Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Nem merészlettem-vólna ezenn tsekély levelemmel Nagyságodnak alkalmatlankodni, ha a’ Nagyságodnak hozzám előbbször mutatott kegyelmessége és jó-akaratja nem bátoritott-vólna. De minthogy nagyságod nekem méltoztatott két izben-is könyvbéli jó-akaratját mutatni, onnét bizodalmat és bátorságot vettem, hogy Nagyságodat ezenn irásommal nem fogom meg-bántani. Leg-először-is azért alázatoson köszönöm a’ Nagyságodnak gratiáját, hogy nekem Nagyságod mind a’ Magyar Museumokat, mind pedig kiváltképen hogy a’ Gyöngyösi Kemény Jánossának Lőtsei editióját meg-küldötte. Nagy szeretettel viseltetem a’ Gyöngyösi verseihez, és azokban eleget gyönyörködni nem győzök. Régtől fogva sajnállottam, hogy azt a’ drágalátos és bőlts munkát a’ Budai nyomtató legények ugy el-motskolták. Minekokáért el-szántam magamban, hogy ha Isten ő felsége életet és egésséget engedend, minden eszemet, erőmet arra forditsam, hogy az egészsz Gyöngyösit a’ régi Lőtsei ki-adattatása-szerént meg-ujjitsam, és nem tsak a’ Textussát az igaz Magyar Nyelv-szerént meg-jobbitsam, hanem Historiai, és Philologiai notákkal vagy magyarázatokkal-is fel-ruházzam. De mivel ha szintén minden Lötsei editiók meg-vólnának-is nállam, még-is magamtól más tudósabb embereknek segitségek-nélkül ezen szándékomban elé nem mehetnék, épen az Isten rendelésének tartom a’ Nagyságod gratiáját, ha nekem ebben a’ dolgoban méltóztatik az után-is segitséggel lenni. A’ Charicliának Lőtsei editiója meg-van nekem, és már a’ Nagyságod gratiájából a’ Kemény János-is. Hozzá-is kezdettem már a’ Kemény Jánoshoz, de a’ Nagyságod oraculuma-nélküll sokakban meg-fogok akadni, minémüek p. o. (:hogy a’ Nagyságod engedelméből egyet kettőt emlitsek:) ezek-is: pag. 148. Ezt a’ szóllásnak formáját: uszóván festették, és pag. 13. uszóván is festett. Nem érthetem. Másutt-is él Gyöngyösi evel a’ phrasissal. Ugy nem tudom mit tészen ez a’ szó: ordas, mely elő fordul pag. 15. Hasonlóképen a’ sem bizonyos előttem mellyik Botskai István légyen a’ ki emlittetik p. 5. és pag. 6. Ki vólt Telegdi István? Ugyan ott, ki vólt Tsáki István? Az-é a’ki ollyan kedves embere volt Catharinának a’ Betlen Gábor Fejedelem’ feleségének? Pag. 20. Ki vólt Censabira vagy Censabria? Én ugy tudom, hogy vólt Bánfi Ágnes, Bartsainé a’melyből per Anagramma tsinálta a’ Censabirát. Eről igy hallottam. De nem tudom melyik Bartsainé vólt. De kivált vagynak egy néhány Török szók ebben a’ könyvben mint p. o. Majtz, Zain, Zubon, Kaftán, Tauz, Beslia, ’s a’ t. Kik azok az Hauri leányok p. 73. Ugy kell-é irni: Cham vagy inkább igy: Chán? Igy kell-é: Bék vagy inkább igy: Bég? Igy-é?: Caurok mint van pag. 73. vagy igy: Gaurok. Illyen kétségeim sokan vagynak, de most többeket nem emlitek, hanem alázatoson kérem Méltóságos Báró Ur Nagyságodat, ha ezután kénszerittetem Nagyságodhoz folyamodni, méltóztassék Nagyságod engem utasitani. Mert én az egész Magyar Nemzetben nem tudok mást a’ki ugy tudná most az itt élő forduló dolgokat mint Nagyságod. De vagynak egyéb instantiáim-is. Mert ha mérnék bátorkodni, azonn-is kérném alázatosonn Nagyságodat, hogy a’ Gyöngyösi életéről-is tudositana engem Nagyságod és az hátra maradott munkáit-is