Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Egyetlen egy fiacskam a’ ki születése napjátul fogva, sok nyavalyákon által esset, most egész két hétig nagy forósságban lévén, midön az el-múltt vólna bal orczája meg-dagadot, kemény és fényes lévén mint az uveg; multt hetfön pedig egy borsónak nagyságára az dagadásán jeletske mutatta magát, a’ ki akkor is fekete lévén, imár közzel felit az orczájának el-foglalta, és foly, belöl az szájacskája egésséges, de orczája belöl ki rothat.

Ma vévén doctor Glosius Urnak Levelét, bennünket Schathner Felcser Uramhoz igazétot, nincs is módunk benne, hogy más által /: esmérvén Eö k[e]g[ye]lmét Váczon laktában is :/ kinyban Ötet orvosoltassunk. És minthogy meg-eshetik, hogy mostan más foglalatossági lésznek vagy is szinte vannak, de minthogy félthetem hogy azon külsö, és belsö rothadása naprúl napra terjedni fog, következendöképpen orvossa nem lehet senki. Nagy alázatossan instálom, méltoztasson T[ekinte]tes Aszony Felcser Uramot maga eleiben hivatni, és hozzám reménylö kegyességgel disponálni, hogy ezen az alkalmatosságunkra a’ mint csak lehet hozzánk el-siessen, akarunk, s’ fogadunk vigasztalásunk után jutalmassan fáratságát Eö k[e]g[ye]lmének meg-adni. Másképen bizonyossan tudom, az Ur Isten lesz orvossa, Lelkünk esméretin pedig álló dolog, hogy vilagi orvossokkal is ne hátrályuk. Melly kegyes gratiáját T[ekinte]tes Aszonynak Patiensemmel edgyütt meg-hálálni alázatossan ohajtom.

Meg szomorodott Uram T[ekinte]tes Urat, Uri magzatival edgyütt nagy alazatossan velem edgyüt tiszteli, én pedig T[ekinte]tes Aszonynak kezeit csokolom attyaffisságos reflexiojaban ajánlott maradván