Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Tartozó alázatos szólgálatimat ajánlom! Nem az restség nemis az haládatlanság oka, hogy az mult egész nyáron egyűgyű Levelemmel udvarolnom vagy is inkább alkalmatlankodnom az Te[kin]t[e]tes Aszszonynak el mulattam; hanem az felettebb való és majd el viselhetetlen marsaink azon kőtelességemnek végben viteletűl el huztanak. Miulta Téli Qvártélra szállottunkis az majd minden hajnalban order de Batalliaban való ki rukkolásunk, nem tsak engemet, de időssebb katonákatis annyira el bágygyaztott, hogy sullyossabb és kedvetlenebb Qvartelozást az Haboruság^* kezdetitűl fogva nem emlékeznek hogy értenek vólna, én, ugyan az fejemen Torgaunal Plessiert kapván, ámbár nemes Regementűnk tsak ágyuzások alatt vólt, tovább egy Hólnapnál Dresdában Ispotályban hevertem, és Januarijusnak^* utollya felé jőttem az Regementhez nem is szűkség, hogy az To[rgau]i^* űtkőzet felől emlekezzem, mert már azt az […]ek^* eddig miképpen ment légyen véghez tudhattyák azt [...]^* ez eget irnom elég legyen hogy szinten […]^* magunkat retráhálnunk kelletett, sebben esvén FeldMarchalunk^* s tőbb Generalissaink. Szoross helyeken és ugyan majd torkában vóltunk az el mult Esztendőben gyakran az ellenségnek, de N. Regementűnk tűzben sohol sem vólt s eppen meg maradott, némellyek bator kevés sebeket kaptanak légyen is. Ugyan ez az oka hogy igyen inconsolate kell még mostan is maradnom, de reménlem Melt[osagos] Generalissom eő Excellentiája kegyes Gratiája szerint annak idejében illendő consolatiomat el fogom érnem. Ki az ideig is all Tisztséggel mig más apertura fog lenni meg vigasztalni meltóztatom.

Reménlvén sőt ugyan tellyes bizodalmam lévén a felől hogy az T[ekintetes] Aszszony még mostannis olly indulattal légyen hozzám, mint érdemem felett sok izben tapasztaltam, ugy hogy meltán azzal lehet ditsekednem hogy olly kérésem nem vólt melyre kegyes Gratiaját az T[ekintetes] Aszszonynak ne vettem volna: ezen kegyes Gratiája s szíves indulattya az T[ekintetes] Aszszonynak biztat és batorit mostanis hogy [leve]lem^* be zárlását instántziára forditsam: [Kér]em^* azért most az egyszer az T[ekintetes] Urak […]^* erdemetlennek azon kegyelmességet tselekedni [méltózt]assanak^* valami kevés kőltséggel segiteni nem tekintvén érdemetlen vóltomat ne terheltessenek, mivel mostan két izben Ispotalyban való lakasom nem tsak minden kőltségemből ki emésztett, sőt adosság tételre is kénszeritett, minthogy még ez ideig az N. Regementtűl semmi Mondust nem kaptam s ezutanis venni nem kivánok, meg akarván kadéti rangomat tartanom. Vagyokis tellyes reménséggel, hogy ezen Instantiám hijjaban valo nem leszen, talám ád az Isten énnékemis oly módot mellyben még valaha az T[ekintetes] Urak szolgalatira való készségemet meg bizonyithatom. Ha kérésemnek valami sikere lészen, tsak mentűl hamarább meg vigasztalni az T[ekintetes] Aszszony méltoztasson. Postán Levélben Zárni és Leib Compania kapitannyának Ioannes A. L. Morthnak az levelet titulálni kelletik, mivel én ezen Companiaban vagok miulta az Regementhez jőttem Kaplár. Utóllyárais azon kérem az T[ekintetes] Aszszonyt segitsen, segitsen.

Ujságúnk semmi nevezetes nintsen, hanem minden oraban mars fertig kell magunkat tartanunk az ellenség épen előttűnk lévén. s az felettébb való drágaság is meg vagyon nemis tsuda, mivel két A[rm]áda^* vagyon ezen Országban. Midőn tehát Uri [Grati]aját^* az T[ekintetes] Aszszonynak várnám, Az T[ekintetes] Urat s T[ekintetes] Urfit alazatossan tisztelném Uri favoriban alhatatossan […]ton^* már.

P. S. Meg vallom szégyenlem hogy Levelem Instantziáva vált, de talám Katonának nem szégyen, az Isten azért rendelte nékem az T[ekintetes] Urakat Patronusúl, hogy szükségemben tudgiak kihez folyamodni, mert az Istenek kűlőnős gondviseléset az Atyám tőllem való el pártolásatúl fogva tapasztalom magamon.