Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Hogy Tiszteletes Uram utolsó levelére ollyan későn válaszolok, annak mindgyárt a’ level vétel után való első oka az, hogy Bora Uram Tiszteletes Uram gondolattya szerént olyan hamar el nem indulhatott, kitől is válaszomat kivántam vólna meg küldeni; második s’ leg főbb oka pedig az, hogy azután tsak hamar betegségbe estem, s’ tíz hétnél tovább feküdtem, és tsak mintegy két héttől fogva kezdek lábbadni.

Minthogy pedig már tsak ugyan in provinctu vagyon Erdély felé Bora Uram, fellyebb irt mentségem után válasz adásomhoz kezdek. Minek előtte azomban Tiszteletes Uram kérdezkedő Punctumjaira válaszolnék, azt kivánom legelőszször is jelenteni, hogy a’ Győri Typographus Streibig, Gyöngyösi Kemény Jánossának correctább ki-adásáról már maga önként le-mondott; és igy az melly kérdések az Erdélyi ki-adásra lehettek vólna, el-múltak. Az Murányi Vénus két első editiójának egybevetése azértis Szükséges lesz, hogy ámbár az elsőben ’Száz rend versnél több vagyon; de az második editió némelly helyeben az Authortól magától jobbá tétetett; én azomban az első editióban lévő több verseket más alkalmatossággal meg fogom küldhetni, minthogy azon editiom most itten Pesten nintsen: Ugyan ezen okokból nem küldhetem meg Tököly Imrének írt házassági tanátsátis. A Charikliának új editójához mostis tanátslanám Heliodorusbúl, azon részeknek, ha tsak a’ Summájátis extráhálva hozzá adni az mellyeket Gyöngyössy az szerént ki-nem adott, hanem tsak toldalékot tett maga eszétől hozza.

Hogy Tiszteletes Uraimék Florentinát nem látták, és nem esmérik, azon tsudálkozom, Ugyanis ezen könyv, már ez előtt harmincz vagy negyven esztendőnél is többel nyomtattatott ki, és az oltais sok editioi jőttek-ki. Az első kiadó el titkolta Ugyan Gyöngyösi nevét, de azt magáénak sem merte nyilván mondani, hanem előljáró beszédét, tsak Ambiguitással tette fel. De hogy a’ munka kérdés nélkül az Gyöngyösyé, avagy tsak onnais tudom, hogy azt Manuscriptumban, gyermekkoromban már láttam és úgy olvastam mint mindeneketől Gyöngyösi munkájának tartatott munkát. Tudakozodik Tiszteletes Uram az Rosa koszoru eránt is: erről tsak azt irhatom, hogy amennyire eszembe jut (mert ez a’ könyv is Pétzelen van) az első editioja annak jött-ki 1700. – még Gyöngyösi életében, és vólt Gróf Kohári Istvánnak dedicálva, de minthogy ezen első editió igen kevés ember előtt volt esmeretes, azért nemis adatott ki-többször, hanem tsak még edszer Budán, de azmint láttzik rongyollott és Titulus nélkül Való exemplárból; ugyanis hogy az a könyv Kohárinak van ajánlva, az régi editióban az Titulusban van fel-téve; rosszul tétetik tehát az Uj-editioban emlitett Gróffhoz ajánló levél, holott az Uj editió titulussán, semmiféle Gróffról nintsen emlékezet. Térek már Tiszteletes Uram leg főbb kérdésére Zrinyi eránt. Ez igen ritka könyv, úgy hogy az Pesti Universitásnak duplás könyveinek Auctiója alkalmatosságával 7 frt. és 51 krc. ment el egy exemplár. Rövideden ezen munka mibűl állyon, ezen levelemmel edgyütt meg-küldöttem mostan az iránt a’ tudósittást. Én, ha itiletemben nem tsalattatom, minékünk hozzá hasonló spiritusu és tűzű Poëtánk nintsen. Ugyanis akár az egész munkának Oeconomiáját, akár az Poetica hasonlatosságokat, akár az Virilis transitiokat, akár az eleven descriptiokat, akár pedig az hathatós egymáshoz tett Vitézi beszédeket, és tanáts adásokat vegyem fel, mind ezekben ugy tartom minden Poëtáinkat meszsze maga után hadgya. Gyöngyösinek ugyan simábbak és elaboráltabbak a’ Versei, válogatottabbak a’ Cadentiái, de az dolgok Sensusához és értelméhez képest semmivel sem válogatottabbak a’ szavai a’ Zrinyiénél, sőtt ebben őtet Zrinyi fellyül halladgya, hogy az rettenetesseket rettentő szókkal, az szellemetessebbeket pedig, ahoz alkalmaztatott hangzással tudgya elől adni. Hibának tartyák némellyek Zrinyiben azt is, hogy Versiben a’ Hemistichiumot nem mindenkor az hatodik syllabában tészi, de ő azt az Olaszokat követve szánd-szándékkal tselekedte, és az ki egyszer Zrinyi olvasásához hozzá szokott, nem botránkozik meg benne, ha azt comma szerént olvassa; sőtt e’ mellett szépségetis talál abban, hogy az által Zrini (mellyet az mindenkor egyenlő Hemistichium szokott okozni) a’ Monotoniát el-kerülte.

