Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Engedelmességgel való mindenkori alázatos szolgálatomat ajánlom az Asszonynak! Dömsödi Ur[am] által irott parancsolattyát az Asszonynak alázatosan vévén, jövö szerdán, vagy csütörtökön a parancsolat szerint, sőt előbbis, örömest mennék; de ezeket nem tudván, a’ melly rendeléseket már tettem, rövideség nélkül felnem borithatom, ugyanis itt Sőregen keddre termináltam, hogy a’ Váltót fogom szedni a’ sertésektül, minekelötte a’ Vásárra hajtogatnák, vagy meg őlnék, mert az után nehezebb velek bánni, félvén attul, hogy se pénzt, se sertést nem vehetnék rajtok kedvem szerint; könnyü vólna penig^* azt nékem csak egy napis felolvasnom, de míg minnyája meg szerzi, ’s kölcsön felkeresi emitt amott a’ pénzt, bizony három napis kell utánnok várakoznom, ismérvén közzülök kinek kinek az ö szegénységét, és azért is nem merek nékik továbbra terminálni; de mig ólunkba zárhatom a’ szőkét, addig mind erössebb lehetek; irja penig Dőmsődi Uram aztis, hogy azon Váltó pénzt vinném, vagy küldeném Ludánba az Asszonyhoz, mellyet hogy Vásár elött apródonként ki facsarhassak tölök, éppen azon szándékban vagyok, és ha parancsollya az Asszony, egyenesen magamis kész leszek Ludánba vinni a’ Vásárrul; várnék penig itt a’ Sőregiektűl valami száz R[hene]s forintot, ha Tizedet nem veszek, hanem mind Váltóra bocsáthatom: E’tudva a’ Szeleiekkelis másképpen bántam vólna, honnan csak tegnap elött jöttem meg; de az Ur Gyürky Pál Ur[am] maga jelen lévén velem, sok kérésekre abban egyeztünk meg velek, hogy nem csak e’ Lossonczi vásárt, de inkább a’ Rimaszombatitis elvárjuk, melly Vizkeresztkor fog esni, csak a’ Váltót pénzül adgyák meg, és nem Tized sertést, mint hogy többire aprós lévén, károsnak lenni láttuk az Urak részérül; fogattákis, hogy e’ két vásáron bizonyoson megszerezvén, becsülettel le is fizetnek, onnanis várnék, csak a’ mi részünkre, valami 90. forintot, mert majd meg annyit ki fognak az Urak[na]k ott makkolt nyájjáért, és én^* csak a’ Szeleivel eggyütt akartam a’ Sőregitis be adnom, de különösen sem bánom.

Arrulis tettem rendelést Szelén, hogy jövö csütörtökön szaggatnák ki az el adni valót a’ fekete nyájbul, pénteken idején penig Bakoházán a’ Pöstyénibül; de Dömsödi Ur[am] irása szerint ha e’ Vásáron semmit nem akarnak az Urak el adatni, illö, hogy e’ Postám által bizonyos parancsolattyát vehessem az Urak[na]k, mert szerdán mindenütt hirül kell adnom, hogy neis törjék a nyájjat, melly parancsolattyát az Asszony[na]k ez iránt alázatosan elis várom. Ha tudnánk bizonyoson /: a mint inkábbis hihettyük :/ hogy e’ Judit vásárán olly ólcsó ára lesz, mint eddig hallottuk, magamis azt mondanám, hogy be se törnénk Lossonczra, reménlvén, hogy, ha kocsi lesz, vagy itt kinn is meg keresnek iránta, vagy az utánis Vásárra hajtathattyuk, mellyre meg tanit e’ mostani Lossonczi vásár. Mind két nyájban az örege csak meg lehetős, kivált mellyeket a’ sántaság nem ért, és mint hogy eggyik nyáj sem olly nagy, tehát a’ Kondások harminczat harminczat mondottak a’ javábul ki szakasztandót; de ha szükség, talám valamivel többreis telhetik, kivált ha a’ sántaságbul ezután gyógyulhatnak, melly körülöttünk köz disznó nyavalya vólt. Tudakozza Dömsödi Ur[am] aztis, ha a’ megölendő 24. és a 4. Papén kivül lennéneke’ Conventiora valók? mellyre felelem, hogy ha az Urak nem sajnállyák magok nyájját meg csonkittani, tehát mind két nyájbul telik olly, mellyel a’ Conventiókat ki elégithetik, mert ha esztendösök nemigen vagynakis, mivel tavaly nemis igen hagytak malaczot, de két esztendösökbül es nagyobbakbul kettönekis adhatnak eggyet, csak hogy igy soha nem szaporodhatik az Urak nyájja, inkább javaslanám az apróbbak[na]k pénzül való ki elégittetéseket, mint hogy most ólcsóbbis, és e’ vitt reá engemet, hogy a’ Tizedet se fordittsam Conventiókra, hanem inkább pénzel váltassam fel, mert akar kissebb, akar nagyobb legyen a’ Tized sertés, mindenik 5. forintbul álló, ott, hol a’ Váltó 10. garas; már penig egy talléron ’s két forinton is vehetni most Conventióra való esztendös süldöt, és igy miért vesztenének az Urak kevesebb mellett többet? mindazáltal ugy legyen, mint az Urak[na]k tettzik.

A’ Pöstyéni nyájnak a’ Gömöri makkrul való leszorulásátul félvén, idején magunkévá tettem a’ Bakoházit circiter 14. forintokért, mellyek már az ott való újj makkra kapván, talám Karácsomig nem félthetem, kivált mint a’ Kondás akarná, ha a’ malaczosokat Pöstyénbe haza hajtathatná; de mig jobban nem erősödnek a’ malaczok, hogy hogy indittsa meg e’ kemény utban? melly mint hogy ki jár az annyával, szopikis, makkotis rág az annya után, a’ melly penig közzülök sánta ’s veszendő, az ollyan bizony otthonis csak veszendő. A’ fekete nyájjat sem félthetem még most Szelén; söt a’ meddöjét Karacsonyigis ott tengödtethetnék; de ha az ölni ’s adni valókat fogjuk ez után félteni, bizony vagy külön szakasztván az Ainácsköi részünkre /: melly eddig tilalmas lévén, pénzé akartam tenni :/ fordittyuk, vagy ideig a’ Bakoházira a’ Pöstyéni nyáj mellé, vagy bizony mindenestül is le megyen […]^* honnan csak ezelött harmad nappal vettem Kossuth Uram informatiojat az ott való makk iránt ezen szókkal: A’ fekete nyáj ha Karácsonra eljöis, nem féltem, hogy makja ne legyen, hanemha a’ Pöstyéniis ide szorul, és Szentpéteri Uraméis, /: melly mostis itt vagyon az Urak gratiajábul :/ ugy csak nem hihetem, hogy elégedendő makja legyen. Ugy vólna penig bizony jó, ha a’ Pöstyéniis ott telelhetett vólna, ’s ne emésztene vermes jószágot.

Ezekbül ha elégedendő informatiot nem vehet az Asszony a’ kivánt dolgokban, és ugyan csak mostani oda menetelemet kivánnya, elvárván az Asszony parancsolattyát, inkább azonnal megyek, és az itt való Sőregi dolgot máskorra halasztom. Minden jóknak szives kivánása mellett marad[ok]