Az Uram ő K[e]g[ye]lme itthon nem létében alkudtam Péteri egész lakosokkal közönségessen a’ Vasadi azon rész jussunk iránt mellyet a’ Monoriaktúl váltottunk vólt ki, illy formán: Hogy azon egész darab földünkön lévő minden kaszálló és szántó földet szabadon birhassanak és élhessenek mostantul fogva két ÷ 2. esztendeig, olly conditióval, hogy a’ kaszálló rétbűl ugyan nem, de a’ szántó földek termésibűl /: akar őszi, akar tavaszi legyen :/ a’ szokott Heted Dézmát tartozni fognak igazán ki adni, és azon fellyűl esztendőnként 70. azaz hetven, kaszást adni a’ Csévi kaszállásunkra egy-egy egész napra; a’ mit kaszálnak penig, azt az alkalmatos időkön nemcsak emberűl felrakatni tartoznak egészlen, de kazalba hordani és rakniis kőtelesek lesznek: Midőn penig a’ mező felszabadul, a’ pascuatio mind addig a’ mienk fog lenni, mig nem ismét vagy a’ vetésekre, vagy a’ kaszálló rétekre nézve be szokott állani a’ tilalom tartás. Mellynek bizonyságára adtam nékik ezen kezem irásával és pecsétemmel meg erősittetett Levelemet
Péczelen 24. Apr.
Szentpeteri Katalin