Az Gróff Koháry Versei eránt tett kérdésre, ha vólté valaha nyomtatásban, azt felelhetem, hogy az edszernél többszöt ki-nem nyomtattatott, ugy hogy majd ritkább a’ Zrinyi munkájánális, mivel az Soha in publice nem árultatott, hanem a’ Grofftúl tsak el-ajándékoztatott, s’ el osztogattatott, leg nevezetesebben a’ Franciscanus Klastromoknak. Nagyobb részit verseinek Munkátsi fogságában irta, s’ azokban többire rabságos inségérűl panaszkodik, vagy morális matériát vészen elő; a’ gondolatok azomban többire igen szépek. Az úgy nevezett Fűzfa verseiben, az akkori világot a’mellyben élt Satyrizállya; az gondolatok ezekben is szépek, noha korántsem hasonlithatóak azon Verseihez, mellyeket irt minek utánna Gyöngyösivel meg esmerkedett, de ezek közöttis leg főbb munkája, az Őrző Angyalával való társalkodása, mellybűl már mustrátis küldöttem. Ezen munkája tizenkét részekbűl áll: mellynek rövideden az a’ Summája: hogy az Őrző Angyala előtte meg-jelenvén nem tsak keze megtsonkulása eránt, hanem más (?) bajaibanis vigasztalja. Az vigasztaló példák, hol a’ Szent irásban elő adatott történetekből, hol pedig az Mythologiából vagynak véve, ezen vigasztalások által Kohári is meg vigasztalódik, s’ az világnak minden hijában valóságait semminek tartván magát egyedül az Isten gondviselésére bizza. Ezen munkája megérdemelné az újonnan való ki-nyomtatást, mellyhez a’ többek közül némellyek tsak válogatva adattathanának.

Ezek a’ Tiszteletes Uram kérdéseire való feleleteim: Az mi azon Magyar könyveket illeti mellyeket meg szerezni kivánnák, minthogy mostan időm nints, hogy azokrul bőven irjak, és neveiket meg küldgyem: tehát mostan vagy kettőről emlékezem, ugymint Heltai historiájárul, mellyet Bonfiniusból tsinált, ez ugyan nékem megy vagyon, de igen rongyollott az exemplárja: ezen kivül igen szeretném, mindazokat a’ Magyar Vers Szerzőket meg szerezni, az mellyek a’ Heltai Műhelyében ki-jöttenek: ezek közzül is ugyan már igen sok vagyon nékem, de az már nállam meg levőknek Catalogussát mostan meg nem küldhetem. Van az Magyar Bibliotecámba Székely János Cronikája is, de ennek igen sok levél hija lévén szeretném ha ezt is egészben meg kerithetném. Ha kaphatók lesznek, kész leszek dupla sőtt tripla árrokatis meg adni, mint az mint Erdélyben szoktak ritkaságokhoz képest fizetődni. Báró Szilágyi Versei előttem esmeretlenek, az mi pedig Boldogult. Cornides gyüjteményeit illeti, hogy abban Magyar Versekis vagynak; azt bizonyossan tudom, de miből állanak, meg nem irhatom. Az könyveimet Pétzelen tartván, mostan semmit egyebet meg nem küldhetek, hanem tsak a ... [Zrinyi munkáját]. Ezen munkátskárul mellyrűl már mászszor is irtam, mostis tsak azt irhatom, hogy alig vagyon Prozában Magyar nyelven érdemesebb Autorunk, a’ki-kivált a’ Numerusra, és az fülét kedvéltető kellemetes hangzásra úgy vigyázott vólna, és akinek eggyszersmind elő adása ollyan tüzet és elevenséget mutatna. Az most meg küldött irásban az a’ hiba esett, hogy az applansust, nem continuative kellett vólna irni, hanem az következendő levélre. Mikor jött, ennek a’ könyvnek első editiója ki? és ki-nyomtatódott é, vagy tsak irásban maradot? azt én magam sem tudom bizonyossan meg határozni; hanem a’ második editioját Gróff Forgáts Simon adta ki ezen Titulus alatt Symbolum Illustrissimi Dni- Comitis Nicolai Zrini, és Rákotzi Ferentznek dedicálta, de azon dedicatio, sem az közlést, sem az ki-nyomtatást nem érdemli. Ezen Forgáts editioja 1745-ben jött ki.

– Fellyebb el-felejtettem vólt a’ Gróf Kohári István Verseiről azt meg jegyezni, hogy azokis valóságos titulus nélkül, és az hellynek s’ esztendőnek megjegyzése nélkül jöttek ki, hanem majd minden darab előtt különös Chronsticon tétetett Prosában, mellyben az esztendő szám, benne van. Már ezen, úgy is gondolatom felett hoszszúra terjedett levelemet bezárom, és álhatatossan maradok

Tiszteletes Uramnak

Pest 8a July 788

P-. S. Minthogy én Zrinyi Miklóst, és Gyöngyösit legfőbb két Magyar Poëtánknak tartom, nem állhatom meg, hogy itt le ne irjam minémű Monumentumot kivánok mind az kettőnek emelni: ugymint az Elsőnek

emelték: / Mint Zrinit Zrini, Hectort ugy festi Homerus, / S’ Goffrédót szebben

Gróff Zrini Miklosnak/Márs és az Musák/

allig rajzolta le Tasso

Gyöngyösi Istvánnak/Vénus és az Gratiák/alkották/Gyöngyösi pennáját vezeté keze

közt maga Vénus/S’ nyájjal hintegeték az három kellemetesség.

Postán irt levelemben tett igéretem szerént, az Kassai Magyar Muzeum felül való Tudositástis levelembe accludálom, az mint azt magamnak annak Szerzöi meg küldötték.