Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Mindenektűl hallom az Aszszonynak ream valo neheztelését, de hogy rulla nem tehetek az igaz, mert tudja azt az Isten hogy az Aszszonynak én mely igaz tisztelője voltam, és soha az Aszszonynak csak leg kisseb szolgajanak is soha csak szalmat is keresztül tenni nem is kivantam s nem is tettem. Hogy penig akkor valamellyeket szollottam, a’ mellyeket az Aszszonynak huszorta töbre beszellették mert tudom mind mit beszelletek az Aszszonynak hogy huszadrésze is az eszemnek leg kisseb gondolatyaba sem volt az Istennel bizonyitom de az mellyeket beszéllettem oka azoknak ez volt hogy mikent Ongarul Lossontzra érkeztűnk mindjart bizonyosan beszellétték hogy mind az Noszvai mind az Alpari Nagy Aszszonysagokat az Aszszony idegenitette el tőllem, hogy én millyen vagyok, s fraj czimernek hogy adja én hozzam az Aszszony azt az kedves Leanyat hogy minő koldosok vagyunk, és hogy addig csak el nyomorgunk míg Atyam Uram él, de azutan az kenyérbe sem eszűnk eleget Magara tamasztom az Aszszonyra, hogy midön valaki szerencséjet proballya, és ollyantul esik az tűlle valo el idegenitetés az kinek soha csak gondolattal is nem vétett, ha nem eshitéké nehezen mért az Isten ne boldogicson, ha én valaha az Aszszonynak csak roszszat is gondoltam de mikor ezeket, s’ sokakat többeket illyeket hallottam, meg vallom hogy el keseredtem, és ha valamit mondottam is, noha nem mind azokat az mellyeket az Aszszonynak ream beszéllettek, mert meg fogom mutatni az Aszszonynak, hogy huszadik része sem igaz, és azmit igazat mondottak is nem ugy van ahogy mondottak. Hogy beszeltem azt nem tagadom, de hogy azt sem tudom mit beszeltem az igaz mivel oly keseredett voltam, hogy le nem irhatom midön hallottam hogy az Aszszony idegenitette el tőllem a Nagy Aszszonyokat; de leg inkabb banom azt az el arultatasomat hogy azt mondottak hogy Uram Ötsémet is elő hoztam, tudja azt az Isten hogy őrőkké igaz szivességgel viseltettem Ötsém Uramhoz és most sem mondottam egyebet, hanem hogy hallottam hogy az Aszszony azt mondotta hogy Atyam Uram halala utan az kenyérben sem fogunk eleget enni akkor azt mondottam, hogy az Isten kit alaz kit magasztal még Őtsém Urambul is lehet ollyan szegény a’minő most én vagyok. Ezzel midön az Aszszont helyetlen beszidimrül al[aza]tasan követném s bocsanatot kérnék magamat gratiajaban ajanlom s alhatatos tisztelettel maradok