendök[ne]k is örvendetes recursussit Uri házával midön szivem szerint kivánok mig élek marad[ok].