Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Jó Istenem kegyelmességébűl most estve későn, sok fagyoskodasink után az halál földérül valamelly kevés kárral, de jó egésségben előre haza érkezvén, a’ két szekeremetis, mellyeket Putnoknál hagytam el, hólnap várom haza. Melly haza érkezésemmel kivántam azonnal az Asszonyt alázatoson tudositanom, hogy minekutánna bé menöben a’ Szerencsi Passusra értem vólna, Szekereinket ’s embereinket ott hagyván pihenni, csak harmad magammal lóhátokon egyenesen fordultam elöszöris az Öszhegyet és Palotát meg látni, mellyeket meg szedve találván, a’ Rátkai Passusrul irtam vólt bé Tállyai notarius Balog Mihály Uramnak mind azon szöleink iránt, mind egyéb dolgok felöl tudakozódván, kiváltképpen penig a’ tudva lévő boraink árárul, kiis azon levelemre azon napon mit válaszolt légyen, imé párban meg küldöm az Asszonynak, hogy mind a’ pénz dolgát tudhassa az Asszony, mind az Ház tájéka miben légyen. Azon napon ott hálván Rátkán, sok instantiámra, és utollyára két forintig való discretiomra meg hajtván az ott vigyázó Hajduk Hadnagyát Kovács Mátyás Uramat, más napon dél felé eljött velem a’ Tállyai belső lineára, éppen a’ Város keritése alá, és oda ki hivatván a’ Város Biráját harmad ’s negyed magával, kezemhez ki hozták quietantiám ’s recognitiom mellett az 132. aranyakat, és egynéhány fejér pénzt, mellyeket tovább egy óránál forralván eczetben az Hadnagy praesentiajában kezemhez vettem: Onnan másfél napi mulatásom után vissza menvén szekereinkhez a’ Szerencsi Passusra, örömest Tarczalra bé mentem vólna; de már akkor bé zárattatott egy házban esett infectio miatt, melly okbul sem emberekhez, sem edényekhez nem bizhatván, hogy a’ Tarczali szüretet végbe vihessem, kintelenittettem, öszve akadván az Urral Dráveczky László Urammal, a’ Sz[ent] Keresztet felében emberei által meg szedetnem, hol lévén 5. hordó, a’ felét el vitték, mellyet meg bánván énis, hogy igy kelletik vesztegetnünk, a’ Mestervölgyit nem engedtem nékik, hanem titkon magamhoz hivatván a’ mostani Vinczlérünket Kabay Mihályt, és a’ tavalyitis Győry Pált /: kik mind ketten eggyütt laknak az Asszony házánál :/ reá kértem őket, hogy mivel mi szekérrel sohonnan bátorságossan hozzá nem férhetünk a’ szőlőhöz, tehát ök pénzünkre fogadván a’ Városbul mind szedőt, mind egy terh hordó szekeret, szedetnék meg: A’ mint a Sz[ent] Kereszt alatt mulatásunkig azt végbeis vitték, hiremmé adván, hogy lett 6 ½ hordó, mellyekrül irtam Kovács Gergelynek, hogy a’ szüret után szabad járások lévén nékik, egy máshoz vitesse ezeketis Tállyára az ott való borokhoz: Legalább három annyi bort reménlhettünk vólna, a’ minémü szépnek láttam a’ termést, ha az Isten a’ felettébb való hideg által már a’ készet el nem vette vólna; de mondhatom, hogy Törökötis lehetett vólna löni véle, a’ minémű fagyos vólt, mellynek majd semmi levét nem vehették még a Sajtónis, mert mindgyárt meg fagyott: Ha a’ városra szabad lett vólna bé hordanunk, tudtam vólna, mint kellessék a’ meleg házban véle bánni: Kiki, a’ kinek módgya vólt benne, haza hordatta kádokon lakó helyére a’ törkölyt, és otthon bánt véle.

A’ Szőlők bé fedettetése lehetetlen dolog vólt nem csak mi tölünk, de eggyül eggyig mindenektül; hanem biztatott a’ Tarczali Vinczlér, hogy azon pénzenis mellyet Conventiojára fizettem, be fogja fedetni, ha még Isten meg lágyittaná annyira az időt; Ugy Kovács Gergelynekis irtam a’ Tállyaiakrul. Mind Tallyai, mind Tarczali szöleinknek csak az utolsó egy kapájok múlt el, de bezzeg sok Uri Rendekéis parlagon maradott:

Én meg vallom, a’ Tokai Só házatis meg futottam, és mind magam szükségére valami keveset, mind az Asszony számára hoztam 12. kő sót, félvén a circumstantiákra nézve, hogy talám nem könnyen juthatunk hozzá, mellyrül, és a’ Sz[ent] Kereszti 2 ½ hordó borrul parancsollyon az Asszony, hová vitessem innen, nem külömben a’ borok árát, mivel talám magamat most hirtelen bé sem bocsáttanak Lossonczra, jóllehet annyira elfüstöltem magamat, kinn kelletvén minden éjtzaka az ég alatt hálnunk a’ nagy hidegekben, hogy a’ füstszag még mostis rajtam vagyon: Magam ugyan itthon kedvemre tarthatok contumaciát, de Galambos Urammal mit csinállyak? mert ha egész contumaciát kellene itt tartanunk, éppen csak ujj esztendőre szabadulnánk fel; de talám az Ur végbe viheti az Urnál Gyürky István Uramnál, hogy csak egy hét mulvais bé mehetünk: Hasonló bajom vagyon a’ Neográd Vár[me]gyei marhák iránt, mellyek velünk vóltak, ha kinek kinek kézhez adgyame, vagy valamelly ideig itt tartassam? Ezekrül elvárom alázatoson az Asszony parancsolattyát.

Ha ürmös bort akarna az Asszony csináltatni, küldvén hozzám Speciest, csak az egy hordótis megcsinálom. Gi-^*