Sokszor urgeáltam már szám adásomnak revisioját, most utóljára jelentem hogy tegyenek dispositiót iránta, ugyan meg őrűltem rajta hogy T. Losontzÿ Károly Urat mint rationabilis Uri embert hallottam elsőben revisorának lenni, most már tudom hogy Szatmárira tsak egy szeles emberre bizatatott, okot adván énnékem replicajaba az Urak bestelenitésére, mellyet ez ideig tartoztattam, én valamint ez előtt meg mondottam, ugy mostis azt tartom, hogy leg kissebb se acceptáltassék az én ratiomban amellyet vagy élő Testimoniumokkal vagy literale documentumokkal nem edoceálhatok, az Urak sem tagadják azt, hogy én két esztendeig ne szolgaltam vólna, sem azt, hogy conventionalist ne adtak vólna nékem, sem azt hogy semmit nem fizettek azon esztendőkre, ha én adós maradok az Uraknak megfizetek, tsak hogy jó moddal vallyunk meg egymástúl, én olly szolgallatokat tettem az Uraknak amellyek kötelességemen kivűl vóltak és meg sem fizethettek ennekem. Ugyanúgy én vóltam, az aki 1750
dik esztendőben kotzkára vetvén három emberrel életemet ollyan helyen és ollykor találtam az Urak jobbágyit a viz közőtt, amidőn már mindenik bé fogván az ökreit ki téslára ki szekér oldalra űlt hogy neki hajtsanak a szörnyű víznek, akkor mind marhájit mind embereit veszedelem nélkűl kihoztuk, az Urak magok tudják mitsoda extremitásba voltak irántok, szolgallatomban szálakat kellett őszve tsinálni, ugy kellett a szénáját hordatni, sőt őt embernek életét kotzkára vetni, egész Tartzal tudja. Lőkős tisztartóságában láttam hogy sem a Tisztartója nem arra való sem a Vintzellérje a mestervölgyi szőllőnek, hogy az Urak kárát consideratioban vennék, karozásra kőtőzésre és kapállásra ki adja a két szakmányat a szőllőnek, azomba tsak fel karoztatott a szőllő, a kőtőzesében ket aszszony kinlódik a nagy gazban, ekkor magam mellé vevén Lőkős Ferentzet hogy az egyik szakmány tellyességel ne dilapidáltassék, a Fiscalishoz mégyek véle és egy Hajdút kérvén erőszakkal huzattam ki az egyik szakmany penzt a ládájabul, mind a Fiscalis mind a Hajdú még élnek, tehetnek rolla relatiot. Ugyan ezen esztendőben esett midőn láttam hogy se Tisztartója se Bérese, se szekerese őkre
*A szó a sor elejére beszúrva
nem arra valók hogy az uraság akkori mezőben termet életyét be horgyák annak idejében, ekkor is mellém vévén az Uraság Tisztartóját, némelly Tartzali Gazdákat, annyira allicialtam hogy akkori elettyét azon éjtszaka be horták az Uraságnak másnap a Guját mindjárt neki botsátották volna, Szántó Ladányi István tőbb Tartzaliakkal tehetnek relatiót felőlle. Egyszóval soha sem vóltam idegeny az Urak szolgalattyátúl, mellyre nézve kérem a T[ekintetes] Aszszonyt keressen benne valami módot, mert erre a szeles Szatmárira nints mit bizni, fellek rajta hogy ami rea bizattatott aztis elne kereskedje, továbbá Uri gratiájaban ajanlott vagyok
Tartzalon 26. Januarij 1778.