akár nyomtatásban, akár tsak kézirásban légyenek (:mint a Florentina:) kezemhez szolgáltatni ne terheltessenek. Ezek a’ néhány versek a’mellyeket vettem a’ Nagyságod gratiájából Zrinyi Ilonáról, bizonyoson a’ Gyöngyösi versei, de valamely nagy munkának tsak egy kis darabotskája, fragmentuma. Nagyon lehet sajnállani, hogy az a’ munka el-veszett. Ugy a’ Florentináról soha tsak hirt nem hallottam-vólt. Oh mely nagy ohajtással várom hogy olvashassam! Én régi traditióból-is, de kivált a’ munkából és szép Descriptiókból azt hiszem, hogy a’ Cuma várossában épitett Dedalus Temploma nevezetü Historia-is a’ Gyöngyösi gyöngy eszétől szült. A’ verseknek szépsége, a’ benne lévő stilus, és Descriptiók nyilván arra mutatnak. Sőt az idő-is meg-egyezik. Mert le-van oda festve a’ titulus-alá a’ Sibylla’ képe, a’ki egy könyvet tart a’ kezében, melyben az 1697-es esztendő szám van irva, a’mikor Gyöngyösi leg-inkább virágzott, és senki más akkor élt Magyar poéta a’ rhytmust ugy nem tartotta-meg. De hogy Gyöngyösi irta-légyen azt a’ Dédalus Templomát, azt bizonyitja az a’ tsudálatos szép rendü gondolat, a’ képző elme munkájának ereje, de kivált az a’ Figura, mellyet a’ Rhetorok Descriptiónak hivnak, a’melly a’miképen minden ékesen szóllásnak veleje, ugy a’ Poesisnek épen lelke és természetére tartozó dolog. Soha pedig senki a’ Magyar irók-közüll, a’mellyeket én olvastam, evel a’ Figurával ugy nem tud élni mint Gyöngyösi István. Minthogy azért ebben az Históriában épen ollyan Descriptiók vagynak, mint Gyöngyösinek más munkáiban, abból világoson következik, hogy azt-is ő irta. Ha ki pedig kételkednék, azt arra kérem, vesse öszve tsak az abban le-irt Ariadné ládájának és kezkenőinek le-irását, a’ Lónyai Anna gyürőjének és kezkenőinek le-irásával, a’mely vagyon a’ Kemény Jánosban az Első könyvnek 5-dik részében, és lehetetlen hogy e’ két le-irást egy elmétől származottnak lenni meg ne vallja. Ide járul továbbá a’ Magyar Nyelvnek tsudálatos bövsége, szépsége és hathatos jelentő ereje, a’mellyet látunk ezen historiában, és épen ollyan, mint Gyöngyösinek egyéb arany munkáiban. Egy szóval igy okoskodom: Nem lehetett senkinek másnak ollyan világosonn, kedvessen és fontoson irni, mint az az Historia van irva. Tehát Gyöngyösi irta. Én azt hallottam Tiszt. Püspök Borosnyai Lukáts Jánostól, Deák koromban, a’kinek fijait akkor tanitottam. Már pedig ez a’ Püspök a’ mult seculumban született-vólt. Sőt Báró Szilágyi Urtól-is ugy hallottam, a’ki azt beszéllte, hogy Gyöngyösi leg-nagyobbra betsülte a’ Ró’sa koszorut. De lehet hogy már vénségében ugy gondolkozott. Én ugy itélek, hogy a’ Kemény János, a’ Murányi Vénus, a’ Cupidó, ez a’ három remek munkában el-mehet akár hol. Vajha mikor a’ Charicliát irta, akkor-is irt vólna egy magától választott materiáról! A’ Ró’sa koszorut pedig nem tudom miért, leg-kevesebbre tudom betsüllni. De én talám igen sokat alkalmatlankadám alá való itéletemmel Nagyságodnak Méltóságos Báró Uram. Engedelmet kérek azért alázatoson, és a’ Nagyságod gratiájában ajánlván magamot a’ kedves Gyöngyösimmel együtt, és Nagyságodnak az Ur Istentől minden Jókat alazatoson és szivesen kivánván, vagyok, Méltóságos Liber Baró Ur

Nagyságodnak

Irám Maros Vásárhelyt,